|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.12. 21:55 - |
 Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. |
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Követte párját.* |
 Elmosolyodott, és elindult a sötétbe. |
*Fogalma sem volt, hogy szerencsével fognak-e járni, vagy sem, de válasza teljességgel határozottan csengett.*
- Biztosan itt lesznek!
|
- Úgy szeretném, ha itt lennének a lányok! - mondta, kissé bizonytalanul megállva a sötét barlangbejáratban.
Nem volt egyszerű ide az út, de szíve vágya erővel vezette! Most viszont kicsit ki kellett fújja magát, és úgy szerette volna, ha párja megerősíti őt! |
 Végigdübörgött a járatokon. |
 * Ew körültekintve indult el az egyik járaton, majd kishamar találkozott is valakivel. Vagy inkább valamivel. Egy furcsa lény támadt felé: Egy villanással a falnak döntötte, majd továbbindult. Kyaráékat már nem szólította, inkább megmérkőzik a lenti veszedelmekkel, ahogy azt Razor is mondta. Bizonyítani - ez volt most a legfontosabb szava. Aztán kettévált a járat. Bepillantott mindkettpbe, majd azt választotta, amelyik mélyebbre megy. Mielőtt elindulna, félszegen visszapillant a fény felé - majd egy időre búcsút vesz tőle, és beleveti magát a mélységbe. * |
 Gúnyos mosollyal nézett a mén után. |
Feldühítették Razornak a szavai. Támadni akart: Lesújtani rá, hogy megbűnhődjön beszédéért: De végül megnyugodott, ami nem jellemző rá, és visszafordult. Félszegen válaszolt Razornak.
- Nem tűröm el a sértéseket. Avagy nem tűrtem. És ne félemlíts meg, légy szíves. Úgysem tudnál: Kyara bizonyított, hogy kitart melettem: Most nekem kell bizonyítanom, hogy méltó vagyok-e az ő párja lenni: Ha az életembe kerül is ez, meg fogom tenni. - Azzal elindult. |
Hihetetlenül gúnyos, kegyetlen mosollyal felelt:
- Mert majdnem elhinni Rólad, hogy érdekel a párod, meg a fiad....Megjegyzem én a helyedben nem mennék majd túl mélyre....Még bajod esik a végén - ironizált.
- Mert azt én a helyedben nem hinném, hogy megtalálod őket.....De persze, szabad világban élünk, azt teszel, amit akarsz! |
Villant a szarva. Először támadni akart, de mikor meglátta teljes egészében a lényt, csak egyet biccentett, és elhaladt amellett. Fürkészni kezdte a járatokat, hogy melyiken induljon el. Szeretete erősnek bizonyult Kyara és Kyrador iránt, mert csakhamar megkapta a választ, és továbbindult az egyik járaton.
Majd fejét visszafordította, és kérdezett valamit Razortól.
- Miért is? - Vonta kérdőre az állatot. Úgy látszik, Eweryn valamelyest személyiségváltozáson is keresztül ment. |
Lazán támaszkodott a széles, magas, sötét, lejtős alagút falának. Szemeit a járat kanyarulata felé meresztette, és várta a közeledőt, akinek lépteit már jó rég hallotta.
- Nohát, nohát - mondta közvetlen Eweryn felbukkanása előtt. Aztán végigmérte a fehér csődört.
- Üdv itt...Micsoda meglepetés Téged látni.... |
Gyorsan érkezett meg a barlangrendszer bejáratához, mivel szarva figyelmeztette, hogy baj van. Ám Kyaráék sehol. Nem látja őket, se semmi veszélyt.
' Kyara... Kyrador... Hol vagytok? Nem akarom, hogy bajotok essen... '
Majd körültekintett, de megint nem lát senkit, sehol. Elindul befelé. |
 Egy darabig megint dermedten állt, Kyradorral az oldalán, majd szelíden fiához fordult.
- Azt szeretném, ha most nem jönnél velem. Menj tovább itt, és a cseppkőbarlangba jutsz. Kérlek.....
 Kyrador biccentett és elvágtatott, Kyara pedig kivágtatott, és felrepült.
|
 - Felháborító. - Mondta, majd elrepült.
Kisvártatva odébb, a mezőn zuhant le. |
- Ha haldoklik, mit tehetnék? Nincs erőm a holtak felett.....Szerinted mit kellene tennem?
Khorall nem válaszolt rögtön, Kyara szívében pedig nem volt neki részvét.
- Elbúcsúzni elmehetek hozzá.....Bár én nem hiszem, hogy haldokolna, és nem érdekel többé semmiféle panasza...... - mondta komoran.
- Én is megyek! - nyihogta. |
- Hagynád meghalni ?! - Kérdezte. Párja sehol. Nagyon kiborult, hogy senki sem akar segíteni neki... Könnyek csordogáltak a szeméből, ami egyáltalán nem jellemző rá.
- A... Testvérem... csak..... ő .... van nekem.... Danen kívül... - Zokogott. |
Látta, ahogy Kyrador megrándul, és néhány pillanatig komolyan nézték egymást fiával. Aztán Kyara megértintette fiát szárnyával, és nyugodtan fordult Khorallhoz.
- Mégis akkor mit tehetnék én? - kérdezte végül feszülten. |
Komoran nézett a kancára, majd megenyhült.
- Eweryn haldoklik. - Mondta, nem kímélve a csikót a bejelentéssel. |
Kyrador már ugrott felé, de szárnyával megállította.
Kemény arccal Khorall felé fordult.
- Semmit sem "műveltem" vele. Elment, én pedig nem rohanok utána. Mit szeretnél, Khorall? - mondta nyugodtan. |
Mikor meglátta Kyarát, haragosan odaügetett a kancához.
- Mit műveltél a testvéremmel? - Kérdezte haragosan.
|
[276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo megállt és visszanézett. Az utolsó útdarabon kicsit előrerohant, lehagyva ezzel Lilinát, de most türelmesen várta, hogy ő is beérjen. 
Elmosolyodott, és elindult a sötétbe.
Végigdübörgött a járatokon.
* Ew körültekintve indult el az egyik járaton, majd kishamar találkozott is valakivel. Vagy inkább valamivel. Egy furcsa lény támadt felé: Egy villanással a falnak döntötte, majd továbbindult. Kyaráékat már nem szólította, inkább megmérkőzik a lenti veszedelmekkel, ahogy azt Razor is mondta. Bizonyítani - ez volt most a legfontosabb szava. Aztán kettévált a járat. Bepillantott mindkettpbe, majd azt választotta, amelyik mélyebbre megy. Mielőtt elindulna, félszegen visszapillant a fény felé - majd egy időre búcsút vesz tőle, és beleveti magát a mélységbe. *
Gúnyos mosollyal nézett a mén után.
Egy darabig megint dermedten állt, Kyradorral az oldalán, majd szelíden fiához fordult.
Kyrador biccentett és elvágtatott, Kyara pedig kivágtatott, és felrepült.
- Felháborító. - Mondta, majd elrepült.