|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.27. 14:47 - |
 *Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.* |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Vino tett még két lépést a hirtelen rájuk zuhant éj homályában, aztán megállt.
Királyi tartással, láncait maga után húzva lépdelt be, de most visszanézett, hogy lássa a többiek rendben követik-e, nem érdekelte többé a környék, aminek előadta a "veszélyes harcos bevonulását".
Minden kihalt volt.
 Felon Shadow csendes léptekkel ment Vino után, de most, otthonosság ide vagy oda, rögtön megállt a határon, és vörösen izó szemeit sem befelé meresztgette.
- Eris? - kérdezte halk mormogással.
Habár nem beszéltek össze, néha elkapták egymás pillantását, és mindhárom eriszi mén ugyanazt látta a többiek tekintetében: minden rendben van-e gazdájukkal. Mert a Boszorkányúrnő fáradtan, csendesen utazott egészen idáig.....
Felon Shadow örült volna valami vidám kis kancának, akár az Alapítók, akár a legutóbbiak közül, aki talán tudna mit csinálni. Vagy akár Draugherit is lejöhetne a fenti repkedésből, ahol nem is látszott!!!!
 Megsimogatta a fém pajzslemezek mellett a sötét csatamén izmos nyakát.
- Minden rendben, Felon! - mondta halkan, bizonytalan mosollyal - Csak még meg kell szokni, hogy újra élek! - nevetett vérszegényen.
Igazság szerint nagyon furcsán érezte magát idefelé jövet. Mintha minden eddigi Mágiával való kapcsolatát újra kellene értelmeznie. Az eddigi módon nem érezte, nem hallotta, nem ízlelte, nem látta. De helyette minden valahogy új formában köszönt rá. Zavarbaejtő volt. Főleg, hogy olyasmiket is észre kellett vennie, amikről eddig sejtelme sem volt. Például, hogy egyes fák tényleg sugározzák a varázst! Magukba szívják, átalakítják, kisugározzák. Vagy hogy egyes kövek olyan emlékeket rejtenek, amiknek a simításától is kirázta a hideg.
És a Sötétséghez közeledve minden olyan......nehéz lett.
Hátrafordult a nyeregben, mert nem tudta merre van Zenit.
- Ugye nem hagytuk el a csikót? - ráncolta össze homlokát. |
 Maud nyerített egy búcsúzót, vagány vigyor jelent meg arcán, a Sötétség összecsapott előtte, és a kanca tovatűnt.
|
 -Köszönöm minden segítségedet.Nélküled nem ment volna és ha esetlek vízközelben vagy és szükséged lenne egy víz elemű lény segítségére csak szólj a gazdámnak és jövök!Remélem még találkozunk Maud!Isten veled!-nyerítette és megindult arra amerre Maud mutatott.
|
Szemeiben kihunyt egy percre a csillogás.
Aztán hirtelen meg is állt.
- Megértelek - mondta halkan.
Előre intett a fejével.
- Ahol azt a remegést látod, az a kijárat. Az a vége a Sötétség hatalmának. |
-De nekem egy próbát megért...-mondta csendesen. |
Felnevetett.
- Hacsak nem a Sötétség vérbeli lénye, nem hinném, hogy itt ráakadhatsz! Nagyon rég nem láttam bárkit is, aki idejött volna, és idegen lett volna. Ismerem a Sötétség Birodalmát. |
-Valójában nem tudom talán a párom keresése...-mondta. |
- Hogy kerültél be a Sötétségbe? Nem neked való ez a hely - mondta szórakozottan megmosolyogva a lényt. |
-Lehet...-mondta.
-Amúgy Shery vagyok!-mutatkozott be. |
- Ha igazán összetartoztok, rád fog találni! Vagy Te őrá - mondta újra azzal a furcsa mosollyal.
- Lassan elérjük a határt. Mostanában sok lény tűnt el vagy változott meg. Talán ők is így jártak..... - gondolkozott még fennhangon. |
 -Kancák!-gúnyolódott, majd inkább rájuk hagyva, elindult a sötétség közepe felé.
|
-nekem nem volt vicces...-mondta és Maud után ügetett.
-De a gazdáját sem látta senki és a társai is mind eltüntek...nem tudom meddig bírom még...-mondta megtörten. |
Maud vissza sem nézett, és valami furcsa, csendes szomorúsággal válaszolt:
- Simbelmyne nagy birodalom.....De szerintem biztosan rá fogsz találni! Hiszen nem áll közétek semmi, nem? A szerelem hatalmas erő, sokkal nagyobb varázslata lehet, mint mások hinnék! - húzta mosolyra a száját.
- A nevem egyébként Maud! |
A fehér lény felcsattanására is kitört belőle a nevetés.
-Elrabolni!Ez jó!Csak játszottam egy kicsit! |
Újra csak felnevetett!
-Én úgy tudtam a Te gazdád boszorkány, és az nem ugyanaz!
-De hát látom a sértődésen kívül mást nem tudsz produkálni!Erre nekem nincs időm!-mondta tettetett unalommal. |
-Én őt ismerem...pár évvel ezelőtt megpróbált elrabolni csak a párom megvédett...-csattant fel Shery.
-ezóta sem láttam Anzix-ot...-tette hozzá csendesen. |
Dühösen dobbantott.
- Neked sötét a szíved, de annyira, mint a csillagtalan éjszaka! Mit tudsz Te a világról? Az én gazdám is ember! - rivallta dühödten, aztán gyorsan a fehér unikornis felé lépett, és felmorrant:
- Menjünk! És ne is törődj ezzel! |
Felnevetett.
-Milyen jószívű lény a sötétség lánya!
-Csak vigyázz, nehogy útközben rádszálljön a sötét szíve!-fordult egy pillanatra fehér lényhez. |
-Azt megköszönnem!-mondta boldogan. |
Maud csúnyán, sunyítva, gonosz szemekkel meredt a nagy ménre.
- Így merek! - szájalt vissza, aztán hirtelen oldalt lépett, felzárkózva a fehér, idegen kanca mellé.
- Nem vagy az adósom! Élvezem, ha varázsolhatok! - mondta vagány mosollyal.
- Te nem tűnsz itteni lénynek! Kivezesselek? |
[324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lilina kissé megrettent, és lassított vágtáján. Végül teljesen lefékezett, és már csak vontatott lépésekkel közeledett... aztán észrevett két alakot, s mintha ló alakjuk lett volna. Talán Razor vagy Machos az. Erőt vett magán, nyelt egy nagyot, majd eltökélten átlépett a határon, és belépett a Sötétség Birdalmába.*
Vino tett még két lépést a hirtelen rájuk zuhant éj homályában, aztán megállt.
Felon Shadow csendes léptekkel ment Vino után, de most, otthonosság ide vagy oda, rögtön megállt a határon, és vörösen izó szemeit sem befelé meresztgette.
Megsimogatta a fém pajzslemezek mellett a sötét csatamén izmos nyakát.
Maud nyerített egy búcsúzót, vagány vigyor jelent meg arcán, a Sötétség összecsapott előtte, és a kanca tovatűnt.
-Köszönöm minden segítségedet.Nélküled nem ment volna és ha esetlek vízközelben vagy és szükséged lenne egy víz elemű lény segítségére csak szólj a gazdámnak és jövök!Remélem még találkozunk Maud!Isten veled!-nyerítette és megindult arra amerre Maud mutatott.