|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.10. 10:55 - |
| Picúr szép lassan ügetett Pokolvárosban!Még sohasem járt itt, úgyhogy szétnézett!Észre sem vette, hogy a többiek követik!Egy kis tűzgolyóvá vált és hihetetlen gyorsan elment és eltűnt Pokolváros másik felére! |
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
 -Majd feltöltődik!-rántotta meg vállát.
-Indulnom kell!-mondta és már indult is. |
Apró mosolyt eresztett meg, mint máskor is.
Ő is körbenézett.
-A patak mintha elapadna.-vette észre, ahogy a sodrás egyre lassulni kezdett. |
| -Fölösleges kérdéseket ne tegyünk fel!-mondta és körülnézett. |
Apró mosoly jelent meg arcán, de gyorsan el is tűnt.
Némán lépdeltek egyre és egyre messzebb, míg végül egy forduló után eléjüktárult az izzó lávapatak.
Horkantott egyet, elégedettsége jeléül, és tempósan odaügetett a patakhoz. Fejét lehajtotta, és nagy kortyokban inni kezdett.
Majd Hassordra nézett.
-Gondolom, neked sem esik nehezedre a lávafogyasztás.-nézett végig a ménen, egyből sejtve, hogy tűz elemű. |
Furán nézett a kancára.
"Hogy Én kövessek valakit?"
-Veled...-válaszolta végül. |
Vállat vont.
-Ki a tömegből. A lávapatakhoz.-mondta, és igaz is volt. Eléggé megszomjazott.
-Velem tartasz? |
-Még nem tudom!-mondta és közben haladt tovább.
-Mert Te hova tartasz?-kérdezett vissza. |
Fürkészőn nézte a mént. Mintha valami nyugtalanítaná. Vagy talán mindig ilyen?
Végül elkapta róla tekintetét, és az egyre megcsappanó tömeget nézte.
'Végre, kikerültem a tömegből.' sóhajtott fel magában megkönnyebbülten. De továbbra is Hassord mellett lépdelt.
-És merre tartasz?-tette fel a logikus kérdést. |
-Hassord.-mutatkozott be röviden.
Tovább indult.Arra gondolt, a kanca úgyis követni fogja, de nem baj, legalább lesz tárasága. |
A lényre kapta izzó szemeit.
-Nem követlek.-felelte egyszerűen.
-Csak úgy látszik, pont arrafelé tartok, amerre te.
-Egyébként Vöröséj vagyok.-muatkozott be. |
Hassord azonnal felkapta a fejét, amint idegen lépteket hallott.
Hátrafordult és már látta is az idegent.
Felmordult.
-Miért követsz, Idegen? |
Apró mosollyal az arcán, felvetett fejjel lépdelt a Pokolvárosban, látva, hogy az itt élők mennyire kicsinyesek és hozzá képest gyengék.
Ügetésbe fogott, hogy kiérjen a zsúfoltabb részről, mikor egy, a többitől kissé eltérő lényen akadt meg a tekintete.
'Na evvel nem lehet packázni...nem úgy mint ez a többi itt.' gondolta felüdülve, és közelebb lépdelt hozzá. |
Hassord lassan, mogorva tekintettel lépdelt Pokolvárosban.
Még nem döntötte el, hogy hova megy, de úgy haladt előre, mintha már régóta eltervezte volna az útját.Néha megállt és körülnézett. |
 - Ég veled! - mondta csendesen. |
*Némán állt, sokáig csak döbbenten bámulva a csődörre, ám végül elkomolyodott és fejet hajtott a lobogó lénynek. Megfordult, és lassan lépkedve elindult kifelé a Pokol mélyéből, ám egy pillanatra még megtorpant és visszafordult.*
-Ég Veled, Lángangyal! -*szólt csöndesen, majd kiügetett a Tűz Birodalmának sötét forróságából.* |
| - Menj el Szélleánya, menj innét, és soha vissza se nézz....Felejtsd el, hogy láttál engem és ezt a várost, keress boldogabb vidéket, és ne firtasd azt, ami túl mélyen van..... - suttogta-lobogta. |
-Egy kicsit elbizonytalanítottál... -*jegyezte meg tétován.* -Többet tudsz erről a helyről, mint én, úgyhogy azt hiszem, az a leghelyesebb, hogyha rád bízom magam. Azt teszem, amit te helyesnek ítélsz. |
Keserű kacaj surrogott elő a lángokból.
- "Gondold azt, hogy csak egy rossz álom vagyok! Én is azt teszem!" Sokak számára a Mágia és a máguslények is csak fantazmagóriák, gyermekek és bomlott elméjű emberek hisznek, hihetnek csak bennünk......Mi a racionális? És mi a valóság? És mi a képzelet-szülte álom csupán? Valahol mind kissé őrültek vagyunk....Hogy ma kinek miben nyilvánul meg és mennyire, az már más kérdés....Meg hogy kinek mi az őrület és mi számít ép, józan elmének manapság..... - mondta szárazon, és Pokolváros felé fordult.
- Bevezetlek, ha akarod. De én a helyedben nem tenném. Hazamennék, és elfelejteném a lényt, akivel találkoztam. |
-Ez kicsit zavaros, de azt hiszem, valahol sejtem - direkt nem mondom, hogy értem, mert ezt képtelenség egy több-kevésbé józan gondolatokkal teli elmének fölfogni. |
- Én magam választottam ezt a helyet - felelte, és nem lehetett nem érezni a hangjából kicsengő gúnyt, száraz iróniát és keserűséget.
- Simbelmyne két régi lénye az én apám és anyám...Nevelőik akartak engem, és ők is vágytak valahol csikóra....De nem eléggé...Úgy-ahogy vigyáztak rám egy darabig, majd rádöbbentem, hogy egyedül vagyok....Elhagytam a szülőföldem, és lassan -magam sem tudom miért - átalakultam ezzé a lénnyé, lángból és fényből.....Nem akartam azt, ami ezzel jött....Fogalmam sincs miért én, de egy másik lény lelkének őre lettem....Nem a tudatáé, hanem...afféle emlék vagyok. Egy halott lény éltének a bizonyítéka...Ő vagyok, de nem az emlékeinek, lényének teljeségének lenyomata...Olyan helyet akartam, ahol békére lelek, nyugalomra, nem zargat senki. Ez pokoli hely a jó énemnek, és csodás a rossznak....Épp jó.... |
[140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
-Majd feltöltődik!-rántotta meg vállát.
- Ég veled! - mondta csendesen.