|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.11. 17:23 - |
 *Elenarya kecsesen vágtatott a felhők között. Hatalmas szárnycsapásokkal haladt, de nem látott semmit az egyre sűrűsödő, koromfekete felhőktől.* -Ahh, Szauron már megint nem bír magával! -*bosszankodott Elena. Szauronnak szokása volt sötétséget borítania egy adott tájra, ha épp kedve tartotta. Imádta ijesztegetni az élőket, így rendszeresen sötétségbe vagy homályba burkolta az erdőket, réteket, mezőket. Elena és Elbereth volt az egyetlen, aki elég fényesen világított, hogy Szauron féljen tőlük, vagyis a fényüktől. Elena és Elbereth egy idősek voltak a csillagokkal és a Holddal, és fényüket egyenest tőlük kapták. Mindketten a csillagok fényével bírtak. Ezért csak ők tudták megzabolázni Szauront.*
*Elena lejebb ereszkedett, hogy lásson is valamit a felhőfüggönyön át, majd végül teljesen leszállt. Csöndesen, kecses léptekkel ügetett. Hangokat hallott, kiáltásokat, döbbent nyögéseket, de nem törődött semmivel: Szauront kereste! Aztán minden megváltozott: valami feszeset érzett a nyakán. Ijedten pillantott le, s megrémült attól, amit látott: egy sodrott kötél feszült a nyakán. Az emberek faluja közelébe tévedt, miközben Szauront kereste, és nem figyelt fel a hangokra sem. Az emberek voltak, akik döbbenten felkiáltottak, mikor Elena elsétált a falujuk mellett. Elvégre nem mindennap lát az ember pegazust!*
*Elena mindenesetre komoly bajban volt... és úgy tűnt, segítséget se nagyon kaphat. Ott állt egyedül, egymaga, és farkasszemet nézett 15-20 erős, markos, felnőtt férfival, miközben egy szoros kötél feszült kecses nyakán, és néhányan fegyvert szegeztek rá, arra az esetre, ha - ahogy az emberek mondták - esetleg "megbokrosodna" és rátámadna valakire. Nem túl kecsegtető kilátások...*
-Segítség... -*motyogta magában Elena.* |
[167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
 Arca most fájdalmat mutatott.-Anyámnak is egy bűne volt, amiért ott maradt.Szeretett téged.-sütötte le szemeit.-Őt csak ez az egy dolog kötötte oda, s emiatt nem ment el, amikor még megmenekülhetett volna abból a világból.Szeretett téged, s emiatt szenvedett sokat.Miattad maradt ott.-mondta végig halkan, s zemeibe hullatta sörényét.
|
 Veszedelmesen megvillant a szeme.
- Valóban azt hiszitek, hogy harcolhattok velem?! Azt hiszitek, hogy ellenállhattok nekem??
- Te tényleg azt hiszed szabad ez a világ? A szabadság csak illúzió!! A mi világunk rendje az egyetlen igazság. Ez a zavar semmi több, csak marhaság! Lealacsonyítja a lényt! Közönséges barmot csinál belőled, aki ida-oda sétálgat, és semmire sem viszi! Aki igenis szolga, csak olyan hazug hatalmak szolgája, aki elrejti valódi arcát, és barátnak mondja magát! Heh!! Barátnak!! Szánalmas!
- Te meg persze bedőltél, buta kanca! Csak mert azt mondták, amit hallani vágytál! Hát tessék: a mi világunkban hercegnő lehetnél! Méltó párja egy erős ménnek, akit ismerek! Anya lehetnél és úrhölgy! Azt tennél a saját méneseddel, amit akarsz! Ez az igazi boldogság! Vagy azt hiszed anyád csak azért maradt a világunkban annyi évig, mert a határ útját állta? Azt hiszed a születésed előtt, vagy akár a terhesség alatt ő nem csinálhatta volna meg ugyanazt, amit Te?! Bolondabb vagy, mint gondoltam!! Azért maradt, mert maradni akart!!! És Te nem vagy nála több, hogy azt hihesd, mindent szabad! Ne hidd, hogy itt maradhatsz! A vér nem válik vízzé!!! |
Nem törődve az unikornissal, tovább terelte a szót.-Ha hazudnak a lények, honnan tudjam, vajon te nem hazudsz-e:tudom, hogy ott hol a helyem?Mi a teendőm?Azt hiszem, nem mondtam el világosan:azért szöktem el, hogy ott ne olyan körülmények közt éljek!Rend van, de elnyomás!S nincs, aki megálljt parancsoljon!
