|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 17:40 - |
 *Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.* |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
 Csak a farkával legyintett egyet, mikor a villámoskék unikornis elinalt, hogy aztán még fáradtabban és unottabban induljon tovább, minden patája útjába akadó dolgot megrugdosva.
A semmiből feltűnt szürkeség kicsit felpaprikázta, de nem eléggé, hogy kizökkenjen hangulatából.
- Szasz - vetette oda fanyalgó hangon, azért tartva magát hajdani énjéhez. |
 *Candor a tengerpartra érve lassított energikus ügetésén és lépése közben orrát a homokba túrva élvezte a meleget. Meleget? Már ami a havas hegyekhez képest melegnek számított.
Nem messze egy unikornist látott és mivel nem volt híve a "menjünk el egymás mellett" dolognak, megrázta magát és megindult a még ismeretlen felé.*
- Üdv! - *köszönt, amikor már egészen közel ért.* |
 -Én a Varázserdő felé veszem az irányt!És sietnem kell, nem maradhatok sokáig víz nélkül!-válaszolta.
-Viszlát!Örülök, hogy megismertelek!-biccentett, majd vágtába ugrott, s elfordult a Varázserdő felé vezető útra. |
*Hálásan pillantott Leolanra és kényelmes lassúsággal megindult a tó rét felöli oldala irányába.* |
Tanácstalanul billegtette a füleit. Most először eltűnt a kajánság és bizonytalanság maradt helyette.
- Nem is tudom......Talán...a puszta..... |
  Útjukat a tenger partán folytatták, remélték, hogy itt találkoznak más varázslényekkel, akik segítenek majd nekik eligazodni a Birodalomban.Nemsokára egy bokros részhez értek.
|
Jó ideig a tengerben volt mire teljesen feltöltődött.Ekor a part felé vette az irányt, hogy kedvesével éjszakai menedéket keressenek maguknak.Boldog volt. |
Egy ideig még visza-vissza nézett a partra Zet felé, majd átadta magát a víznek.Hagyta, hogy sodorja, dobálja, lehúzza, majd a felszín felé lökje a pajkos víz.Érezte, ahogy lemosódik róla a mocsár ragacsos bűz és újra erő járja át minden porcikáját.Szüksége volt már erre, nagyon...Túl sokminden történt velük mostanában.A kaland a trollokkal, Zet sebesülése, az árvaház....de szerencsére jó dolgok is.Új gazdára találtak,aki meghagyja nekik a kellő szabadságot, de mégis törődik velük.Talán végre minden rendben lesz... |
-Zet nézte a tenger felszínét, hátha látja felbukkanni párját.De hiába....Azonban nem aggódott, mert tudta, Holdvirág most érzi igazán jól magát.-mosolygott, majd a partra lépdelt és a hűs homokra heveredve várta, hogy párja megunja a fürdőzést. |
 -Figyelték, ahogy távoznak.
|
-Semmi kedvem már fürdőzni!
-Azthiszem én is elhagyom a partot!Megkeresem Varázserdőt!
-Te merre tartasz?-kérdezte Keirust. |
Nézték, ahogy a mogorva lény otthagyja a másikat egyedül a parton.Holdvirág intett párjának, majd a mélybe vetette magát.Zet továbbra is a sekély vízben maradt és a szeme sarkából figyelt a parton maradtakat. |
Szándékosan nem méltatta válaszra a párocskát, akik végül elmentek fürdeni.
- Most elmehetsz velük, ha akarsz. Már mondtam, hogy én nem megyek a vízbe - mondta flegmán a villámmintás egyszarvúnak mellette.
- Alighanem elegem van a partból. Szerelmesek tapossák egymás sarkát. Mi közöm nekem ehhez? - mormogta még halkan, szinte aggresszíven, és megindult a part csendesebb szakasza felé. |
Mivel látta, hogy nem túlságosan örülnek feltűnésüknek, intett párjának és mindketten a vízbe gázoltak.Nagyon élvezték a hűs hullámokat. Zet nem merészkedett a mélyebb vizekben, mert neki nem a víz az eleme mint párjának.Furcsának találta a parton álló unikornisokat(főleg a látszólag vezetőt), de elhessegette a gondolatokat-Biztos csak nem vagyunk szimpatikusak nekik... |
-Köszönjük válaszod!Reméljük nem zavarunk Benneteket!?Csak szeretnénk megfürdőzni.Tudjátok a Mocsaraktól jövünk és szeretnénk lemosni magunkról a bűzt.Úgyhogy beszélgessetek nyugodtan, mi megyünk a vízbe.Ha van kedvetek velünk tarthattok? |
Megbillegtette a füleit, lassan végiglegeltette a tekintetét a pároson, majd közönyösen, unottan felelt:
- Nincs különösebb neve. Vagy ha annyira akarjátok, hát Simbelmyne tengere a neve - vont vállat. |
A páros érdeklődve fordult, a másik lény felé,tőle várva a választ, miután látszólag az előző unikornis is ezt tette. |
-Igen!Még ketten is jönnek!-nézett a messziről feléjük ügetó párosra.
-Üdv!-köszönt mikor ideértek, de a választ Keirusra hagyta. |
Párjára szerencsére gyorsan haladtak és így hamarosan elérték a közeli tenger partjait.Egyre izgatottabb lett, ahogy a vízhez közeledtek.Érezte, ahogy új életre kell az eleme.
-Nézd, -szólt párjához-ott vannak valakik.És közelebb vágtattak a két unikornishoz.
-Üdvözlünk Titeket!Én Holdvirág vagyok, ő pedig a párom Zet.Meg tudnátok mondani, mi ennek a tengernek a neve?-szólította meg az idegen varázslényeket. |
Hatalmasat ásított.
- Azt nem tagadom, hogy van egy öcsém, akivel egyszerre születtünk, így voltaképp az ikertestvérem is lehetne, csak nincs szarva. De Kunó azért sokmindenben más még ezen kívül is......
Nyújtózott.
- Hallok valamit......Valaki jön.... - billentette meg nagy fülét, hirtelen felélénkülő szemekkel. |
[326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien kiügetett a fák közül, és végre kiért a nyílt partra. Könnyedén beleügetett a tengerbe, és a part mentén, a sekély vízben lépkedve várta Fényvihart. Patájával ráérősen kapálta a vizet, és mind a partot, mind saját magát alaposan lefröcskölte.*
Csak a farkával legyintett egyet, mikor a villámoskék unikornis elinalt, hogy aztán még fáradtabban és unottabban induljon tovább, minden patája útjába akadó dolgot megrugdosva.
*Candor a tengerpartra érve lassított energikus ügetésén és lépése közben orrát a homokba túrva élvezte a meleget. Meleget? Már ami a havas hegyekhez képest melegnek számított.