|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.05. 13:48 - |
 Sziasztok!!!
Én Javanna vagyok!!! |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
Ámulva nyújtotta nyakát, olyan magas volt az épület! És milyen furcsa!
Elismerően nézett kedvesére.
-Gyönyörű! És...elképesztő!!-bökte ki végül, szeme nem győzte befogadni a sokféle formát és színt. |
 Swallow egy elképesztő ház előtt állt!!!!
Emeletes házra hasonlított, de a falak nem egyenesek voltak, hanem csavarodók és hullámosak!!!
A tető messze kilógott a falak fölé.
- Gyönyörű, nem? - vigyorgott Chayre. |
- Akkor menjünk innen! - mondta gyirsan, és félig meddig cipelve kezdte vezetni Chayt. amennyire csak tudott, sietve lépkedve.
- Thine! Gyere! El kell jutnunk a Csarnokba! - intett fejével a nem olyan távoli, hatalmas, aranyszínű kupola felé. |
Kezdett elsötétülni előtte minden. De erőt vett magán, és határozottan bólintott.
-Az jó lenne...-lehelte. Nagyot pislantott, hogy elűzze szemei elől a sötétséget. |
Óvatosan és támogatón Chay mellé lépett.
- Nos, Thine, csupán egy alakváltó rémről, aki mindenkit hipnotizálva akart a város egyik legfőbb urává válni. És Chaynek hála menekültünk meg! - mondta könnyedén, szinte vidáman.
Azután aggódva kérdezte a kimerült kancát:
- Keressünk valami helyet, ahol pihenhetsz? |
Ő is szájtátva nézte, ahogy a hintó elsuhan, majd Swallow kérdésére bizonytalanul bólintott.
-Ugyan, semmi gond. Legalább izgalomban nem volt hiány...-mosolyodott el. De a következő pillanatban majdnem összecsuklott, mert lábai elgyengültek.
-Bár lehet, hogy ez egyszerre kicsit sok is volt...-tette hozzá fáradtan. |
 Thine valahol lemaradt egy boltnál ermt elkezdett nézelődni.Aztán híretelen észbe kapott és utánok vágtatott
-Bocs kicsit lemaradtam.Mi történt.Olyanok vagytok mintha szellemet láttatok volna-kapkodta a szemét a léyneken
-Csak nem megint kimaradtam valamiből?-kérdezte sejtelmes hangon |
- Megmentettél minket! Hős vagy, és csodállak az erődért! Köszönöm.....- mondta halkan, bíztató mosollyal a kancának.
Azután a lényre pillantott.
- Chaynek jár köszönet. Ő űzte el azt a lényt....De akkor most mi lesz a családdal? Mi lesz Önnel?
- Haza kell mennem, hogy lássam mi történt azóta, hogy elraboltak......És tudatnom kell a szomorú hírt: a kislány még mindig ki tudja hol van!
- Sajnáljuk - mondta Swallow őszintén.
- Én is, én is....Nem is tudom mi lesz - csóválgatta a fejét. Aztán szemügyre vette a felborult kocsit. Néhány járókelő már talpra állította, és az aranyozott, cirádás, együléses kis hintó ló nélkül állt az utcán.
- Nehezen jut ezzel tovább! - mosolyodott el a nehéz helyzet ellenére a mén.
- Ugyan! Nem kell elé ló! - mondta az öreg lény legyintve, azzal beült, és csettintett. Mire a hintó elindult vele!!!!
Swallow döbbenten nézett utána......Aztán Chay-re nézett.
- Te jól vagy? Nem varázsoltál túl sokat? Sajnálom, hogy e kis utazás ilyen sok borzalmat rejtegetett..... |
Döbbenten nézett a furcsa idegenre. El sem tudta képzelni, mibe bele nem keveredett, ilyen rövid idő alatt...
Csak bólintott. Érdekes...eddig már kétszer is mentőakciót hajtott végre úgy, hogy nem is volt tudtában, hogy amit tesz, az segíthet...csak cselekedett, tüzes jelleméből kiindulva szinte azonnal...
-Azért örülök, hogy vége van.-szólalt meg végre nagy nehezen. |
Swallow jónéhány percig csak hápogott, keresgélte a szavakat, de leginkább küzdött, hogy megeméssze a hallottakat.
- Tehát elbűvöltek minket? - kérdezte végül először.
- De akkor Te mentettél meg minket! Ki tudja mi lett volna, ha nem cselekszel? Alighanem megmentetted az életem......és nemcsak az enyém!
Körülnézett.
- Nem tudom miért akarhatott minket itt valaki elvarázsolni...
Egy lény lépett hozzájuk. Öregemberre hasonlított, ráncos volt, két lábon járt egy frakkban és nadrágban, de lába pikkelyes és karmos volt, szeme rubinra hasonlított, és nagy, görbe csőréből jött hangja rekedten.
- Bármelyikük is szüntette meg a varázslatot, köszönöm! Az a lény elragadott engem jó ideje...gazdáim már bizonyára hiányoltak....és így is meg kell magyaráznom uramnak és úrhölgyemnek - itt elcsuklott a hangja - hogy leányukat elrabolták, és majdnem egy gonosz lény lépett a helyébe, az ő alakját magára öltve! Az a gonosz teremtmény valódi illúziókeltő volt.....Itt is nagy bajt csinált. Ha nem borul fel a kocsim, talán sosem szabadulok meg...Talán a gazdáim is fogollyá lettek volna! - borzongott. |
Swallowra kapta fejét. Rövidesen a mén vállán kötött ki, ott fejezte be a sírást.
