|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 21:27 - |
 *Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Az ösvényen haladva rácsodálkozott minden egyes ismeretlen növényre. Alaposan szemügyre vette, aztán ment tovább.
Messziről sok ismeretlen állatot is látott. A közelébe viszont egyik sem engedte. Így amikor megpillantott egy állatot, akkor gyorsan megállt, lelapult és úgy figyelte a kiszemeltet. Amikor meg tovatűnt, felállt, és folytatta útját az ösvényen.
Egészen addig sétált boldogan, amíg furcsa zajokat nem hallott. Megtorpant, és körbenézett. Sehol sem látott semmit, de a zaj egyre hangosabb lett, és egyre sűrűbben lehetett hallani.* |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 Követte Calindort. |
 Kihívásra és magára nézett.
- Talán egy darabig tudunk menni.......
 Kihívás elszántan horkantott.
- Mmajd a szarvam megoldja! Gyerünk! - nyerítette.
 Könnyedén a sűrűbe ugrott.
|
| -Azért próbáljuk meg!-mondta, s már indulna is... |
- Épp javasolni akartam, hogy induljunk, és vita helyett kérdezzük meg a lényt... - felelte szárazon, és fejével intett a sűrű felé.
- Arra ment....Rohanvást....
- Futni mi is tudunk! - morrantotta.
- Máshol biztosan, de itt.... |
| Megvonta vállát, majd Calindorhoz fordult.-Érzed, merre kell menni? |
Döbbenten és fintorogva meredt a farkasra.
- Szerintem egyszerűen megzavarta valami....Erre lennék kíváncsi - mormogta halkan, Kihívás bólintása pedig bátrabbá tette. |
| -Talán válogatós volt.-játszott el a gondolattal, mely kissé morbid stílust adott neki, de a látszat csal! |
| - No igen, de Te is tudod milyen nehéz egyáltalán tündért találni, nemhogy elkapni! Van varázserejük! Kiváló lopakodók és rejtőzködők! Nesztelenek és gyorsak! Persze, hogy éhes lény támadhatott...De azután miért hagyta itt? |
| -Aki éhes.Lesből támadhatott rá!A tündér pedig épp szomjas volt!Rossz időben, rossz helyen...s ez az eredmény!De a tündérek amúgy sem harcias lények!Ez pedig védtelen volt, mivel nem tudta, hol lapul a halál.... |
Dacosan nézett a farkasra.
- Nem azt a lényt féltem! Hanem magunkat! Miféle lény képes elkapni egy tündért?! |
| -Nem szükséges megölni-ismételte magát-De itt nemmaradhat! |
- Még több harc? Épp a háború után? - rökönyödött meg.
- Biztosan nincs valami....más megoldás?
- Icekrystal, az jogos igény, hogy ne szaladgáljon itt egy gyilkos....Talán a Vadvidékre való, ahol nem lenne vele semmi baj - mondta vigasztalóan, majd szimatolni kezdett. |
| Calindor pillantására lehiggadt.-Természetesen utána menni és kideríteni, mi az!Hogy megöljük-e...azt még nem tudom! |
Közben a tó hullámai csendesen kicsaptak a partra, és magukkal ragadva a tündér maradványait, megadták neki a végtisztességet.....
- Nyugodjék békében - motyogta szinte csak magának.
A vörös csődör és a kék-fekete farkas kemény, vad pillantását látva nyugodtan szólalt meg:
- Mit akartok tenni? |
| Kemény arccal felelt.-Addig igen, míg szabadon garázdálkodik! |
Még mindig hüppögött, s nem nézett arra, úgy nyögte ki remegő hangon:
- Mégis miféle szörnyeteg tehette ezt????
Fejével Liliát karolta át, de komor mordulással ő is Calindorra nézett.
Szomorúan, szelíden, keményen felelt:
- Azt hiszem valamilyen új lény....Talán a Vadvidékről.....Szomorú ezt látni, de reméljük nem történik sok hasonló a jövőben..... |
| Megrázta a szegény tündér sorsa!Ezt nem várta!Már hozzá szokott állatok tetemei láttára, de, hogy egy ember féléére...Magában megremegett, arcán viszont csak az elképedés látszott! |
Megállt a tótól nem messze, kimeredt szemekkel, földbegyökerezett lábakkal, majd Kihíváshoz tántorgott, és zokogni kezdett a vállán.
Arca semmilyen érzelmet nem árult el, ahogy rámeredt az előttük fekvő apró, halott tündérre.....Viráglény lehetett, de alig látszott a borzalmas marcangolástól..... |
Csak követte. |
Icekrystal csak újra horkantott.
- Azt hiszem egyelőre elég lesz ha visszamegyünk a tóhoz - mondta halkan, és el is indult.
Nyomában a másik három lénnyel. |
[336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Büszkeüstök vidáman sétálgatott az esőerdő mellett. Gondolt egyet, és bevetette magát a sűrűjébe.
Követte Calindort.
Kihívásra és magára nézett.
Kihívás elszántan horkantott.
Könnyedén a sűrűbe ugrott.