|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.01. 17:37 - |
 Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Tudta, hogy lenyűgöző látvány várja őket, de azért ő maga is meglepődött.
A bejárat ugyanis nem egy barlangrendszerbe vezetett, hanem egy kicsiny völgybe, amit virágok, magas, dús, biztosan mágikus, zöld fű és mindenféle gyümölcsfa töltött meg. Kétoldalt a sziklafalban üregek húzódtak, a völgy végében pedig egy nagyobb barlang szája ásított, pont szemben velük.
- Üdvözöllek titeket az Utolsó Reményben! |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 Sanrin vadul fújtatott, de nem adta fel, sőt igazából nem is fáradt. Nem annyira, hogy törődött volna vele!
Feszítette kissé zsibbadó, sajgó szárnyait, újra és újra csapott velük, ha nem talált meglovagolnivaló gyors szelet, és hallotta, ahogy a szél zúg a sebességétől, és vadul korbácsolja az alatta hullámzó folyót saját lendülete! |
 Sanrin hangja felélesztette és mosolyogva váltott sávot:Előttük egy szikla miatt két felé ágazott az út, ám ugyanaoda vezetett.Mst, hogy nem látta verseny társát, kissé megnyugodott, mert nem stresszelt a verseny szellemtől (általában, ha komolyodik a verseny, kicsit leblokkol).Most már újból játék volt az egész és egyre gyorsult.... |
Észrevette, hogy Hócsengő kezd kicsit lemaradni, így kissé csodálkozva hátrapillantott rá.
- Gyerünk, kitartás! - nyerítette hirtelen élesen, de szeme nevetett, és lihegve küzdött tovább a saját lassúsága ellen. |
| Hiába repdesett szél sebesen egész életében, Sanrinhoz képest nem volt elég tudománya!A kanca minden egyes szárnycsapással eggyel előrébb került, s ezt a lemaradást már nem bírta pótólni.De küzdött, lelkesen!Végre méltó ellenfelére lelt! |
Sanrin, aki világéletében keményen élt, és ezért is lett oly szilaj kancává, feltüzelődött a versenyen és a kihíváson!
Nagy horkantásokkal kapkodta a levegőt, feszes szárnyakkal befogva minden szelet, amit csak tudott. |
| Fej-fej mellett repültek, nyílegyenesen, néha sziklát kerülve!Hihetetlen, milyen gyors a hang, ezért az üldözés igen csak nehéznek bizonyult.Hócsengő egy idő után el is fáradt a nagy tempóban! |
| Sanrin csak biccentett egy feszes mosollyal, és ő is a hang után röppent, teljes erejéből evezve szárnyaival, szinte végigzúgva a sziklák közt!!!! |
| Addig-addig dalolt, míg ritmusosan táncolni (topogni..mintha szteppelne)kezdett.Kis idő múlva beburolt az ég, s friss hó hullatt alá a felhőkből.Amikor elég sebesen hullott a hó, szárnyra kélt, s a még viszhangzókanyon felé vette az irányt.Közben odakiáltott Sanrinnak.-Gyere!Ki éri utól a viszhangot? |
Felpezsdült a vére a fura, kihívó dallamokra, de nem mutatta más, csak apró mosolya és csillogó szemei.
Várta, hogy mi lesz. |
| Ritmusai egyre gyorsultak, s ismét energiával töltöttnek érezte magát.Már nem vidám csengést, hanem kihívó, magával regadó, harang kongást vert vissza egyenletesen a kanyon.Ha nem ő diktálta volna ezt a vad, mégsem fülbántó, sőt mozgásra ösztökélő zenét, most maga is a dallamra kanayrgott volna a szírtek közt. |
| Megállt, a levegőben lebegve megfordult Hócsengő felé, és úgy hallgatta a "zenéjét". |
Elmosolyodott.-Tedd azt!
Kisebb sebességben rüpelt tovább.Sanrin meghijúsult karambolja elvette a kedvét a száguldástól egy időre.Most inkább kényelmes mnővereket tett, megmozgatva reflekszeit.Egy alkalmas párkányt találva rászállt, s rezegtetni kezdte a szárnyait, melyek csengőként hangoztak.Azonban most kicsit vdabb ritmusban rezegtek, mivel itt, a Kanyonban a sziklák durvábban hangoztatták vissza a hangokat, s nem csengtek, mint a jégcsapok.
De így is gyönyörű dallamot játszott a "zenekar":pörgős, ritmusos, s szokás szerint nem fülbántó. |
- Igen, csak meglepett - horkantotta a szikla felé bökve. Lassan visszanyerte lélegzetét, így továbbindult.
- A jövőben inkább előre nézek! - kiáltotta. |
Még még időben elkerült a sziklát, s gyorsan Sanrinhoz repült.
-Minden rendben?-kérdezte aggódóan. |
Hátrahorkantott, majd előrefordulva épp egy másodperccel korábban észbe kapva, elkerült egy borotvaéles sziklát, ami mélyen a vízre lógott. Lefelé csapott, hogy elkerülje az ütközést, és egy pördüléssel átrepült alatta, épphogy nem súrolva a vizet, ami ennek a kanyonnak az alján folyt...
Nagy levegőket kapkodva emelkedett fel a szikla túloldalán, alaposan lassítva. |
| -Hát,.... most hogy mondod...-nyújtotta el viccesen a mondatát, s be sem fejezte. |
Hátrakacagott.
- Én már csak ilyen rémisztő személyiség vagyok! |
| Egy gyors fékezés, s elkerülték a balesetet.-Oh, szia!-mondta, miután levegőt kapott-Épp téged kerestelek!Jól rám ijesztttél! |
Feszes szárnyakkal repült a kanyonok felett, néha kicsit leereszkedve, majd elkapva a meleg termikeket újra felemelkedve.
Nem szívesen ment volna lejjebb, emlékezett még itteni balesetére, de látta, hogy a másik kanca őt keresi, így rövid, kecses zuhanás után, ami során torpedóként zúgott a mélybe, épp Hócsengő előtt kezdett repülni.
Szárnyai újra egyenesek voltak, apró mozdulatokkal irányította magát, és közben elgondolkozott, hogy nem volt-e bolondság ilyen mélyre ereszkedni. |
| -Éljen!-káltotta jó kedvében, s a falak viszhangozták öröm kurjantását.Nem volt most akkora hó, ezért csak kisebb mennyiségő lavina indult útjának, s az sem volt halálos.Vígan kerülgette a hatalmas kanyon-oszlopokat, néha hátra tekintve, jön e utána Sanrin. |
[304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu megtalálta az utat és kinyitotta a bejáratot. Egy keskeny párkányról nyílt a magasban, egy őrjöngő folyó felett.
Sanrin vadul fújtatott, de nem adta fel, sőt igazából nem is fáradt. Nem annyira, hogy törődött volna vele!
Sanrin hangja felélesztette és mosolyogva váltott sávot:Előttük egy szikla miatt két felé ágazott az út, ám ugyanaoda vezetett.Mst, hogy nem látta verseny társát, kissé megnyugodott, mert nem stresszelt a verseny szellemtől (általában, ha komolyodik a verseny, kicsit leblokkol).Most már újból játék volt az egész és egyre gyorsult....