|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 12:39 - |
 Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Végül odalépett az egyikhez.
Az egész fa világos, vöröses-bíbor volt, a törzse, az ágai, a levelei, de leginkább a virágai!
Rengeteg golyószerű pehely.....Sok-sok bíbor pehely. Machos felkavart némi levegőt, mikor hátrapillantott Ghostra, és ekkor rászakadtak a virágok!
Megriadt és hátraugrott, mert azt hitte bajban van, de nem így volt. Csak ráragadtak a pelyhek, de semmi mást nem csináltak azon kívül, hogy hihetetlenül erős illatot ársztottak....
Machos nem élvezte új, bíbor díszeit és megrázta magát, hátha leszakadnak róla, de ehelyett a többi fa feléhajolt (!) és a következő pillanatban eltűnt egy óriási bíbor pehelykupac alatt!
Átalakult köddé, de hiába!!!! A pelyhek beleragadtak!!! Újra testet öltött, de csak egyre több pehely szakadt rá a légáramlataitól.
- Neeeee! - morogta és rázta, dörzsölte magát.
Az eredmény az lett, hogy a tisztáson mindenütt nyakig ért a pehely és Machos tehetetlenül állt középen....
|
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Elég lesz, már látó- és hallótávolságon kívül vagyunk a farkasoktól - *szólt anyjához, remélve, hogy Ő végre abbahagyja terelgetését.* |
 Az egyik fa tövében heverészett.Régóta nem járt itt, s most élvezte a kora tavaszt...
Valami meglegyintette az arcát-egy meleg, de mágia szellő!Felnyitotta szemeit és körül kémlelt.Ahol sűrűbbek voltak a fák, egy szarvas haladt végig.Lassan lépdelt, nem sietett."Talán egy tavasz-hozó?Dehát....látható...legalábbis akkor szoktak jönni, amikor senki nem jár pont azon a környéken...".
Megmoccant.A szarvas megtorpant, arra fordította fejét (csoda, hogy nem akadt meg a fák ágaiban az agancsa), s meglátva az alakot, lapulni kezdett, mint aki ugrásra készül.Koni rögtön tudta, mi fog következni ezután.Visszaereszkedett és megszólalt:-Nyugodj meg, nem bántalak!Nem úgy nézek ki, mint aki ártani akarna!Csupán pihenek. ...Mit keresel itt?
 A szarvas lassan felemelkedett, s lassan, méltóságosan Koni felé lépdelt.Előtte megállt.-Csak utazom.Még sehol nincs honom.-körülnézet.-Szép vidék!Mi a birodalom neve?
-Simbelmyne.
A szarvas elmosolyodot.-Gondolj rám, virág?
Koni derűsen bolintott.-Igen!Tudsz tündéül?
-Egy kicsit!Csak szavakat.
Koni mosolygott.-Ahogy én is...A nevem Koni.
-Rege.
S további derűs beszélgetés folyt köztük, szinte egész nap.Rege végül egyre jobban itthon érezte magát....
(sajnos nem jutott jobb reag az eszembe...Legalább ez is megvolt...  ) |
 Hosszú séta után megrázta sörényét, és még mindig merengőn elvágtatott. |
Megállt a tisztás szélén és elnézte a lefelé szállingózó pehelykéket.
'Szépek....' gondolta, és elmerengett. |
*Ahogy bármiféle mozdulatot tett, tetőtöl talpig ellepték a pelyhek, így amikor anyja indítványozta, hogy menjenek tovább, heves bólogatások közepette követte.* |
 - Ez a bíborfák tisztása! - nevette el magát, és szárnyával körbeintett a bíbor törzsű fák felé.
Aztán kimászott a lehullott pelyhekből, és elindult kifelé.
- A pelyhek állandóan ránkzuhognának, mert minden mozgásra, rezgésre lehullanak, így azt mondom menjünk innen! Ezek a fák egyébként nagyon jámbor lények, bár a Sötétség megpróbálta tönkretenni őket annak idején............
Megrázta magát, de amennyi pelyhet leszedett ezzel, annak legalább a kétszerese ereszkedett rá, így lemondó sóhajjal feladta, és ügetni kezdett kifelé. |
*Maga elé emelte szárnyait, ezzel mutatva, hogy megadta magát.*
- Értettem! Minden erőmmel azon leszek, hogy sikerüljön a mágia használata.