-Ez a világ már megharcolta a szabadáságát.Szabad!S ha jön majd egy elnyomó, én a seregek élére állok, hogy megvédjem ezt a birodalmat, mert már itt van annyi szavam. |
 Trója azt sem nézhette tértlenül, ahogy őt csak úgy félretolják, de azért amit a csődörtől hallott, hogy ez a világ is csak egy szánalom és olyan mint a többi, azt már tényleg nem tűrhette.
Dühösen dobbantva a mén elé lépett.
-Hogy képzeled, hogy sértegeted a világunkat?Hogy képzeled, hogy csak úgy betörsz ide és gyengíted a Birodalmat!Arról már csak nem is beszélve, hogy egy ide tartozó lényt akarsz kihurdolni!
-Hát azt ajánlom gyorsan tűnj el innen, mert nagyon megbánod!
-Jah igen!Ha megölsz, azzal csak magadon rontasz...nem csak a Te világos fog üldözni, hanem a miénk is!-gúnyolódott, és közben lenézően méregette a mént. |
Jigsaw könnyedén kinyújtotta nyakát, hogy hideg, szinte halott érintése elérje a lányát.
- Hát mondok Neked valamit! - súgta tömény gonoszsággal a hangjában.
- Minden világ ilyen. Nincs kivétel! Minden világ gonosz és mindenütt az erősebb uralja a gyengébbet! Mindenhol vágynak a hatalomra, és mindenütt voltak,vannak és lesznek a megszerzéséért harcok! Ez legföljebb annyiban más, hogy zavarosabb. Nem tiszta! Hazudnak a lényeknek - susogta lekicsinylőn.
Elhúzta a száját.
- A mi világunkban tudod hol a helyed. Tudod mi a teendőd. Rend van! Itt....? Heh! Bárki is mondott Neked bármit is, hazudott Neked! - mondta ellenállhatatlanul. |
Ahol tudta, védte magát, bár azért keményebb fából faragták.Az elméjében tett látogatás kissé gyengítette, de nem eléggé.Mihelyt lekerült róla apja, felpattant, de késő volt, hogy megakadályozza az őt megmentő csődör "elintézését".
-Egy cseppet elkéstél a hírrel, apám!-mondta gúnyosan-Jól tudom, miért kellünk nekik!Ha mi nem vagyunk mellettük, az "uralkodó" semmit sem ér!Csakhogy, míg ti, "okos" vezérmének tudjátok ezt, addig minket, "pornépet" elnyomnak, hogy gyengének tituláljanak bennünket.És ti mit tesztek ez ellen???Semmit!Ültök a babérjaitokon és csak a saját dolgotok érdekel, csak akkor szóltok az "Úrnak", ha nektek kicsit is kényelmetlen a helyzet.-s itt közeledni kezdett Jigsaw felé-Hát hadd mondjak valamit erre:bizonyára elterjedt az egész országban a szökésem- hogy nem lehetetlen a lehetetlen-és majd követni fognak!Előbb csak néhányan, majd többen...Szétszéled a nép, és ti nem tehettek ellene semmit, mert nem lesz, ki megakadályozza.....A jövő most kezdődik!-zengte diadalmasan, s ért apjához olyannyira, hogy alig pár centi volt a két orr között. |
Jigsaw fel sem kelt, hanem a meglepetés erejét felhasználva egy pillanatra betört az idegen egyszarvú elméjébe is, éppcsak annyira (nem is tudott volna mélyebbre menni, legföljebb ha meg akarja ölni) hogy meggyengítse a tartását.
Aztán, mint villám pördült meg a talajon, és kirúgta a fekete lény alól a lábait!
Míg a robosztus lény a földre puffant, ő talpra ugrott és lenézett rá.
- Ha élni akarsz, ne szólj bele! Megismételhetem a trükköt, de úgy, hogy a végén sokkal rosszabbul járj!
Fragmentre nézett.
- Szóval anyád áldozata miatt akarsz szabadon élni. Mert mindig erre vágytál - gúnyolódott.
