Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 12:32 - |
ghost lassan lépkedett befelé az erdőbe!-Sötét van azt meg kell hagyni!-Mondta halkan és hátra nézett Machosra!-Félelmetes!-És tovább lépkedett! |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
Tovább repült felfelé, de mostmár lekiáltott:
- Bírod még? |
*Kezdte nem érteni a helyzetet. Miért emelkednek ilyen magasra, ahol már levegőt is alig lehet venni?
Kérdőn sandított fel anyjára, aztán próbált mély lélegzeteket venni, hogy minnél több oxigén kerüljön a tüdejébe.* |
Hamarosan ritkulni kezdett körülöttük a levegő, de Szerencsecsillag nem szólt, csak repült felfelé tovább, igaz, élesen figyelte fiát. Neki ez nem árthatott, az űrhöz szokott....de vajon Jövőtváró??? |
*Szó nélkül követte anyját felfelé.
Azzal szórakoztatta magát, hogy milyen másméretűek így föntről a tájak.* |
Kicsit lassított, és emelkedett tovább felfelé. |
*Néhány perc elteltével sikerült beérnie anyját a magasban.
Összeborzongott a hideg levegőtől.* |
Kanyargó spirálba fogott, hogy fia beérhesse, de még mindig emelkedett. |
*A levegőbe szökkent eléggé lemaradva követte anyját a magasba.* |
- Rendben! - egyezett bele.
Kis ideig gondolkozott, majd döntésre jutott.
- Meglátjuk mire jutsz a Lég elemmel! Gyere! Menjünk fel olyan magasra, amilyen magasra csak tudunk!
Meg sem várva a választ, légörvényt kavarva lendült a magasba, és hihetetlen sebességgel emelkedni kezdett! |
- Jó - *mondta nem túl lelkesen.*
- Majd holnap kezdek - *próbálta hárítani a feladatot, még ha ez csak egy kicsit is volt lehetséges.*
- Most viszont csinálhatnánk valami fizikailag megterhelő dolgot. Tele vagyok energiával! - *magyarázta és szökkent néhányat egy helyben.* |
- Meg kellene próbálnod. Minden nap egy keveset gyakorolnád...És talán önmagadat is jobban megismerhetnéd. |
*Furcsálló arckifejezéssel hallgatta anyját.*
- Aha - *nyögte halkan.
Remélte, hogy nem az lesz a következő feladata, hogy a környezetét érzékelje tökéletesen.* |
- Ez egy meditáció. A lényege, hogy elcsendesíted az elméd, és a környezetedre figyelsz. Behunyod a szemed, és az életekre koncentrálsz, hogy mindet érezd. Egészen addig, míg valóban már annyira elmélyedsz az életek sűrűjében, az ő érzékelésükben, hogy nem látod őket.....Nem látod őket egynek-egynek, hanem csak az egészet, a rendszerüket. Nagyon nehéz így elcsitulni és minden életet belátni...de egy új életszemléletet kapsz általa. |
*"Nem"-et intett fejével és várta a folytatást.* |
- Hallottál már a látni, míg nem látsz többé gyakorlatról? - kérdezte fiát nézve. |
- Hát igen - *értett egyet.* - Az sem valami mindennapi elem. Mondjuk az nem is baj, ha valakinek különleges eleme van... - *morfondírozott.
Végül legyintett egyet.*
- Áh, mindegy, inkább hagyjuk - *mondta és visszasétált anyja mellé.* |
Szelíden elmosolyodva vágott vissza:
- Az Idő talán kevésbé furcsa? Katnabe megérkezett a régi Nimras erdőből! Az ő eleme pedig az Idő! A Mágia hatalmas, és hihetetlen dolgok eshetnek meg benne! |
- A jövő? - *kérdezett vissza értetlenül.*
- Ki hallott már ilyet? Jövő, mint elem... - *mondta és vágott egy grimaszt.* |
- Hm...Érdekes, hogy mások jövőjére milyen érzékeny vagy.....Lehet, hogy végül az az elemed..... |
- Csak hozzáértem a fához és az megmutatta nekem... - *mondta szinte suttogva és a fára sandított.* |
[130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|