|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.08. 15:46 - |
-Na milyen?-Kérdezte párját.
-Itt születtem!Még ki sem nyitottam a csipás szemem, de már itt rohangáltam!Amikor először kibújtam a vízesésen kívülre egy vízisárkánnyal találtam magam szemben!
-Nem vészesek és már elköltöztek messzebbre!Nem kell tőlük tartani! |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 -Na, na, csak szép sorjában!-mosolygott-Előbb még engem kell megismenrie!Ilyen korban a sellőcsikónak az anyja a világ.Engem még csak egy kék foltnak lát a messzeségben, aki egésznap mozdulatlan, mint egy szobor!De néha megmozdulok, mivel nem egy helyen kell őrködnöm, ezért tudja, hogy élő dolog vagyok, de azt semmi képp, hogy érte teszem!Nem is foglalkozik velem nagyon, ami nem is baj...-mondta nyugodtan. |
 - Újabb jó választás! - nevetett sötét szeme.
Figyelte egy ideig a csikót.
- Egészséges, különleges kiscsikó! Sokminden lesz az élete része..... |
| -Igazgyöngynek!-lett teli szeretettel a szeme. |
- Gratulálok! - mosolyodott el először igazán.
- Egy új élet mindig öröm! Sajnos, magam is tapasztalom, hogy a béke és biztonság a Birodalom minden élőjére hatással van....a ragadozókra is! - húzta el a száját.
Körbepillantott.
- Ez jó hely, jól választottatok. Mi a neve a csikónak? |
| Elmosolyodott.-Igen!Egy csendes helyet kerestünk a csikónak!Rengeteg a vizi ragadozó! |
- Túl fogom élni őket - felelte elsőre kissé rekedten, így a víz felé indult, hogy igyon.
Akkor vette észre a víz alatt a másik két lényt!
- Nahát...a családod? - pillantott lassan elmosolyodva az ismeretlenre. |
| -Semmi gond!-biccentett.-Nem fájnak a sebeid?-vette észre a horzsolásokat! |
Rosszul aludt, lidérces álmai gyötörték, így mikor egy apró zajt hallott, rögtön felriadt.
Felpattant, és zavaros szemmel pillantott körbe, szárnyait széttárva.
Csak későn vette észre a kék mént a vízben. Zavartan leengedte szárnyát, és fejet hajtott.
- Elnézést....Megriadtam.... |
 A barlangba még befolyt a víz, mely megfelelő biztonságot adott az újdonsült szülőknek és ebi csikójuknak!A csöppség még alig tudott gyorsan úszni, sőt, még hullámos vízben sem volt, tehát jó ok volt, hogy éberek legyenek a felnőttek.Narvál megállás nélkül evett, hogy tejet tudjon termelni a kicsinek, Korall-kiárly pedig napi 24 órában felügyelt minden mozgást fentről és a vízből...
Hirtelen egy fej bukkant ki a vízből, mely vizsgáló tekintettel meredt a pegazusra.Nem látszott veszélyesnek, de jobb volt szemmel tartani! |
Kimerülten dobbant le a parton, majd némi úszás, csúszás és kúszás után bemászott a vízesés mögötti barlangba.
Nagyon elfáradt, horzsolások borították, így elcsigázottan kuporodott le az egyik száraz sarokban, és hamarosan mély álomba merült, szürke szárnyival félig-meddig beburkolózva, a barlang félhomályába olvadva. |
 - Rendben. - *egyezett bele Szkártó és követte kifelé Maszatot oldalán a sárkánnyal.*
|
Maszat elindult kifelé a barlangból.
-Gyere menjünk a kristályhegyekhez! |
- Igen, igazad van. Menjünk innen.
*Egyik szárnyával megfogta a kissárkány egyik melső mancsát és úgy indultak el kifelé.* |
Maszat kicsit húzta a száját!
De aztán beleegyezett!
-Nem könnyű sárkányt nevelni, de...
-Na most menjünk innen.Nem jó hely rz itt nekünk sem meg a sárkánynak sem most! |
*Szkártó szomorúan nézte a kis sárkányt.
Aztán felcsillant a szeme.*
- Maszat ! Vigyük magunkkal ! Neveljük föl mi ! - *mondta sugárzó arccal.*
- Vagy, legalábbis próbáljuk meg. - *tette hozzá kissé szomorúbb hangon.* |
-Biztos, hogy nem!Ha eddig nem jött, akkor most sem fog!
Válaszolt komoran és nézte a sárkányt és Szkártót! |
- Úgy gondolod, hogy az édesanyja nem fog visszajönni ? - *kérdezte folytott hangon Szkártó.
Amíg a választ várta, addig eljátszogatott a kis sárkánnyal.* |
Maszat mostmár nem félt!Tudta, hogy a sárkány anyja nem jön vissza, ő pedig nem veszélyes!
Rámosolygott párjára!
-Hát vagy örökbefogadjuk, vagy itt hagyjuk! |
*Szkártó kérdőn nézett Maszatra.*
- Akkor most mit csináljak ? - *kérdezte tanácstalanul párjától.* |
Maszat csak némán nézte, hogy Szkártó mit csinál, de eléggé éberen!
A picúr meg egy darabig ült aztán felállt.Egy-két szikrát köhécselt, mintha megfázott volna!Aztán közelebb ment Szkártóhoz, egy óriási lángfújással a tűz körbevette őt és a sárkány csak ennyit mondott:
-Mama!
Maszat nem tett semmit, hiszen ismerte a sárkányokat!Csak ennyit mondott:
-Téged látott meg először!Téged hisz anyjának! |
[74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Na, na, csak szép sorjában!-mosolygott-Előbb még engem kell megismenrie!Ilyen korban a sellőcsikónak az anyja a világ.Engem még csak egy kék foltnak lát a messzeségben, aki egésznap mozdulatlan, mint egy szobor!De néha megmozdulok, mivel nem egy helyen kell őrködnöm, ezért tudja, hogy élő dolog vagyok, de azt semmi képp, hogy érte teszem!Nem is foglalkozik velem nagyon, ami nem is baj...-mondta nyugodtan.
- Újabb jó választás! - nevetett sötét szeme.
A barlangba még befolyt a víz, mely megfelelő biztonságot adott az újdonsült szülőknek és ebi csikójuknak!A csöppség még alig tudott gyorsan úszni, sőt, még hullámos vízben sem volt, tehát jó ok volt, hogy éberek legyenek a felnőttek.Narvál megállás nélkül evett, hogy tejet tudjon termelni a kicsinek, Korall-kiárly pedig napi 24 órában felügyelt minden mozgást fentről és a vízből...
- Rendben. - *egyezett bele Szkártó és követte kifelé Maszatot oldalán a sárkánnyal.*