- Hát hadd áruljak el valamit! Ne hidd, hogy nem jönnek utánad! Jobban jársz, ha velem jössz! És ne hidd, hogy ez a világ olyan csodás! És hogy ilyen is marad....Súgok Neked, kis bolond szabadságharcos! A mi világunk nem ok nélkül ad olyan életet, amilyet! Azt hitted, csak úgy általában kellünk, mi mindnyájan, az Uralkodónak? Ó, ugyan már! Gondolkozz! Használd a fejed! Nem ok nélkül kellenek készséges ménesek, élükön hűséges vezérménekkel! Nem ok nélkül kell annyi erős, szívós máguslény! Céljuk van velünk.... - sziszegte. |
Trója elhatározta, hogy nem szól bele az apa-lánya veszekedésbe, de ez több volt, mint egy szimpla veszekedés.ezt már Trója sem tűrhette!Nekirontott a csődörnek és oldalával teljes erejéből fellökte azt!
-Megőröltél?-hüledezett-Hogy bánsz a saját lányoddal!Szabad lény nem?Oda megy, ahova akar!... |
Jigsaw félelmetesen felnyerített és felágaskodott! Fragment felé hasított patáival, aztán ledobbantott és fogcsattogtató dühvel rárontott!
- Most azonnal indulás! - süvöltötte tombolva, tajtékzó oldallal.
Aztán Fragment szemébe fúrta a sajátját, és betört az elméjébe!!! |
Kicsit hátrált, mikor apja közelebb jött.Végig hallgatta, s lelke megremegett, amikor a visszajuttatásra tért rá az apja.Amikor az meglökte, észhez tért, s egy reflex mozdulattal belecsípett a ménbe.Gyorsan hátra ugrott, s kihúzva magát, elszánt kék lánngal szemében (ugyanis kék a szeme), rendíthetetlen hanggal, így szólt:-Méghogy nem érdekel?!Anyám értem áldozta fel az életét, s egész életében erre a szökésre készített.Tudta, hogy ő maga meg fog halni....miattam....értem halt meg!-s itt szemébe könnyek szöktek, de ő folytatta.-S épp ezért sem megyek veled:halála hiába lett volna....Ezenkívül:nekem az a hely nem otthonom.Ne mondd, hogy oda tartozom!Ne akarj odavonni, mint ott élő lényt!Én már nem élek ott!És-itt gúnyos hangnembe váltott-az új, szebb életem már elkezdődött.Rég elkezdődött.
Aztán valamivel nyugodtabban folytatta:-S különben is, miért mennél vissza?Ha már "ekkora hibát vétettél"?!Minek?!Tudod mit:Menj vissza, ölesd meg magad, engem nem érdekel, de engem csak erővel vihetsz el innen, s nem adom könnyen meg magam!-jelentette ki, s vetette meg a lábát.Életében nem beszélt így Jigsaw-val, most sem tudta pontosan honnan veszi ezt az erőt;talán a hitéből, amely ezzel a birodalommal együtt lépett be életébe. |
Trója éppen biccentett volna az érkezőnek, mikor Fragment megszólalt, és apjának nevezte a lényt.Innentől kezdve Trója úgy érezte semmi köze a köztük lefolyó társalgásnak, de azért figyelt.... |
Jigsaw lustán mérte végig lányát, majd a vele lévő unikornist.
- Utánad, te bolond! - vetette végül oda.
- A szökésed meglehetősen nagy vihart kavart odaát - mormogta közelebb lépve, fenyegető aurájával szinte ráborulva a környékre. Lazán lépdelt, lassan Fragment közelébe is ért, miközben ráérősen folytatta:
- A határsértés következményekkel járt. Tudhattad volna! Vagy talán tudtad is? Mégis megtetted.......Lám, a jelek szerint igazi, démoni lény vagy s rám ütöttél, hisz anyád volt az ár.... - most először valami igazán félelmetes és ördögi lobbant a szemeiben és hangja megbicsaklott, majd hörögve folytatta:
- Megölték.....Az oldalamon halt meg, mert utánatok eredtem, mikor rájöttem mi is a tervetek. Bár gondolom ez kicsit sem érdekel. Bevallom - itt szinte elismerő lett - sosem hittem, hogy ezt akarjátok tenni....A büntetés persze nem maradt el, Engem is sújtott, s részben a ménest is. Végül szétkergettem őket menjenek amerre akarnak, s idejöttem. Nem volt könnyű!
