|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.09. 17:05 - |
*A szökevények 1 óra menetelés után megálltak egy kicsit.
Zenit eloszlatta a mindent belepő sötétet, mielőtt még Asylon szóvá tette volna azt.
Komolya elképzelései voltak, hogy most mihez fog kezdeni, de mivel nem volt egyedül, nem is tudta, belekezdjen-e, vagy inkább mégse.
Tétován pillantott Asylon ködfelhőjéről Evenionra, majd vissza...* |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
 Gyanakvóan és még mindig bizonytalanul állt.Hiszen az elöbb a két idegenhez hasonló lények támadták meg őket!
-Üdv!-mondta de mé nem enyhült meg a hangja.Még mindig bizonytalan volt. |
Szemeit erőltetve kémlelte a bokrot, ám mikor a két farkas bizonytalanul előbújt, megenyhült tekintete.
-De hisz ezek nem is akarnak bántani!-mondta megnyugodva, és közelebb ügetett hozzájuk.
-Üdv!-köszönt nekik barátságosan, egyben kicsit bocsánatkérően is. |
Bólintott a kancának.Fenyegetően és egyben figyelmeztetően felnyerített. |
Megkönnyebbülten nyitotta ki szemeit, és hálásan pillantott a ménre. Azonban mikor épp meg akarta neki köszönni, hallotta, hogy a bokrok megzörrennek. Halkan súgta Desperaldo-nak:
-Még nincs vége...-majd csillogó fejével a hang forrására, azaz egy nem túl messzi bokorra bökött. |
 Ahogy apja és fia közeledtek az erdő mélyéhez minden bokor megcsörrent alattuk.
-Hallotak lényeket és elkezdtek feléjük közelíteni
|
Mélyen beszívta a levegőt.
-Érzed?-kérdezte majd gyorsan szinte gondolkozás nélkül a kanca elé lépett abba az irányba fordult ahol a legerősebb volt a szag.
Morgást lehetett hallani.Egy 5 fős farkas falka ugrott vele szembe.Desperaldo dühödte ágaskodott és nyerített.
-Csukd be a szemed!-mondta a kancának.Szőre és szarva villogni kezdett végül egy nagy fénykitörés következett.A farkas szerű lények vissza hátráltak a fák közé.Desperaldo utánuk ugrott és kergette őket egy kis ideig amíg nem kerültek kellő távolságra a kancától.Ott még egyszer felnyerített és vissza galoppozott a kancához.
-Mostmár nincs vész!-mondta. |
A mén hirtelen fékezését és furcsa viselkedését látva Vénusz azonnal megállt, és visszaugrott hozzá.
-Valami baj van? Mi történt? Láttál valamit?-kérdezte sürgetően, kissé aggódva. |
Rámosolygott a kancára.Hirtelen nagyot fékezett.A levegőbe szagolt.Dühödten kapkodta nyerített és kapkodta a fejét. |
Kényelmes, számára pihentető vágtába váltott...ám ennek ellenére mégis igencsak gyorsan haladt, és hamar felzárkózott Desperaldo mellé.
Sörénye, ahogy lobogott, egy pillanatra mintha felsejlett volna...de lehet, hogy csak a szikrázó napfény miatt. Vagy nem... |
-Akkor gyere!-mondta és könnyedén elindult vágtában.Egyenlőre nem túl gyorsan mert nem akart messze kerülni a kancától. |
Kihívóan mosolyodott el a javaslatra.
-Persze!-vágta rá lelkesen, és izgatottan dobbantott egyet. |
-Szerintem is!-mosolygott.
-Van kedved egy kis vágtázáshoz?-kérdezte. |
Ő ebből mit sem vett észre, hiszen a csodás tájon ragadt csillogó tekintete. Mivel még nemigen járt a Birodalomban, mindent megcsodált, ami akár egy kicsit is eltért a megszokottól.
-Milyen szép ez a hely!-ámuldozott egyre. |
-Értem!-mondta.Apró léptekkel egyre közelebb került a kancához. |
Bólintott a hallottakra.
-Nos, én valójában régi lény vagyok, de a Birodalomba csak nemrég volt szerencsém belépni.-vallotta be. |
-Hát nem mondhatom magamat túl régi lénynek de azt sem mondom ,hogy új vagyok.Egy kis ideje már itt élek de nem olyan hosszú évek óta.Talán egy éve.-mondta.
-Te?-kérdezte és a kanca mellé ügetett. |
Ő is mosolygott, majd kecsesen lépdelve elindult, Desperaldo-val a nyomában...még maguk sem tudták, pontosan merre.
-Mondd...te régi lény vagy?-kérdezte érdeklődőn.
|
Elmosolydott.
-Ebben nagyon is igazad van!-mondta. |
Kecsesen vállat vont.
-Miért is ne? Hiszen egyedül nem olyan érdekes a vándorlás.-mosolygott. |
Elmosolyodott.
-Igen!-mondta.
-Amúgy vándorlok.Lenne kedved velem tartani? |
[359-340] [339-320] [319-300] [299-280] [279-260] [259-240] [239-220] [219-200] [199-180] [179-160] [159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Gyanakvóan és még mindig bizonytalanul állt.Hiszen az elöbb a két idegenhez hasonló lények támadták meg őket!
Ahogy apja és fia közeledtek az erdő mélyéhez minden bokor megcsörrent alattuk.