-Jaj Swallow! Azt hittem, mindennek vége!...-mondta, mikor úgy-ahogy összeszedte magát. Majd elpirulva engedte el a meglepett mént.
-Valaminek a hatása alá kerültél...vagyis nem csak te, hanem a többiek is...az a...az a...kislány volt az oka...megbabonázott tieteket, vagy nem is tudom...
-De én nem éreztem semmit...nem tudtam mit tegyek...de a füstömtől elolvadt! És...úgy megijedtem...-mondta újra gombócot érezve a torkában. |
Swallow megremegett, és egy nagy sóhajjal megrázta a fejét.
Homályos szemekkel, zúgó fejjel nézett körül.
- Hol-hol vagyok? - nyögte ki. Újra megrázta a fejét, és kicsit tisztult benne a kép. Ekkor látta meg Chay-t! Amint sír az utca kövezetén......
- Chay? - lépett felé döbbenten.
- Mi történt? |
-Swallow...-szólítgatta a mént, de semmi reagálás. Ekkor körbenézett. Mindenki Swallowhoz hasonlóan csak állt, és üveges tekintettel nézett a kislányra. Chay értetlenül kapkodta fejét
"Mi ez? És én miért nem kerültem a hatása alá?" töprengett kicsit rémülten, félve attól, hogy ez az állapot talán sohasem fog változni.
Ekkor újra a kislányra nézett. Majdnem hátrahőkölt ijedtségében, úgy bámulta őt ijesztő tekintetével.
Hirtelen, maga sem tudta miért, mérges lett. Hogy merészeli ez a lény hipnotizálni a többieket?! Egyáltalán mit csinál velük? És ha örökre így marad?
Újra körbenézett, de hiába: mindenki a hatása alá került, csak ő nem.
"Most mit tegyek?" gondolta kétségbeesetten, de dühösen is, hogy ennyire tehetetlen. Hirtelen mérges dobbantással lépett a lány felé. Az csak bámult rá továbbra is. De Chay nem érzett semmit. Már kartávolságra volt a lánytól, mikor az kinyújtotta szinte derengően fehér kezeit, mintha hívná valahová. Chay elrántotta a fejét.
-Ne merészeld! Hagyj békén! És a többieket is!-nyerítette dühösen, és füstöt köpött a lány arcába. Azt hitte, nem történik semmi, csak azért tette, hogy csináljon valamit, de megdöbbenésére a lány arca olvadni kezdett! Hátraugrott, és onnan figyelte, ahogy a nagy adag füsttől az ijesztő lény elolvad, és beleolvad a földbe. Mindezt egy árva hang, vagy életjel nélkül.
Chay annyira megijedt, hogy nem bírta tovább tartani magában, lerogyott, és sírni kezdett. |
Swallow képtelen volt válaszolni...... |
Mikor Swallow sarkában haladva ő is megpillantotta a kislányt, száját eltátva torpant meg. Milyen gyönyörű, és...milyen...de valami nem stimmelt.
Bár emberszerű volt, Chay olyan aurát érzett körülötte, mely egyáltalán nem illett hozzá.
-Mi ez a lény?-súgta érzékzsibbasztóan halk hangján. |
Még egyszer fejet hajtott a ménnek, és elindult az utcák forgatagában.
Hamar odaért egy nagyobb utca torkolatához. Egy felborult szekér mellett egy ijesztő és mégis csodaszép, aranyhajú kislány ült, hatalmas, megdöbbentően világos és izzó zöld szemekkel.
Swallow egyszerre érezte elbűvölve és elborasztva magát a fiatal leányka közelében....Nem is tudott egy szót sem szólni! Ahogy a környezet java sem, pedig jópár lény odagyűlt már..... |
-ÓÓÓ elnézést...elbambultam-felzaporázta léptei és Swallowék mellé lépett
-Üdv Dragger.Örültem a találkoznásnak!-mondta |
-ÓÓÓ elnézést...elbambultam-felzaporázta léptei és Swallowék mellé lépett
-Üdv Dragger.Örültem a találkoznásnak!-mondta |
Nevetve csóválta meg büszke fejét.
-Swallow, Swallow...reménytelen vagy.-nevetett.
Majd visszafordult Thine-hez. Nem akarta magukraerőltetni őt, hiszen meglehet, hogy ő inkább Draggerrel fog tartani. Mindenesetre türelmesen állt. |
Hökkenten torpant meg. Aztán rájött, hogy Chay azt hitte el akar menni nélküle, így szélesen elmosolyodott, majd álságosan szégyenkező képpel mélyen meghajolt neki.
- Bocsásson meg, fenséges hölgyem, ön átlátott rajtam és szánalmas tervemen, akár az üvegen! - nyihogta magas, halk hangon, aztán elnevette magát, és kihúzta magát.
- Reméltem is, hogy velem jössz tovább! Elvégre még sok dolgot szeretnék megnézni a társaságodban! Anélkül nem is érdemes! - bókolt.
Aztán Thine-re nézett, vajon ő mit fog tenni. |
[294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Sziasztok!!!
Swallow egy elképesztő ház előtt állt!!!!
Thine valahol lemaradt egy boltnál ermt elkezdett nézelődni.Aztán híretelen észbe kapott és utánok vágtatott