|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 22:44 - |
 Lionelf felvette egyik kedvenc alakját és hatalmas méretű cápaként úszkált a mezőkön. Aztán hirtelen medúza lett, majd tengericsikó.
Aztán hirtelen hal, majd delfin.
Végül egyszarvú lett.
'Hehehe. Szeretem a képességem. Remek torna, remek próba, remek szórakozás. Remek, remek, remek!'
Könnyedén ide-oda suhant a víz alatt, mint valami kísértet. Mint valami történelmi faliszőnyegről leépett, sovány kísértet....
Könnyedén játszadozott a vízzel, a kevés fénnyel, a többi élőlénnyel.
És jól érezte magát.
Nem akart Leolanra gondolni, akit oly kétségbeesetten vitt a remélt gyógyulásba. Tudta jól, hogy Draugherit meggyógyította, de azt is tudta, hogy a gyönyörű kanca hosszú ideig kell majd bújkáljon és gyógyuljon.
'Sokba került az a csata. Megérte....De sokba került...' merengett.
Sosem vallotta be senkinek, hogy szereti Leolant. Magának igen, mert a bölcselő nem hazudhat magának. Bárki másnak igen, de magának nem.
És sosem mondta el a kancának sem. Sosem mutatta ki, kiválóan hazudott a szemébe, ha tehette elkerülte....De az érzelmei akkor sem változtak.....És amikor ott látta félholtan...Tudta jól, hogyha a kanca halott lett volna, ő örömmel lépett volna utána.... De élt. És így Lionelf is....
'Az a lényeg, hogy egy szép napon elfeledhetem.... És hogy Ő boldog.....' úszkált tovább. |
[127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 -Rauros vagyok.-mondta, de közben Mindy csábos mosolya nem kerülte el a figyelmét...
-Morannon.-biccentett. |
 -Üdv!-úszott közelebb.
-Mindy vagyok!-mosolygott csábosan. |
 - Köszönöm.Nagyon szivesen. - válaszolta a kancának,majd felfigyelt a kis társaságra.
- Üdv mindenkinek! - biccentett - A nevem Lainor.Bennetek kit tisztelhetek meg? |
 Gyorsan visszbökött, aztán Narvál mellé úszott.Kimondták már helyette az üdvezlést, ő csak biccentett. |
Csak száguldott Mindy után, de hirtelen, mikor Korall-királyhoz értek, kinyújtotta farkát, és megbökte!
-Megvagy!-nevetett, és épp elszáguldani készült, mikor meglátta az új jövevényt.
Rauros is észrevette, és odaúsztak Narválékhoz.
-Üdv!-köszöntek egyszerre. |
 -Semmi baj!Éppen pihenek, nem csatlakozol? |
Gondtalanul cikázott a mező felett.Ahogy elsuhant,a nagy mezőn lévő növények a lendülettől elhajoltak.Lainor egy pillanatra megállt,hogy utánuk nézzen,de addigra már újra a tenger ritmusára himbálóztak függőlegesen.Elmolyodott,majd sebesen úszott tovább.Kicsit már magányosnak érezte magát,hogy már órák óta céltalanul úszik a végtelen tengerben és még senki,hozzá hasonlóval nem találkozott.Csak úszott tovább.
Egy nagy szikla mögé ért,ahol megállt körülnézni egy kicsit.Miközben nézelődött,észre sem vette,hogy a víz enyhén hátra sodorja.A következő pillanatban arra kapta fel a fejét,hogy nekiütközött valaminek.Gyorsan megpördült és látta,hogy véletlenül egy hippocampus kancába ütközött bele.
- Oh,szörnyen sajnálom! - mondta kicsit zavarba jőve - Ne haragudj,észre sem vettelek. |
| Mindy még mindig Morannon elől menekült..... |
Úszásnak eredt, maga után rántva Narvált!Elbújtak egy szikla mögött.
-Jól vagy?-kérdezte lihegve Korall-király-Bocsáss meg, elkapott a hév.
-Semmi baj!-felelte a kanca-Túl élem.
-Oké.Maradj itt!Itt nem fogunk háborgatni.-és elszáguldot.
-Rendben.-sóhajtotta mosolyogva fejét rázva párja után. |
| Mindy azonnal észrevtee, hogy üldözőbe vették és már úszott is minél messzebre Morannon elől.Közben elúszott Korall-király mellett, hátha Moranonn inkább Őt választja. |
Elvigyorodott, majd egy villámgyors mozdulattal farkával megérintette Morannont.
-Most már nem!-mondta mosolyogva, és gyorsan elúszott a közelből.
-Hé!-kiáltott Rauros után.-Te csirkefogó!-mosolygott, majd a legközelebbi lényt-Mindy-t-vette üldözőbe. |
Mindy arrébb úszott.
-Nem csapsz be!-nevetett-Tudom, hogy Te vagy a fogó! |
Rauros és Morannon mosolyogva figyelte a párt.
Rauros pedig Mindy-hez 'sodródott'. |
| -Korall-király nagy móka mester!-mosolygott.Odaúszott lassan hozzá, átölelték egymást, és -piszén-pisze orrocskázva-egymáshoz dörzsölték orrukat....:) |
Ha maradt még benne valami kis bosszúság, azt Mindy csókja el is felejttette vele.
Elmosolyodott.
|
Mindy dőlt a nevetéstől.
-Jó ötlet volt Koral-király!
Majd a durcás Raurosra nézett, odaúszott hozzá és megcsókolta. |
Morannon kíváncsian odaúszott Raurosékhoz, és mikor kiderítette, hogy mi a nagy nevetés tárgya, ő is elmosolyodott.
-Szép volt.-súgta Korall-királynak.
-Hallottam ám!-mondta bosszúsan Morannon-nak, de mivel az csak mosolygott, végül Rauros is megenyhült.
-Bevallom, sikerült meglepnetek... |
Hasát fogta nevettében, majd belefulladt.-Ezek szerint?..... |
Rauros annyira meghökkent, sőt, majdhogynem megijdet, hogy akkorát ugrott, hogy a vízfelszínt is elérte.
Nagy csobbanással visszaesett Mindyék mellé, és értetlenül nézett.
-Dehát...nem Min...nem Mindy volt a fogó?-nyögte ki. |
"És itt jön"
Mint egy macska, amikor lelapul, de látszik rajta, ahogy ingatja magát, hogy ugrásra kész; pont ugyanolyan helyzetben állt lesben Korall-király, és ráugrott áldozatára.
-Megvagy!!!! |
[127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Lionelf felvette egyik kedvenc alakját és hatalmas méretű cápaként úszkált a mezőkön. Aztán hirtelen medúza lett, majd tengericsikó. 
-Rauros vagyok.-mondta, de közben Mindy csábos mosolya nem kerülte el a figyelmét...
-Üdv!-úszott közelebb.
- Köszönöm.Nagyon szivesen. - válaszolta a kancának,majd felfigyelt a kis társaságra.
Gyorsan visszbökött, aztán Narvál mellé úszott.Kimondták már helyette az üdvezlést, ő csak biccentett.
-Semmi baj!Éppen pihenek, nem csatlakozol?