|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.31. 21:10 - |
 *Lúthien végül nem jutott le a tengerparthoz. Útban odafelé ugyanis rajtaütött egy csapatnyi ork, és Lúthiennek védekeznie kellett. Amit szívesen meg is tett volna, ha nem hordott volna a szíve alatt egy kicsiny csikót. Így viszont jobbnak látta volna menekülni... Csakhogy nem tudott. Nem volt merre. Az orkok bekerítették, és egyik irányba se tudott kitörni a gyűrűből... |
[131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
 Rájött, hogy így az idők végezetéig is álldogálhat, semmit sem fog megtudni. Megköszörülte a torkát, és röviden, remélve, hogy nem fedezi fel a lény, elkiáltotta magát:
- Ki vagy Te? |
*Szarvából 3 kiscsillag bontakozott ki.
Szövetség dühösen dobbantott.
Ismételten körbenézett, de megint nem látott senkit.
Folytatta a legelést, de néhány perc múlva olyan érzése lett, hogy valaki figyeli.
Úgy tett, mintha minden rendben lenne, ennek ellenére fokozott figyelmet fordított környezetének vizslatására.* |
Ahogy már nem kellett tartania attól, hogy a ragyogó, táncoló jelenség rávetül, kidugta a fejét a törzs mögül.
Nagyon meglepődött! Mágus, vagy valami varázsjelenség helyett egy unikornis csődör állt előtte, nem is messze, annak a szarva ragyogott fel néha.
'Ez csapda lenne? De egy ilyen lény biztosan nem! De mit keres akkor itt?!' rágódott a lényt nézve. |
*A következő pillanatban ismét egy csillagocska hagyta el Szövetség szarvát, majd mégegy.
Felemelte fejét és körbenézett. Nem látott semmi gyanúsat, így nyugodtan folytatta a legelést.* |
Icekrystal felkapta a fejét.
Egy éj és egy nap a fák között kissé már próbára tette őt, így most fokozott óvatossággal lapult a fák mögé, egyiktől a másikig lopakodott, mert a kis csillám előtte egyszerre vonzotta, és tette idegessé. |
*A fák között állt és legelt.
Szarva hegyéből egy parányi, hópehely nagyságú, fénylő csillag kúszott ki.
Szövetség nem törődött vele. Mostanában folyton ezt csinálta.* |
A tiszta feketének tűnő fák között lépdelt.
'No igen...A Sötétség ma már egy eléggé elfogadandó dolog...' gondolta száraz iróniával, és ment, ment befelé.
Majdnem biztos volt benne, hogy Kihívás nincs itt. De az erdő nagy volt, és mivel nyomot veszített, nem maradt más esélye, mint tűvé tenni a Birodalmat a csődör után..... |
 Ő nem bánta hogy elment!Legalább folytathatta útját!Összegömbölyödött és villámgyorsan tovább gurult! |
 - Az új gazdámnak, Erisnek és magamnak! És azt tettem, amitől Neked lehullna minden pikkelyed! - sziszegte, majd egy szökkenéssel eltűnt a kavargó sötét ködben..... |
Páncélos Herceg még a fejét sem fordította utána!
-És ha szabad kérdeznem ki az a két lény és mit műveltél? |
- Soha nem kell oda süllyednem, tekintve, hogy soha nem is mentem el onnét. - mondta szárazon.
- A tetteimért pedig csakis két lénynek tartozom elszámolással az egész világon. - tette hozzá sziszegve, majd ellépett a lény elől, és nekilátott, hogy őt kikerülve folytassa útját. |
Páncélos Herceg nem hagyta magát!
-Lehet hogy még az is jobb lenne, főleg ha a jó oldalon állók kezdenek a sötétség szintjére süllyedni!
Tolta vissza a lényt. |
| - Ha valaki tudja, hogy akármikor kitépheti a lelked a testedből, eltörheti a nyakad, vagy betörheti a fejed......akkor azt nem érdekli mit mondasz... - mondta sötét, éhes arccal, gonosz mosollyal, miközben előrelépdelt, lassan, de fenyegetően. |
| -Inkább nem kéne ilyen nagyszájúnak és hirtelen haragúnak lenni!Főleg ha elnézést kértem!-Húzta ki magát! |
- Ostoba! - sziszegte felágaskodva.
A Sötétség nagyon sűrű lett körülöttük, és ránehezedett az egész környékre.
- Legközelebb a Pokolba siess egyenest! Aki ennyire vak és bolond, az azt érdemli!!! |
Páncélos Herceg mintegy tatu és egészen véletlenül nekigördült egy lónak.Rögtön négy lábra állt.
-Elnézést kérek!Siettem és nem figyeltem! |
Sötétség az eleme által belakott erdőszélen sétált.
A Sötétség mások számára groteszk, rémítő, vagy éppen nem is érzékelhető dalokat zengett neki, ő pedig mosolygott.
A szél borzolta a sörényét, és Sötétség a Sötéttel dalolt a lelkében. |
 - Mennjünk a Varázserdőbe ! Ott még úgy sem voltam. |
 -Ha jó ötlet, akkor menjünk a varázserdőbe vagy a tengerpartra!Válassz! |
| - Hm, ez jó ötlet ! Mire gondoltál, hova mennénk ? |
[131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien végül nem jutott le a tengerparthoz. Útban odafelé ugyanis rajtaütött egy csapatnyi ork, és Lúthiennek védekeznie kellett. Amit szívesen meg is tett volna, ha nem hordott volna a szíve alatt egy kicsiny csikót. Így viszont jobbnak látta volna menekülni... Csakhogy nem tudott. Nem volt merre. Az orkok bekerítették, és egyik irányba se tudott kitörni a gyűrűből...
Rájött, hogy így az idők végezetéig is álldogálhat, semmit sem fog megtudni. Megköszörülte a torkát, és röviden, remélve, hogy nem fedezi fel a lény, elkiáltotta magát:
Ő nem bánta hogy elment!Legalább folytathatta útját!Összegömbölyödött és villámgyorsan tovább gurult!
- Az új gazdámnak, Erisnek és magamnak! És azt tettem, amitől Neked lehullna minden pikkelyed! - sziszegte, majd egy szökkenéssel eltűnt a kavargó sötét ködben.....
- Mennjünk a Varázserdőbe ! Ott még úgy sem voltam.
-Ha jó ötlet, akkor menjünk a varázserdőbe vagy a tengerpartra!Válassz!