|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 22:12 - |
 *Sugár szélsebesen zuhant alá a magasból. Egy kis tisztást célzott meg, ám hogy, hogy nem, Sugár elvétette az irányt... egyenesen a dzsungel sűrűje felé tartott szédítő sebességgel. Látta az előtte tornyosuló fákat, ám fékezni már nem volt ideje... BUMM!
Sugár áttörte a lombkoronákat, és... és egyszerűen fennakadt. A pegazus kanca a lehető legnagyobb mértékben gabalyodott bele az erős, szívós indák rengetegébe, de úgy, hogy mozdulni se tudott. Szárnyaira, lábaira, testére haragoszöld indák tekeredtek, és minél jobban kapálózott, annál jobban belegabalyodott... Végül már mozdulni is képtelen volt, nyakát egyre jobban szorongatta a vastag, szívós növény, míg végül annyira szorosan tekeredett nyakára az inda, hogy Sugár belátta; bölcsebb, ha nyugton marad.
-A jó fészkes fenébe! -*szitkozódott halkan, és idegesen fújtatott. Még megkísérelt egy utolsót kirúgni hátsó lábával, de patája csak hasztalan kalimpált a levegőben. Sugár nagyon sóhajtott és csendesen szitkozótva lógott tovább az indák fogságában.* |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Vadul zihált, hab ütött ki a testén, de Mara semmit sem érzett ebből. Az Erő átáramlott a testén, és a kanca csak azt érezte, hogy Ő most egy hullám, egy gyors, erős hullám egy száguldó folyóban. A világ érzetekből állt össze, Ő pedig boldog izgalommal, valódi pezsgéssel száguldott a világban, érezve és átérezve környezetét, alaposan megdolgoztatva magát a nehéz terepen.
Aztán hirtelen hatalmasat szökkent fölfelé, oldalra dobta magát egy ágnak érkezve és elrugaszkodva róla, és a lángsörényű teremtmény ledobbant egy fekete uniornissal szemben.
- Üdv - sziszegte lihegve, összehúzott szemekkel. |
 *Éji Látomás árnyként suhant egyik fától a másikig, amikor belebotlott abba a különös kancába. Megtorpant, és az egyik vastagabb inda mögött állva figyelte az idegent.
~Eriszi lehet...~*töprengett magában, de nem szólt, csak várt.* |
Egyszerűen besétált.
Tudta, hogy minden területet meg kellene ismernie, és nem helyes csak egyre koncentrálnia, de végül arra jutott, hogy itt tud majd legjobban gyakorolni, és végülis ez a hely is veszélyes, megismerésre méltó!
Így használva minden képességét, és örülve, hogy egyedül lehet, most minden érzékét élesítve ment befelé.
Fogát összeszorította, és élvezte az adrenalint, ahogy áramlott a testében! |
| *Lendületet vett, és ő is elrúgta magát a talajtól, majd szárnyait kibontva követte a csődört.* |
 Elmosolyodott, teste körvonalai felizzottak és ő elrugaszkodott.
- Akkor gyerünk! |
| -Ó, dehogynem! -*lelkesült fel.* -Menjünk! |
Nagyon megkönnyebbült, bár igyekezett nem kimutatni.
- Akkor, akár most is bemutathatlak! Szép repülés oda és szép a táj. De ha nem akarod.... |
-Dehogy! -*igyekezett megnyugtatni Sugár.* -Szívesen megismerném. Talán Fényzápornak is jót tenne, ha tanulna tőle. |
- Én csak arra gondoltam, hogy...szóval...hogy van egy eriszi, aki kiváló nevelő és védelemző! Több csoportnyi csikóra is vigyáz elég messze innét. Ha egyszer segítség kellene, hozzá nyugodtan fordulhatnál, mert ő tökéletes mentor és minden, ami kell a csikóknak! Bármikor megismerkedhetsz vele. - bökte ki végül ,majd újra lehajtota a fejét és arra gondolt, hogy milyen jó, hogy olyan színe van, ami nem pirul el....
- De ne haragudj, ha túl indiszkrét lettem volna. |
-Köszönöm. -*pirult el a bóktól.*
*Majd mikor a csődör elhallgatott, Sugár hegyezte majd megmozgatta fülét, s kíváncsian, vagy inkább kérdőn nézett Herura.* |
- Méghozzá kiváló anyja! - bókolt.
- Csak arra kell vigyáznod, hogy meg is maradj neki! Mondjuk...ne ess csapdába egy csomó inda közt egy esőerdő közepén. - jegyezte meg szarkasztikusan.
- És ami azt illeti: az árváknak valóban nehéz, teljesen igazad van....Akár egy szülő is rengeteget számít! Teljesen más élete lesz annak a lénynek, aki egyedül vagy jobb esetben a mentorával nő fel, és annak, akit szülő nevel......
