|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 22:41 - |
 *Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.*
-Látod? Ez itt az Alkonyat Tengere, vagy röviden az Alkonytenger. -*mutatott a vízre, ami a lemenő Nap fényében arany, vörös, narancs és bíbor színekben játszott-csillogott.*
-Ez a tenger mindig az alkonyat fényeiben tündököl, ugyanis annyira a világ peremén van, hogy itt sose megy le a Nap. Kicsit olyan, mint az északisark, ahol hónapokig van éjszaka. -*mosolyodott el Szilaj.* -Csak itt nem hónapokról van szó, hanem az idők végezetéről. Itt mindig alkony lesz.
*Lassan magához húzta párját.*
-Tökéletes hely a romantikázásra, nem? -*mosolygott csibészesen, aztán gyöngéden megcsókolta a kancát.* |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
Crystin lassan kinyitotta a szemét, kissé kábán felemelte a fejét a homokból, és értetlenül körülnézett. Pillantása megakadt a fölé tornyosuló, éjfekete ménen.
-Mi történt? -*kérdezte halkan, erőtlen hangon Qaridortól.*
|
 -Mi van???Mi történt???-kiáltott.Majd gyorsan lábra pattant és sötét csíkokat hívott elő a földből melyek beszívódtak Crystin testébe és próbálták helyre hozni őt.Amikor látta ,hogy nem használ a csíkok kijöttek a testéból majd Qaridor odasietett a vízhez és vödörnyi adagot egy sötét gömbbe zárt és lelocsolta vele Crystin testét.Csak reménykedett ,hogy ez segít.
|
|
Crystin kissé meglepődött a hirtelen csóktól, és elkapta a fejét. Zavartan nézett Qaridorra, és arca teljesen elpirult, de átszaladt egy halvány mosoly az arcán.*
-Hát, az biztos, hogy vesztegeted tól sokat az idődet. -*nevetett szégyenlősen Qaridorra. Elfordította a fejét, és pár pillanatig fürkészte a csillogó vizet...., majd hirtelen megszédült, és elsötétült előtte a világ.... Crystin döbbenten nyögött fel, majd öntudatlanul végignyúlt a homokban és elájult.*
|
Qaridor is kiügetett.Kicsit távolabb megrészta majd vissza ment Crystin-ez és mellé feküdt.Mosolygott majd megcsókolta a kancát. |
|
-Részvétem. Ez borzasztó lehetett... Nagyon szomorú sors egy csikónak szülők nélkül felnőni. -*mondta gyöngéd megértéssel a kanca. Tényleg szívből sajnálta Qaridor múltját. Ám még így is látott benne egy kis jót.* -Gondolom, hogy viszont talán ennek is köszönhető, hogy végül ilyen erős lettél és ilyen jól használod a Sötétség hatalmát.
-Nem tudom, hogy Meteor merre járhat. Ő erős és hatalmas, és nem szereti olyan apróságokra fecsérelnie az idejét, mint az én megóvásom. Ne érts félre - Meteor nagyszerű unicornis -, de nagyon komoly. Szinte sosem mosolyog. Én pedig - bár félénk vagyok, ez igaz -, mégis sokat nevetek. Ő ezt komolytalannak tartja, sőt, azt hiszi, gyerekes vagyok. Én pedig zárkózottnak és mogorvának tartom. Na, ezért mondtam, hogy nem jövünk ki jól. Nem vagyunk rokonlelkek, nem értjük meg egymást...
*Crystin lehajtotta és megrázta a fejét, majd elfordult és kiügetett a vízből. Odakint megrázta magát, és ezüst szőréről midnenfelé apró, csillámló gyémánként záporoztak a vízcseppek. Hosszú, selymes sörénye nedvesen tapadt kecsesen ívelt nyakára, selymes, ezüstös farkáról víz csepegett a homokba. Crystin - miután többnyire lerázta magáról a tengervizet -, könnyedén leereszkedett a földre, és finoman leheveredett a homokba. Hagyta, hogy a nap sugarai szárítgassák szőrét, és élvezte a meleget.*
|
-Nekem nincs családom.Anyám az ellésnél elpusztult apám szíve megszakadt majd leugrott egy szakadékba tesóm nincs.Így egyedül maradtam.-mondta.
-És az a Meteor most is itt van?-kérdezte. |
-Őszintén szólva, hagyott ott velem valakit. Erről tényleg nem Shine tehet... Ő megkérte Meteort - egy másik unicornist a mieink közül -, hogy fél szemmel figyeljen rám... de tudod, Meteor meg én nem jövünk ki valami jól. -*magyarázta Crystin, miközben viszonozta a fröcskölést.*
-És mondd csak, neked nincs családod? Én már annyi mindent meséltem neked a bátyámról, de te még semmit sem mondtál. -*érdeklődött finoman a kanca.*
|
-Értelek!-mondta.
