|
Témaindító hozzászólás
|
2006.09.01. 18:33 - |
*Pallas a magasfüvesben lépkedett.
Gyanús nyomokat keresett. Legyen az akár vaddisznó-, vagy őzlábnyomnak álcázott nyom is. Sokszor találkozott már ilyennel.
A nyomokat már hosszú ideje követte, de eredménye még nem volt.
Több napja se nem evett, se nem ivott. Minden percét a keresésre fordította.* |
[139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
-Elég lesz. -*bólintott lassan.* -Védett helyen leszek, még mielőtt pirkadni kezdene... |
 A messzeségbe nézett.
- Hm...szerintem bő harminc az első sugarakig - becsülte. |
*Egy ideig megint csak méregette a kancát, bizalmatlanul, gyanakvó pillantással fürkészte, ám végül lassan bólintott.*
-Valóban nem bírom a fényt. Jó lesz, ha meghúzom magam valahol, míg az átkos nappal véget nem ér. Hány perc még a napkelte? |
Bólintott a lénynek. Úgy tűnt jól megértik és abszolút nem kedvelik egymást. És nem is fogják......
De egy dolgot jónak látott közölni, ilyen volt a természete:
- Mostanában korán hajnalodik. Ha nem bírod a Fényt, jobb, ha menedéket keresel, vagy elmész. |
*Pár pillanatig még gyanakvón, bizalmatlanul méregette az unizust, ám végül mogorván bólintott egyet, ezzel jelezve, megérti és elfogadja Shanneva óvatosságra vonatkozó érveit, és viszonozta a bemutatkozást.*
-Lestat vagyok. |
- Tisztában vagyok vele - felelte nyugodtan, és a lény elé lépett a fűből, most, hogy végre tudta hol van.
- Nem tudtam ki neszezik körülöttem, és jobb az óvatosság. A nevem Shanneva. |
*A fény bántotta a szemét. Sötéthez szokott pupilláját résnyire húzta, amint szárnyait védőn maga elé kapta, s a földre kuporodott.*
-ELÉG!!! -*üvöltötte, mire a sötétség megsűrűsödött és elmélyült körülötte, óvón átölelte és beburkolta őt, s az idegen fény azonnal kialudt.*
*Szárnyát leengedte és az oldalához simította, miközben ismét kiegyenesedett, és szigorú, dühös pillantását a fény forrására szegezte.*
-Ki vagy? -*dörrent hangja.* -És miért zavarod az éjszaka nyugalmát bántó fényeddel? Az Éjszaka bölcs, nem tanácsos háborgatni...! |
Megállt, és felkapta a fejét.
Valami különös, eddig ismeretlen zaj ütötte meg a fülét.
'Hm....nézzük...' döntött, és hirtelen fény és szél csapott le a szavannára, a földre lapítva a szálakat.
Shanneva körbefordult, várva a feltűnő alakot. |
*Lestat gondolataiba merülve sétált, fekete testét nemcsak a magas fű, de az éjszaka is elrejtette, s így ott tartózkodásának egyetlen jele a léptei nyomán halkan susogó a fűszálak hada volt.* |
| Shanneva tudta, hogy éppcsak fülei látszanak ki a fűből ebben az évszakban, de nem bánta. Kényelmesen, mosolyogva sétált az aranyszínű "rengetegben". |
 Követte őket. |
(oda is reag) |
 Rámosolygott a teremtményre majd követte párját. |
Ő is nevetett.
-Akkor irány a kis ivóhely!-mondta lelkesen, és szárnyait alig mozgatva suhanni kezdett előre. |
-Hogy Én?Persze, hogy tudok repülni!-mondta és elmosolyodott.
A levegőbe rugaszkodott a pegazusok mellé.
-Kicsi a bors...de attól még tud repülni!-nevetett. |
-Én is vihetlek!-mondta és rákacsintott a kis lényre.
-De ha tudsz repülni akkor...-mondta de nem fejezte be mondtatát hiszen 1értelmű volt. |
Lemondóan sóhajtott.
-Nektek minden mindegy?-kérdezte nevetve, majd felszállt.
-Kirara...tudsz repülni? Vagy vigyelek? |
Elmosolyodott.
-Nekem mindegy.... |
Mosolygott.
-Akkor talán jobb lesz, ha csak a kis ivóhelyre megyünk... |
| -Hát igen!A Tűz elemmel nem vagy egyedül! |
[139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A messzeségbe nézett.
Követte őket.
Rámosolygott a teremtményre majd követte párját.