Lazán vállatvont, és társalgási hangnemben folytatta:
- Ultimátumot kaptam. Ha visszaviszlek, talán megbocsátanak és minden rendbe jön, míg ha nem hozom helyre a hibát, örülhetek, ha csak a száműzetés lesz a sorsom....Így tehát visszaviszlek. Nem fogom hagyni, hogy egy ilyen ostoba hiba, egy ilyen szánalmas félresiklás mindent tönkretegyen!!!! Mit képzeltél?! Mit hittél?! Hogy majd elszöksz és csodás új életet kezdesz? Heh! Idős vagy már a mesékhez, nemde? Az a világ az otthonod, az otthonunk, nem ez! Odatartozol! És amit tettél, annak messze nem ismered a kihatásait! - nyerítette tombolón a befejezést.
Fragmentnek ugrott, és toporzékolva megtaszította! |
A hangtól megrázkódott, nem csak lelke, teste is.Próbált uralkodni magán, s nem mutatni a vonaglást.Lassan hátra nézett (mert úgy állt, hogy azok a bizonyos bokrok mögötte voltak), bele a két piros szembe.Ellenségesen nézett, hiszen amikor átugrott a határon, hátrahagyott mindent, ami azzal a világgal kapcsolatos volt....Ezt a hangot is.Most, hogy ez visszatért, rettegett attól, hogy a többi is vele együtt jön, de erősnek érezte már magát, többé nem volt hontalan.
Nem tudta, vajon gúnyos volt-e a hang vagy elismerő; apját nehezen lehetett megérteni, ki tudja, mikor őszinte.Fragment ezt most gúnyolódásnak ítélte.
-Apám.-mondta ki a számára rettegett szót
-Miért jöttél? |
- Egyszerűen csodás ötlet, kislányom! - sziszegte egy ördögien gonosz hang a fák közül.
Aztán vigyorogva, lassú léptekkel elősétált a bokrok közül, ahol eddig figyelte rémítő arcának mohó szemeivel a kettőst. Nem hitte, hogy végre ráakadt a kancára! Vad öröme most végre felszabadult, és a megfigyelése eredményeivel is teljesen meg volt elégedve. |
-Talán...feltakaríttathatnánk velük!-jött a hirtleen ötlet.-Meg...annyir a nem nagy a veszély, hogy már "veszélyben legyen a Birodalom"!Egyszerűen meg kéne mondani nekik, hogy ne szemeteljenek, s utasítani őket, hogy szedjék össze.... |
-Hát ez nagyon jó!Veszélyben a Birodalom, mi meg azt sem tudjuk merre induljunk segítségért!Mindkét nevelőnek ennél fontosabb dolga van, pont, pont, pont.
-Ezt nem hiszem el!Hát akkor szerinted mit csináljunk? |
-Pillanatnyilag fotnos dolga akadt.Nem tudom idehívni.... |
Hirtelen eszébe jutott valami.
-Ide tudod hívni a gazdád?-kérdezte hirtelen. |
Elvigyorodott ."Jó kalandnak ígérkezik" gondolta. |
-Hát az ügyes.....-sóhajtott-Akkor keresnünk kell valakit, aki tudja merre kell menni!
Körülnézett, de közelben nem volt senki. |
[167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Elenarya kecsesen vágtatott a felhők között. Hatalmas szárnycsapásokkal haladt, de nem látott semmit az egyre sűrűsödő, koromfekete felhőktől.* -Ahh, Szauron már megint nem bír magával! -*bosszankodott Elena. Szauronnak szokása volt sötétséget borítania egy adott tájra, ha épp kedve tartotta. Imádta ijesztegetni az élőket, így rendszeresen sötétségbe vagy homályba burkolta az erdőket, réteket, mezőket. Elena és Elbereth volt az egyetlen, aki elég fényesen világított, hogy Szauron féljen tőlük, vagyis a fényüktől. Elena és Elbereth egy idősek voltak a csillagokkal és a Holddal, és fényüket egyenest tőlük kapták. Mindketten a csillagok fényével bírtak. Ezért csak ők tudták megzabolázni Szauront.*
Arca most fájdalmat mutatott.-Anyámnak is egy bűne volt, amiért ott maradt.Szeretett téged.-sütötte le szemeit.-Őt csak ez az egy dolog kötötte oda, s emiatt nem ment el, amikor még megmenekülhetett volna abból a világból.Szeretett téged, s emiatt szenvedett sokat.Miattad maradt ott.-mondta végig halkan, s zemeibe hullatta sörényét.
Veszedelmesen megvillant a szeme.
Trója azt sem nézhette tértlenül, ahogy őt csak úgy félretolják, de azért amit a csődörtől hallott, hogy ez a világ is csak egy szánalom és olyan mint a többi, azt már tényleg nem tűrhette.