Témaindító hozzászólás
|
2006.09.30. 15:12 - |
*Míryel épp a kis ivóhelynél oltotta szomján. Hosszú út állt mögötte, és igencsak elfáradt, így nagyon megörült a hűs víznek. A Szavannán átkelni bizony merész feladat, Míryel viszont vállalta.* |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Hamar megérkeztek.Angelion nem messze megállt a kis tótól.Pár napja volt itt, és neki az a vízmennyiség tökéletesen elég.
-Hát itt lennénk!-mondta miután megállt. |
-Az én nevem Spartan.-biccentett barátságosan, közben végigmérva a macskaféle lényt. |
- Üdv nektek is! - lépkedett oda enegikusan - A nevem Dolphy.És Ti kik vagytok? |
-Nah végre egy másik macskaféle!-mosolygott-
-Üdv Idegen!-köszönt Ő is. |
Végül, elunva a farkasszemezést, kezdeményezett az idegennel szemben.
-Üdv!-lépett kicsit közelebb a lényhez. |
Ő már eleget ivott és csak akkor kapta a fejét az érkezőre. |
Spartan is ivásra hajtotta le fejét, de megállt a mozdulat közepén. Egy különös, macskaféle lény közeledett feléjük, de barátságosnak látszott.
Egyelőre csak állt, és figyelt. |
Dobbantások zajára állt fel,és nézett a hang irányába.Társasága érkezett,aminek megörült.Még utoljára kinyújtatta végtagjait,majd elindult feléjük. |
Gyorsan repült utánuk mert egy kicsit lemaradt.Ledobbantott párja mellé.Megpuszilta és a vízhez ment.Inni kezdett.
Tessék lényed nevével regisztrálni és úgy írni!
Moderátor |
Kirara is ledobbant a csődör mellett, majd egy bukfenc után állt talpra.Hátranézett, hogy a kanca is ön-e. |
Szárnyait behúzva ledobbant a tó mellé, majd hátranézve Kiraráékat kereste tekintetével. |
Ahogy lassan kinyitotta szemét a Nap sugarai vakítóan vetődtek rá.Szemeinek nem nagyon tesz jót ez a nagy fényesség,így lustán a másik oldalára feküdt.A nagy fa árnyéka,ahol megpihent,mostmár egész testét betakarta.Egy ideig még heverészett,majd jól kinyújtózva egy nagyot ásított.Éles fogai most jól látszottak és az ásítást egy lustább oroszlán-üvöltés kísérte.Érősen pislogni kezdett,hogy szeméből hamar kimenjen az álom.Hátára feküdt és gondtalanul nézte a hatalmas fa lombjai közt átszűrődő napsugarak játékát. |
Követte. |
A magasba rúgta magát, mosollyal arcán. |
-Rendben! |
- Ne menjünk el majd a tengerpartra? - bökte ki a fejében motoszkáló gondolatot.
- Ott igazán jól lehetne pihenni! |
Sóhajtott egyet és élvezte a nap sugarait. |
- Rendben - válaszolt egy biccentéssel, és ő is kilépegetett a partra. |
Felkuncogott.Kiügetett a partra.
-It könnyebb lesz meglásd!De előbb száradjunk meg. |
- Ugyan, ugyan! - legyintett szárnyával.
- Én nem bánom, ha nem kell futnom - sóhajtotta, és vett egy nagy levegőt.
- Hufff! Nem semmi a tempónk, szerelmem! |
[99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|