|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 21:36 - |
 *Nautilusz békésen lépkedett a ködös erdőben. Gondolataiban elméllyedve sétált. A külvilágot teljesen kizárta elméjéből. A füleit bezárta, egyáltalán nem figyelt a külső zajokra. Így elég védtelen volt. De itt kitől kellene félnie ? Erre még a madár sem jár. Ezért nyugodtan tovább lépkedett.*
|
[231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 Elgondolkozott....
Most nem szólt, csak figyelte a tájat.Az erdőnek ezen a részén már olyan rég járt.Megrázta sörényét, majd tovább haladt Kadmosz mellett.... |
 - Van...néhány lény, akiknek nem volt kötelező - mondta lassan.
- Tudod, nagyon különbözőek vagyunk a Mágiában. Még erisziek közt is vannak szélsőségek. Szóval akik kedve és jelleme nem bírta volna a bezártságot, vagy a Sziget bűbájait, vagy a Főváros zsivaját, bármilyen jó otthont is tud nyújtani, azok elmehettek.....Nem sokan, főleg a legrégebbiek közül, de szabadok vagyunk. Figyelünk és próbálunk élni...... |
Lassú lépésben elindult a fák között.
-Tulajdonképpen, hogyhogy Te nem mentél el a Rémségek szigetére?-kérdezte kíváncsian. |
Nyugodtan bólintott.
- Miért ne. Szeretek itt... |
Elmosolyodott a pegazus kicsit értetlen bólintásán, majd felsóhajtott.
Megrázta sörényét, hogy a hó ne lepje be teljesen, majd így szólt.
-Nem sétálunk egyet? |
Kadmosz is felnézett. Jól ismerte a havat,. de neki élete természetes kísérőjelensége volt. Semmi több. Ha flizofálni akart, akkor arról merengett milyen a legjobb élet........Valahogy a hóban nem sokat látott. De a kancának abban igaza volt, hogy tisztán szép. Bólintott neki. |
Már egy ideje körülöttük is hullani kezdett a hó.
Cyrtic egyszerűen eleresztette füle mellett a csodálkozó kérdést és folytatta monológját.
-Hát nem gyönyörű?A fehér a tisztaság színe!Bisztos vagyok benne, hogy békés telünk lesz! |
- Hogy érted? - kérdezte csodálkozva, értetlenül. |
-Biztos sok jót!
Felpillantott Ő is.
-Ahol lehet itt a Tél!Esik a hó!Gyönyörű évszak!Ilyenkor minden jóra szokott fordulni!-mosolyodott el. |
Az égre pillantott, aminek szürkéjéből itt a köd és fák miatt alig lehetett valamit látni.
- Nem tudom..... - mondta nagy sóhajjal.
- A Birodalom változik....Örülök is, ha másoknak jó az élet....Nekünk nem tudom mit hoz a jövő. |
Csendben végig hallgatta Kadmoszt.
-Remélem azért lassan renbe jön minden, és a Ti is megtaláljátok a gyógyírt gondjaitokra!
-Nálunk szerencsére most minden rendben van! |
Horkantva megrázta a sörényét.
- Az eriszi háló megszűnt....Széttépte a sokaktól kapott fájdalom és a belőle született csalódás és harag....Mondhatnánk úgy is, hogy a gazdánk nélkül nem bírta ki a lekünk háborgását, amit egymástól kaptunk....Egyre és egyre.....
A messzeségbe révedt.
- Emiatt a többiek elvonulnak mindenkitől a Rémségek Szigetére, a BoszorkányVidékre.....Úgy is mondhatnám, hogy....betelt a pohár....Van, aki nem akar menni, de muszáj neki. Kevesen maradunk kinn. Szomorú dolog épp azoktól bánatot kapni, amit halhatatlannak nem szabad érezni, akikben megbíztunk...
A kancára nézett.
- Biztosan ismered Te is ezt az érzést, a mi bajunk csak annyiban több, hogy nem igazán a saját bánatunk és dühünk keltette, hanem néhány érzékeny lény......A háló meg szétvitte! Aztán szétszakadt a sok sérült lélek miatt......Most úgy is mondhatnám, hogy az erisziek nagy többségének beteg a lelke..... |
-Mi történt?Ha..szabad tudnom!-kérdezte kicsit bizonytalanul. |
Bólintott.
- Nos igen, habár néhány gonosz dolog megeste nagyon tud fájni.....Most is szomorú dolgok történnek a társaim közt. Nem egyszerű néha megoldást keresni, habár ők azt hiszik megtalálták....Én inkább idejöttem, megvárom mire jutnak a gondolkodással.... |
-Ritka az olyan lény aki nem rohan valahova!A sötétség után újabb és újbb gondok merülnek fel!De milyen világ az ahol minden tökéletes! |
- A társaimmal találkozom néha....Másokkal mostanság nem.....
Lágyan elmosolyodott.
- Nekem nem szokásom rohanni.... |
-Szerintem azért jó néha társaságba vetődni, mégha csak pár percig is!
Elmosolyodott.
-Meg aztán mostanában mindenki csak rohan! |
Körbepillantott.
- Általában alvó vagy halott erdőkbe vetődöm....Ot sosem láttam tündét... - jegyezte meg csendesen.
- Jó ideig harcosokkal tartottam, míg bele nem fáradtam, és rá nem jöttem, hogy már nem jó célokért küzdenek, hanem mert úgy érzik képtelenek abbahagyni.....Nem akartam olyanná válni mint ők, így magányos vidékekre menekültem, hogy átgondoljam...a dolgokat. Később vetődtem olyan vidékre, ahol összetalálkoztam a mostani gazdámmal - mondta el halkan, merengő pillantással történetét.
- Nehéz volt néha a magánnyal, de megszoktam.... |
| -Én sem!Én ebben az erdőben élek, de egyedül!Legtöbbször egyedül vagyok, de sosem unatkozom.Vagyis sosem vagyok egyedül!-jutott eszébe valami-A fákat tündéi mindig itt vannak!Csak nehéz őket észre venni!-mosolyodott el, majd a fák lombjaira nézett. |
Bólintott.
- Általában a ködös helyeket keresem. Vagy társaimmal utazom. Nem vagyok túlságosan egy ménesbe tartozó....... |
[231-212] [211-192] [191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Nautilusz békésen lépkedett a ködös erdőben. Gondolataiban elméllyedve sétált. A külvilágot teljesen kizárta elméjéből. A füleit bezárta, egyáltalán nem figyelt a külső zajokra. Így elég védtelen volt. De itt kitől kellene félnie ? Erre még a madár sem jár. Ezért nyugodtan tovább lépkedett.*
Elgondolkozott....
- Van...néhány lény, akiknek nem volt kötelező - mondta lassan.