Témaindító hozzászólás
|
2006.11.13. 12:29 - |
*Despota egyenesen a Legendás Kristály Hegyhez repült. Őrült tempóban hasította a szelet.
A messzeségben lassan kirajzolódtak uticéljának körvonalai. Egy kicsit lassított. Még sosem járt itt, ezért nem tud erről a helyről semmit.
Addig lassított sebességén, míg végül csak egy helyben lebegett. Néhány hosszú perc gondolkodással telt el.
Utána ismét egy gyors tempót felvéve közeledett a csúcs felé.
Amikor már egészen közel járt, egy hatlamas Erő-hullám csapta meg. közvetlenül utána még egy, az előzőnél is keményebb.
Despotának viszonylag könnyen sikerült ezeket "átlépnie", a gyors tempónak hála. Amint átlépte a második hullámot, szinte elviselhetetlen mágiájú térségbe érkezett.
Nemsokára ledobbant a csúcs egyik részére.* |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Despota kishíjján orra bukott, amikor Drongun szavait meghallotta. Gyorsan összeszedte magát és ment tovább. Jobbnak találta befogni, mint erre bármit is mondani...
Megfordult a fejében, hogy otthogyja Drongunt és elhúzza a csikót... Az egyetlen bökkenő az volt, hogy Drongunnál volt a pegazustoll...
Szótlanul lépkedett tovább.* |
- Csak kijussunk! - morogta, és Despota után lépett.
- Hm.....Brünhilde elég értelmes, hogy igent mondjon nekem....Igen.....Elvégre többször is megmentettem. Mi oka lenne nemet mondani? Velem biztonságban lesz majd..... - mormogta tűnődőn. |
*Despota vállat vont.*
- Nem is tűnik olyan nehéznek. Esetleg csak Brünhilde megtalálása. A többi meg már egyszerű.
*Drongunra pillantott.*
- Na, akkor menjünk kifelé innét! Szerintem menjünk arra, amerről jöttünk. Akkor nem érhet bennünket semmi meglepetés.
*Elindult abba az irányba ahonnan jöttek.* |
- Fogalmam sincs. - mondta könnyedén.
- De a legendában a csúcson volt......... - morantotta aztán.
Felnézett a tömör, ki tudja milyen vastag mennyezetre.
- Már csak ki kellene jutnunk, megmenteni a valkűrt, felébreszteni, messzire vinni innét, lenyugtatni, hogy pihenjen és ne marcangolja önmagát, aztán megkérni a patáját. Könnyed lista a tennivalókról! |
- Rendben!
*Türelmetlenül toporzékolt.*
- Merre menjünk? |
Alaposan megnézte a tollat, és elvigyorodva, vadul hörentett.
- Pegazustoll! A valkűr!
A törpét kereste a szétfolyó arany között, de nem látta.
- Keressük meg a valkűrt! - morrantotta végül. |
*Despota kezdte unni a dolgot. Már jó ideje olvasztgatta az aranyat, de eddig semmi sem történt!
Már épp fordult volna Drongunhoz, hogy mondja: "Ennek semmi értelme", amikor serceglést hallott, majd a még szilárd aranyhalom egyik részéről szikrák szóródtak szerteszét.
Egy szökkenéssel ott termett és a pont felett lebegett. A tűzgolyót eltüntette.
Ahogy a folyékony arany elkezdett elfolyni, Despota megpillantotta a szikrát okozó kis tárgyat, ami nem mást volt mint egy arany színű pegazustoll.
Despota leereszkedett, felvette a tolat és Drongun mellett landolt. Felmutatta a tollat.*
- Hát ez volna... |
Várt.....és várt...... |
*Bólintott.*
- Jól van.
*Visszafordult a tűzgömbhöz, ami most összehúzódott és elindult az aranyhalom szélén körbe-körbe. Amerre járt, elolvadtak az aranytárgyak.* |
Horkantott.
- Csak szépen, finoman! - morrantotta. |
*Drongunra pillantott, és ezzel egyidejűleg a tűzgömb nem nőtt tovább.*
- Akkor most csináljam, vagy ne?! |
Elhátrált a kincstől.
- Csak óvatosan! Azért nem biztos, hogy tűzálló az a gyűrű! |
*Despota vállat vont.*
- Egy próbát végülis megér.
*A sok arany fölött egy kis tűzgömb keletkezett, majd egyre nagyobbá nőtt.* |
- Ha megolvasztod ezt az aranyvacakot, talán megkerül a gyűrű! Mágiával talán hatni lehet rá! Az sem biztos, hogy meg tudod olvasztani! Úgy könnyebb lenne megtalálni!
A törp láthatóan döbbenten meredt a fekete lényre, de nem szólt. |
- A tűz. - *válaszolta közönyösen Drongunnak.*
- Miért? |
- Mi az elemed? - kiáltotta fel Despotának. |
*Ismét visszatekintett a rengeteg aranyra.
Aztán leszállt a halom egyik széléhez.
Nézegette a kincseket, néhányat arrébb is lökött, hogy az alatta lévőket láthassa.* |
Próbaképp ásni kezdett egy helyen, ahol különös ékszerek voltak.
Semmit sem érzett. |
*Despota alaposan végigvizslatta az alatta lévő aranyakat, de semmi használhatót nem talált...
Kissé kezdte bosszantani a dolog.
Drongunra nézett, hátha Ő talált valamit.* |
Morrantott, és elkezdte alulról körbejárni az aranyhegyet.
Felugorhatott volna magasan rá, de egyfelől riasztotta a ragyogása, másfelől meg hátha nincs szükség rá, hogy veszélybe sodorja magát.
Mi van, ha az arany önmagában mágikus? Vagy ha egyszercsak elkezdi elnyelni??? |
[93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|