- És....ha egyszer úgy érzed, hogy jól jönne egy kis segítség, akkor.... - gyorsan elhhalgatott.
- Elnézést. - mondta gyorsan. |
| -Ó, igen, Fényzápor nagyon sokat jelent! Fantasztikus kiscsikó; minden érdekli, mindenre kíváncsi. És merész: semmitől sem riad meg. Remek pegazus lesz, ha felnő... Csak sajnálom, hogy apa nélkül kell töltenie a gyermekkorát... -*felelte kicsit szomorkásan.* -Egy csődörnek azért mégiscsak szüksége van valami apamintára. Akiről majd példát vehet, és akitől tanulhat. De hát... sokan nőttek fel árván. Neki legalább anyja van. |
Kicsit zavarba jött. Az űrben azt nem tanították, hogy ilyenkor mit kell mondani.
- Sajnálom....Nagyon nehéz lehetett.....De néha talán jobb a rosszon túlesni, mint húzni-halasztani, nem? És....nahát, egy fiad? Ő biztos sokat számít....Én nem tudom milyen lehet.....De szerintem sok erőt ad....A többi erisziről levont következtetéseim alapján beszélek....Sokuk fél a csalódástól, így esze ágában sincs akár csak keresni valami kapcsolatot.....És azt tudom, hogy aki szülő megváltozik, de meg is erősödik! - elég összefüggéstelenül és saját maga szerint is semmitmondóan beszélt, de legalább a zavara nem érződött ki teljes mértékben a hangjából. |
| -Volt. -*felelte Sugár kissé szomorúan.* -Sajnos az előző házasságom tönkrement, és a párommal elváltunk. De van egy fiam. |
Felemelte fejét, lenyelte a falatot, ami épp a szájában volt és csak azután válaszolt.
- Nincs. Az erisziekkel vagyok, ők az én családom, de egyébként egyedül vagyok. Én is a csillagok szülötte vagyok, szóval semmiféle vérszerinti kapocs nincs köztem és bárki közt a világon...Ha az űrben élsz, csodás dolgokat láthatsz, de kissé magányos életstílus.....Elég nagy terep....És bár sok lény ott kint, nem sűrű a tömegelés..... - mondta mosolyogva.
- Hát Te? Neked van családod? |
-Örülök, hogy elnyerte a tetszésedet. Őszintén szólva én gondoltam, hogy ízleni fog. -*felelte Sugár elégedetten, majd ő is csatlakozott a csődörhöz, és jóízűen beleharapott egy fűcsomóba.*
*Egy 10 perces legelészés után Sugárt zavarni kezdte az a közéjük telepedett, néma csönd, így megpróbálkozott valamiféle beszélgetést kezdeményezni.*
-Neked van családod? Már ha persze nem túl indiszkrét a kérdés... -*tette hozzá sietve.* |
Megkóstolta a füvet.
- Nagyon finom! - ismerte el és jókedvűen nekilátott.
|
| -Valóban! -*örvendezett Sugár.* -Na látod, nem volt semmi gond. Gyere, kóstold meg ezt a füvet. Az egész Birodalomban itt nő a legzsengébb, és legzamatosabb fű. És pont azért, mert ilyen veszélyes helyen van, nem is sokan járnak ide legelni. |
- Igazad van.
Hirtelen a fák eltűntek és a kilépett a tisztásra.
- Megérkeztünk. |
-Ööh, rendben! -*felelte szórakozottan és kissé ostobán Sugár, és tovább lépkedett.*
-Nincs olyan messze az a tisztás, nem hiszem, hogy annyi idő alatt, amíg odaérünk, bármi is megtámadna. És ha ránktámadnak, még mindig elrepülhetünk. |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Sugár szélsebesen zuhant alá a magasból. Egy kis tisztást célzott meg, ám hogy, hogy nem, Sugár elvétette az irányt... egyenesen a dzsungel sűrűje felé tartott szédítő sebességgel. Látta az előtte tornyosuló fákat, ám fékezni már nem volt ideje... BUMM!
Vadul zihált, hab ütött ki a testén, de Mara semmit sem érzett ebből. Az Erő átáramlott a testén, és a kanca csak azt érezte, hogy Ő most egy hullám, egy gyors, erős hullám egy száguldó folyóban. A világ érzetekből állt össze, Ő pedig boldog izgalommal, valódi pezsgéssel száguldott a világban, érezve és átérezve környezetét, alaposan megdolgoztatva magát a nehéz terepen.
*Éji Látomás árnyként suhant egyik fától a másikig, amikor belebotlott abba a különös kancába. Megtorpant, és az egyik vastagabb inda mögött állva figyelte az idegent.
Elmosolyodott, teste körvonalai felizzottak és ő elrugaszkodott.