|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.14. 13:24 - |
 Megérkezett a nyomok forrásához.
Előtte a hátborzongató Kristály magasodott.
A mágia által teremtett hely sokak számára egy rettenetet jelentő hely volt. A mágia pusztán önnön gyönyörűségére teremtette, és a mai napig rendkívül erős volt a varázs benne. Sugározta.
Valahogy nehéz volt elképzelni, hogy ezt a csalókán üres és mégis életteli helyet is megfertőzte a Sötétség. De a legutóbbi ellenfele nyomai akkor is idevezettek, tehát itt kell továbbkeresnie!
Bár ezt könnyebb volt elhatározni, mint akár csak elkezdeni...
A hegy lábainál mágiazár terült el. Valahányszor valaki elindult felfelé és a Hegy úgy határozott, hogy nem engedi fel, a vándor vagy azt kezdte el tapasztalni, hogy egy bizonyos út megtétele után visszakerült a kiindulópontjára, vagy azt érezte, hogy minden lépés egyre nehezebb lesz és végül feladta, vagy egy mágia megkötötte és haláláig ott kellett állnia, vagy fel sem bírt lépni az ösvényre, ami felfelé vitt. A levegőben pedig a Hegy még nehezebben megközelíthető volt: néha az utazó épp maga előtt látta, aztán hirtelen átkerült a Hegy túloldalára, néha egyszerűen olyan erős lett a szél, hogy a leszállásnak a gondolata sem jöhetett szóba, néha pedig a Hegy ellehetetlenítette magát: egyszerűen nem látszott olyan pont, ahová lehetséges lenne a leszállás.
De azért voltak, akik már felmentek vagy leszálltak rá....
A Mágia, önmagában, furcsa dolog, éppen ezért nem olyan egyszerű egy ilyen helyet uralom alá hajtani...Talán a Sötétség csak feljutott rá, de nem jutott bele...
Akkor pedig Rauconak is van esélye....
Lehajtotta a fejét és mindig csak maga elé nézve, mindig a következő lépésre koncentrálva elindult fel....
És sikerült!!!!
A Hegy határvidéke mögötte volt. Az irdatlan kolosszus még most is hatalmas és valahogy távoli volt (pedig már benne járt), de már érezte, hogy nem lesz baj....Hogy átjutott a próbán....kapun....
|
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 -Hmm. Szép hely. |
 -Viszlát! |
Hirtelen felkapta fejét.
-Bocsáss meg-szólt-de nekem folytatnom kell utamat.-ugyanis(mint oly gyakran) elfogta a mehetnék, és pár pillanat múlva már a levegőben termett.
-Őszintén örülök, hogy találkoztunk.-mondta búcsúzóul.-Viszlát!-és már közeledett is a messzeség felé... |
| -Hm. Értem.-bólogatott. |
Elmerengett.
-Én már időtlen idők óta élek itt, csak nemigen mutatkozok társaságban.-mondta. |
| -Nem tudom. Vándorlok. Még nem volt időm kiismerni magam a területeken. |
Egy olyan mozdulatot tett, amit leginkább a vállrándítás és a bólintás közé lehetett sorolni.
Majd körülnézett.
'Hm...sehol senki...ez nem rossz jel errefelé?'
|
| -Hm. Értem. Vagyis nem. De ez most teljesen mindegy |
-Saját magamon.-jelentette ki nemes egyszerűséggel. |
| -Most min nevetsz?-kérdezte érdeklődve |
| -Oh, bocsáss meg, ha félreértettem, amit mondtál. Öreg vagyok már...-nevetett. |
-Igen. Úgy látom, elharaptam a végét. azt mondtam volt, hogy nem is nagyon is merek NEM VÁNDORLÓ sárkányt, azaz "letelepedettet"-mosolygott Kiara |
Furcsán nézett Kiarára.
-De hiszen a legtöbb sárkány ezt teszi...-mondta.-Legalábbis...az én ismerőseim, családtagjaim és barátaim mind-mind így voltak...te is. Különben hogy lennél itt? |
| -Hm. Érdekes. Nem is nagyon ismerek nem vándorló sárkányt.-mondta elgondolkodva |
Vállatvont.
-Vándorlok.-felete végül szűkszavúan. |
| -És mi járatban vagy errefelé? |
Biccentett. Mostmár megenyhült, de még mindig kicsit bizalmatlanul fürkészte Kiarát.
-Én pedig Celebrant. |
| -Kiara vagyok. És egyébként köszönöm. |
'Ahelyett, hogy megköszönné'morgott magában Celebrant.
-Nem érdekes.-legyintett.-Egyébként Celebrant vagyok. Hát te? |
-Üdv! Én csak erre jártam. És mi az hogy nem tűnök eléggé szívósnak!!!!?? |
[84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Megérkezett a nyomok forrásához. 
-Hmm. Szép hely.
-Viszlát!