Témaindító hozzászólás
|
2006.07.23. 22:01 - |
Mira egy sárkány elől menekülve betévedt ebbe a barlangba!Annyira menekült, hogy azt se tudta, hova megy, csak vágtatott a sárkány elől!
-Hol vagyok?...Rossz sejtéseim vannak a sötétséggel kapcsolatban!
Mira beljebb ment a barlangba!Itt már nagyon sötét volt ezért szarva végén fénytgyújtott és ment tovább! Nem gondolt arra, hogy van itt valaki csak lefeküdt a fal mellé, de nem aludt el! |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
Ő is hallotta.Nem tudta ,hogy ezek a csikók vagy csak a barlang! |
Ralynos még mindig csak követte a többieket.Ahogy haladtak előre, halk, de kétségbeesett kiáltásokat hallott meg.
Megállt és fülelt.
-Nem Ők azok? |
Voodoo finoman tette meg lépteit.Nem lehetett tudni,hogy a következő pillanatban miféle szerzet bukkanhat elő.Talán még mindannyiuknál is erősebb.Erősen fülelt,miközben a homályban csak fehéren izzó szeme látszott ki leginkább.Siren viszont szinte már ügetett.Szokásához híven,peckesen tette meg lépteit,koránt sem olyan óvatosan és figyelően,mint Voodoo.Haladtak tovább a sötétbe,remélve,hogy ez a "mentőakció" nem torkollik még nagyobb botrányba. |
Határozottan haladt Ralynos melett. |
Ralynos bólintott egyet és követte Voodoot és Sirent. |
Erős vágtaléptekkel érték el a barlang száját.Nem véletlenül hívták a Félelmek barlangjának.A bejárat hatalmas volt,a belseje pedig koromsötét.Mintha csak egy hatalmas száj lett volna,ami arra készül,hogy elnyelje az errejárókat.
Voodoo előrébb lépett és finoman beleszagolt a barlangból kifelé áradó levegőbe.Nagyot horkantott.
- Ez az.Itt kell lenniük. - állapította meg,majd várt egy cseppet.
Hirtelen egy mély,elhaló hosszúságú hang áramlott ki a levegvel együtt.A környék megborzongott.Nem lehetett tudni,hogy csak a viszhang játéka vagy tényleg van odalent valaki... vagy valami.De nem volt idő most ezen filozófálni,hisz talán minden perc számíthatott.
- Gyerünk! - mondta mély,elszánt hangon Voodoo és belépett Sirennel a nyomában,de még visszapillantott a két ménre. |
Egy fehér nőstény sárkányról álmodott.
-Asmena?-kérdezte tétován, mire a sárkány megfordult, és Coronius lemerevedett.
Aztán felriadt. A tudata legmélyén tudta, hogy a sárkány itt, a Birodalomban van.
-El kell mennem hozzá...-dörmögte céltudatosan, és másodpercek alatt már csak a por kavargott utána a barlangban. |
Zavartan nézett Enya után. Még soha senki sem mondta neki, hogy bölcs lenne...egy apró mosoly suhant át rajta, aztán letelepedett, és aludni tért. |
-Nagyon köszönöm!-mosolygott-További kellemes pihenést....nagy hatalmú, bölcs-az utolsó szót már halkan mondta, majd megfordult és Konival kimentek a barlangból.Átment a vizsgán!Koni örömmel engedte útjára!!! |
-Ahogy akarjátok.-vonta meg a vállát.-Az se lesz baj, ha itt hagytok, de az se, ha maradtok..-mondta.
Hirtelen Enya felett egy lenyúló kőoszlop remegni kezdett.
'Biztos túl hangosan beszéltem. Micsoda kényes hely!'morgott magában, és gyorsan az unikornis fölé nyújtotta erős szárnyát. Az oszlop kis kavicsokká zúzódott rajta.
-Persze azért nem árt vigyázni... |
Bólintott.
-Ebben nem is kételkedtem!Viszont, ha pihensz, mi hagyunk!Nem akarjuk megzavarni az álmodat.-mondta már kedvesen. |
-Ez igaz, de szerintem nem én vagyok a te rémed. Én csak egy orbiszi vagyok, aki itt talált magának egy csendes zugot a pihenésre.-mondta. |
Koni rátette kezét Enyára, jelezve, nyugodjon meg.Enya hangtalanul sohajtott, majd elmosolyodott.
-Mi ez hely?Tudtommal itt mindenki megtalálja saját rémét... |
Megrázta fejét, átváltva 'illedelmes' stílusába.
Kicsit zavarni kezdte, hogy Enya ilyen tartózkodó...habár, nem csodálkozott rajta. Ellenben Koni...úgy látta, ő teljes bizalommal néz rá. |
-Enya vagyok, ő Koni-mutatott a fejét biccentő lányra.-Remélem nem zavarunk! |
Lentebb hajolt, hogy lássa a (számára pöttöm) unikornist. Recsegő hangján visszaköszönt, kissé tartózkodóan:
-Üdv... Coronius vagyok.-biccentett.
Mivel látta, hogy semmi baja nem fog származni belőle, ha nem küldi el őket, kicsit fegyelmezte magát. |
Bizonytalanul ment tovább, de megjött a bátorsága.Az idegenhez értek!Noha sötét volt, valahonnan érkezett annyi fény, hogy látszott a sárkány alakja és vonásaEnya mély levgőt vett:
-Üdv!-mondta színtelenül.Nem tudott barátságos lenni... |
Megint morgott egyet, kicsit fenyegetőbben, jelezve, hogy nem látja szívesen az unikornist.
A nevelőtől kicsit tartott, mert ki tudja, hogy mire lesz képes, ha bántja. |
Hallotta a robajt magában megriadt, de nem mutatta.
-Kész vagy Enya?
A kanca bólintott.A zaj felé vették az irányt! |
Felébredt a patakopogásra. Csukott szemmel, álmosan morgott egyet, és beleszippantott a levegőbe.
'Hm...egy nevelő? Mit keres itt'kérdezte magában morcosan, hogy felébresztették.
Hatalmas robajjal feltápászkodott, feje majdnem súrolta a mennyezetet, és némán hallgatózott, hogy vajon arra mennek-e. |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|