*Érdeklődve körülnézett.*
- Tehát a Varázserdőben vagyunk. Ez milyen része? |
Elmosolyodott, közben a fia szemébe nézett, és nagyot szippantott a levegőből.
- Épp azért jöttünk ide! Ez a Varázserdő! Telis-tele van szabad mágiával! Itt remélhetőleg kibontakoznak a képességeid, vagy legalábbis jobban előjönnek. Szeretném, ha akarnád a varázslást - fejezte be szelíden. |
- Nem vagyok hanyag, csak eddig akkor tudtam használni a képességemet, ha akrtam. És akkor is mindig más formában jött elő... - *mentegetőzött.* |
Rosszallóan rázta a fejét.
- Jövőtváró, ne légy ily hanyag! Az mágikus lénynek még sohasem hozott jót! A nemtörődömség igazán helyteleníthető! Hisz azért jöttünk ide, hogy jobban megismerjük a képességeid! Hogy akarod ezt elérni, ha egyszer nem is próbálkozol?
'Túl sok időt töltöttünk külön...Most nem tudok neki segíteni.....' gondolta, és fájdalmas árnyék suhant át az arcán. |
*Vállat vont, jad ledobbant a földre, felzavarva ezzel a pelyheket.*
- Akkor nem is erőlködök. - *mondta.* |
Könnyed mosollyal felelt:
- Csak kíváncsi voltam! Itt ugyanis senki sem tud leszállni úgy, hogy ne verjen fel pelyhet magára! |
*Jövőtváró megütközött a kérdésen.*
- Fontos ez? - *kérdezte.*
- Végülis csak pihe! |
Ledobbant a kissé megviselt tisztásra. Azonnal hab-pihék lepték el, de Ő csak mosolygott.
- Nos, első lecke! Meg tudod-e oldani a leszállást a pelyhek magadra szabadítása nélkül? - kérdezte incselkedő mosollyal a még fenn evező Jövőtvárótól. |
 -Állj közelebb!-mondta Sötét Herceg, mire Syrkol beljebb lökte a kancát.
Sötét Herceg egyetlen dobbantására fekete felhők kezdtek bolyongani körülöttük.Szédítő érzés volt, nagyon, de Syrkol és Sötét Herceg már megszokták.A felhők oszladozni kezdtek és ők ott találták magukat a Rémségek szigetén...
(oda is reag) |
 Sunny korántsem tartotta a kijelentést olyan viccesnek. Sejtette, hogy van valami a dolog mögött, ami nem stimmel, de úgy döntött, hogy egyelőre hagyja kibontakozni.
-Jó, nem bánom. De ne csapjatok be!-és az unikornis szemébe nézett. Látta, hogy nem őszinte... |
-Óóóó!Hát az egyeik kedvenc helyem.A Rémségek szigete!Nyugi vigyázunk rád!
Megint elnevette magát az utlsó mondatnál. |
Gyanakodva nézte az unikornist.
-Az attól függ, hogy mi az úticél.-felelt. |
-Ó semmi.
Sötét Herceg egyfolytába méregette a kancát.Gondolta valamire jó lesz.
-Figyelj!Nem lenne kedved eljönni velünk valahová? |
Sunny nem ijedt meg az ostoba kacajtól. Szemöldökét felvonva nézett az idegenre.
-Mi olyan vicces?-kérdezte hűvösen. |
[200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Machos előrelépdelt megszilárdult testtel. A fák ártalmatlannak tűntek, de jobb az óvatosság.
Az egyik fa tövében heverészett.Régóta nem járt itt, s most élvezte a kora tavaszt...
Hosszú séta után megrázta sörényét, és még mindig merengőn elvágtatott.
- Ez a bíborfák tisztása! - nevette el magát, és szárnyával körbeintett a bíbor törzsű fák felé.
-Állj közelebb!-mondta Sötét Herceg, mire Syrkol beljebb lökte a kancát.
Sunny korántsem tartotta a kijelentést olyan viccesnek. Sejtette, hogy van valami a dolog mögött, ami nem stimmel, de úgy döntött, hogy egyelőre hagyja kibontakozni.