|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.10. 19:12 - |
 *Szauron leszállt a homályba burkolózott erdőben, majd megállt és felpillantott. Meg akart bizonyosodni róla, hogy Cardassya nem maradt le valahol, de nem; a kanca épp most szállt le mellé.*
-Nos, eddig hogy tetszik? Gondoltam, a Félelem után jobb lesz, ha először egy effajta, homályos, ijesztőbb helyre hozlak. -*mondta a kancának, és még ő maga is meglepődött saját magán.
Szauron, a nagy és félelmetes csődör figyelmes és törődik másokkal?! |
[241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
 Biccentett.
-Üdv!Xantos vagyok!...Öööömm...semmi gond, csak meglepődtem!
-Milyen furcsa zajt hallottál? |
 Ekkor vette csak észre a mént, aki épp szemben állt vele!
Riadtan visszabújt a lombok közé! Aztán lassan-lassan újra kilesett. A lény tényleg peguni volt, és láthatóan nem akart neki ártani.
Szégyenlősen lesütött szemekkel felállt, és előlépett.
- Üdv...A nevem Esőleánya - rebegte halkan.
- Bocsáss meg, én csak...eltévedtem az erdőben, és nagyon féltem. Azért is bújtam el...hallottam valami furcsa zajt... |
Xantos egy kis séta után végre kipihente magát és már kellő kép meg is száradt.Hogy ne csak fizikaiag pihenje ki magát, lefeküdt egy fa tövébe.Ahogy nézelődött, meglátott egy lófejet kilesni a bokrok közül.Először harciasan felugrott, majd látta, hogy egy kanca és megnyugodott.
Óvatosan meg is szólalt.
-Üdv!Ki vagy!-bár azért kihúzta magát, hogy minél nagyobbnak látszódjon. |
Hirtelen patadobogást hallott!
Elcsodálkozott. Talán egy hozzá hasonló máguslény csinálta volna az ijesztő zajokat is?
Óvatosan kikandikált a levelek közt a rejtekéül szolgáló bokorból. |
Kerzdett fáradni.Vágtában leszállt, majd ügette, és egy kis idő múlva már csak lépdelt.Muszály volt lejáratni magát, különben nagyon megfázhatna az izzadságtól.
Lassan lépkedett a bokrok között, szerencsére nem volt sűrű az erdő, így a leszállás is könnyen ment. |
Esőleánya két fa között lapult a bozótban, riadtan pillogva kifelé rejtekéből. Eltévedt az erdőben, és miközben a kivezető utat kereste, nagyon-nagyon furcsa, süvítő zajokat hozott a szél! Mint feltűnő, s szerencsétlen módon feltűnő nyomokat hagyó lény, aki harcolni nem tud, szinte rögtön elbújt, csak rövid ideig rohant ijedtében.
Nem tudta mi lehet a zaj forrása, de épp eleget hallott arról, hogy az erdő furcsa dolgok helye volt! |
Xantos élvezte, hogy egyedül van és nincs senki idősebb a közelben aki leteremthetné.Ugyanis, mint a szél száguldozott a fák között.A homály csak fokozta az izgalmat, ezért is jött ide Xantos.Viszont ügyesen vette a kanyarokat és még egy fát sem súrolt.
Végre jól érezhette magát. |
 Felpillantott hirtelen, felkapva a fejét.
- El kell mennem a barlangrendszerbe! Kérlek, tarts velem! - mosolygott barátságosan a lényre.
Aztán felágaskodott, és kilőtt a fák közt. |
Elmosolyodott válaszul.
- Miért is ne...Ha nem bánod, valóban. |
*Megvonta a vállát.*
- Ha van kedved, csatlakozhatsz céltalan vándorlásomhoz. |
- Lehet, hogy maga a Mágia vezetett - lett még barátságosabb az arca.
- Jó lehet egy ilyen út... |
- Valójában - *kezdte lassan.* - nem is tudom, miért jöttem erre. Csak elindultam, és itt kötöttem ki. |
- Mondjuk megérzésnek...De mondhatom azt is, hogy a találkozásunk után itt a kérdéseidből kutató szándék érzik ki..... - mondta szelíd horkantással, újra elmosolyodva.
- De persze tévedhetek...Persze lehet, hogy csak merengeni jöttél ide.... |
*Gemini megrázta sörényét.*
- Miből gondolod? |
| - Te is kutatsz valamit, nemde? - kérdezte szelíden. |
- Biztosan. - *mondta bátorítóan.* |
| - Mostmár vándorlok, feladtam az élőhelyem...Azt hiszem....valami többre vágyom, mint az eddigi csendes, elvonult életem. És remélem, hogy találkozom egy nap Elenával.... |
- Lehetséges, hogy csak elfoglalt... Vagy még gyógyul... Végülis elképzelhető... Az is lehet, hogy egyik nap Ő fog várni terád. |
- Hát látod, én sem - mondta némi bánattal hangjában.
- Korábban mindig nyerítve köszöntöttük egymást hajnalban....Én álltam a dombok egyikén - intett a közeli dombos erdő felé - ő a sziklatetők egyikén......De ma már nem jön válasz..... |
- Te is hozzájuk hasonló voltál, igaz? - *kérdezte egészen halkan magától.*
- Nemigen büszkélkedhetek családdal - *válaszolta a kérdésre.* |
[241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Szauron leszállt a homályba burkolózott erdőben, majd megállt és felpillantott. Meg akart bizonyosodni róla, hogy Cardassya nem maradt le valahol, de nem; a kanca épp most szállt le mellé.*
Biccentett.
Ekkor vette csak észre a mént, aki épp szemben állt vele!
Felpillantott hirtelen, felkapva a fejét.