-De ugyebár Shine szokott rád vigyázni.És máshol van dolga.Ha nekem lenne hugom biztos ,hogy hagynék vele valakit.De mind1 ez nem lényeg!-mondta majd vidáman lefröcskölte Crystin-t. |
-Ugyan már, Shine nem olyan! -* nevetett Crystin, aztán vidáman Qaridor után vetette magát, és belecsobbant a tenger habjaiba.*
-Csak vigyázz a vízzel! Tudod, ez már itt az én területem! -*kiáltotta boldogan a kanca, és egy könnyed kis varázslattal kiemelt a tengerből egy gömbforma vízlabdát. Az elvarázsolt víz felületén ugyanolyan ezüstösen csillant meg a nap, mint ahogy Crystin sörényén.
A csillogó víz-golyó még lebegett egy kicsit a csődör feje fölött, majd Crystin lassan leengedte pontosan Qaridor elé, és átformálta a víz alakját. Most már nem gömbre hasonlított, hanem egy szívre.
Crystin végül elengedte a szív-vizet, és az loccsanva visszazuhant a tengerbe.*
-Eredetileg azt terveztem, hogy rádejtem, és jól eláztatlak vele -magyarázta a kanca mosolyogva.* -, de ez így sokkal romantikusabb volt.
|
-Remélem Shin nem köt belém.-mondta.
-Ezt arra értem ,hogy amint megtudja ,hogy van köztünk valami jön és szét választ.-mondta.
-De ez most mind1-szól majd Crystin arcára nyomott egy puszit.Majd a vízbe csobbant.
-Gyere!-mondta vidáman. |
*Crystin először teljesen megdöbbent Qaridor válaszán. Hiszen ő csak viccelt az imént és azt hitte, hogy a mén is csak piszkálódásból kérdezte őt az udvarlóiról. De amikor Qaridor szemébe nézett, látta, hogy a csődör őszinte és teljesen komolyan gondolja, amit mondott. Pár pillanatig csak hallgatott, szemeit némán Qaridoron felejtve. Egy darabig így figyelte csöndben a mént, majd végül kedvesen elmosolyodott.*
-Elfogadom! -mondta.
|
-Udvarló!-mondta teljes bátorsággal.
-Ha elfogadod az udvarlásom!-mondta. |
-Nem, még nincs. -felelte komolyan. Majd felragyogott a szeme, és huncut mosoly bújkált a szája sarkában. Hirtelen vágtába ugrott, beljebb gázolt a vízben, és nevetve lefröcskölte Qaridort.
-Miért kérdezed? -érdeklődött, miközben kacagva újabb adat vizet fröcskölt a csődör felé. -Csak nem akarsz te lenni valamelyik?
|
-És mond csak van párod vagy udvarlód?-kéredezte vagyány mosolyan az arcán.
|
-Shine? Fogalmam sincs, hogy merre lehet. Talán a Havas Hegyekben. -felelte Crystin őszintén, miközben Qaridort nézte. -Csak annyit mondott, hogy valami sziklás hely lesz.
Aztán amikor megállt a tengerparton, és elfordította tekintetét a csődörről, az első percekben csak pislogni tudott. Annyira lenyűgözte ez a hely, hogy szólni sem bírt, csak a fejét kapkodta ide-oda.*
-Na...nahát! -nyögte ki végül. -E-ez...
Nem jutott tovább a mondatában. Helyette inkább elmosolyodott, a vízhez lépdelt, és térdig belegázolt. A víz kellemesen hűvös volt.
|
-Végre itt vagyunk.-mondta boldogan.Közben bevárta a kancát.
-Szép hely nem?-kérdezte.Aztán Qaridor belegázolt a vízbe.
A bátyád amúgy hol van?-kérdezte. |
Holly-t követve ő is a levegőbe emelkedett.
-Következő állomásunk a varázserdő széle!-mondta neki.-Akkor... indulás!-szólt és elindult nyugatnak.
(reag a varázserdő széléhez) |
A csók után Holly Spartan mellé lépett.
-Na következő hely?Hova menjünk?-mondta de a választ nem várta meg a levegőbe emelkedett. |
Ismét visszaköltözött lelkébe az a furcsa, bizsergő érzés, amit szerelemnek hívnak. A hosszú pillanat alatt, hogy Holly megcsókolta, úgy érezte, soha nem szeretné elengedni a kancát... hogy együtt legyenek... |
-Már tudom!-azzal közelebb lépett és megcsókolta! |
[109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szilaj leszállt a tenger vízmosta, puha homokkal bevont partjára, és bevárta kedvesét.*
-Mi van???Mi történt???-kiáltott.Majd gyorsan lábra pattant és sötét csíkokat hívott elő a földből melyek beszívódtak Crystin testébe és próbálták helyre hozni őt.Amikor látta ,hogy nem használ a csíkok kijöttek a testéból majd Qaridor odasietett a vízhez és vödörnyi adagot egy sötét gömbbe zárt és lelocsolta vele Crystin testét.Csak reménykedett ,hogy ez segít.
