FrissítésSúgó

Ghost	2006.05.18. 19:43 -
	Ghost mélyen a lávafolyamra bámult.Nézte ahogy csepegnek bele a könnyei. Mostmár úgyérezte, hogy őt mindenki kerüli, nem szereti, kivéve Lagúna, de ő most messze járt. Később, nem gondolt már semmire.Fáradt volt. El is aludt a fal mellet, nem akart már ő semmit se.

[49-30] [29-10] [9-1]

Brunhilde

Előzmény | 2006.10.01. 23:06 - #9

- Gyengének érzem magam! Mert mások segítenek és mentenek meg! Pedig bajba kerülnöm sem lenne szabad! Akire ez a gyalázat száll, annak élni sem lenne szabad! Ki vagyok én, hogy már megvédeni sem tudom magam?! Nem az vagyok, akinek hittem magam! Másokat kellene védenem, legyőzhetetlen harcosnak kellene lennem! De elbuktam! A Sötétség meg tudott szerezni magának!!! Elsüllyedtem benne! Engedtem neki! Ha Te nem jössz, én még mindig ott lennék benne!!!!!! Ez vagyok?! Egy senki?! Egy gyarló, legyőzhető, megvásárolható senki vagyok!!! Minden, amit hittem hazugság! Nem vagyok erős! Nem is vagyok.......nam vagyok....valkűr........ - a kiabálás lassan suttogásba és könnyekbe fulladt, és ellépett Despotától. - Semmi sem bocsáthatja ezt meg! Senki és semmi.....Gyenge vagyok......Ne nézz rám többé.....Te harcos vagy...És már nem tudom hanyadszorra mentettél meg.....Én pedig....Csak egy bukott valkűr....... - fordult el, és az egyik sötéten ásító kijáratra pillantott. 'El....El innen! Akárhová, ahol sok sötét lény van! Hogy addig tartson az utolsó küzdelem, míg valahogy....valahogy véget nem ér......Míg nem jelenik meg valami.....új út....Valahová......' zúgtak a gondolatai az elméjében.

Despota

Előzmény | 2006.10.01. 22:29 - #8

- Igen? - Mondj el nyugodtan mindent, ami bánt. Attól biztosan jobban leszel.

Brunhilde

Előzmény | 2006.10.01. 22:21 - #7

Lassan, szégyenteli arccal felemelkedett és kinyitotta az eleddig összeszorított szemeit. - Despota....?

Despota

Előzmény | 2006.10.01. 20:52 - #6

*Despota Brünhilde mellé lépett és szárnyaival átkarolta.* - Nézz rám Brünhilde! Nézz a szemembe! - *kérte a pegazus kancát.*

Brunhilde

Előzmény | 2006.10.01. 20:43 - #5

- Nem tudom.....nem tudom ki is vagyok......Keménységre, harcosnak neveltek......Aki eldönti egy harc végét, és aki a lelkeket kíséri át.........Aki nem tartozik senkihez, legföljebb a többi kemény, hideg, céltudatos valkűrhöz......De nem tudtam ezt csinálni és száműztek......Azt hittem elbuktam.....de aztán úgy éreztem újra vagyok valaki.......Méghozzá igenis valkűr! Erisziként újra tudtam mi a dolgom, újra tettem, amihez értettem....Ez voltam én......És úgy éreztem ez helyes.....Minden, ami velem történt, mindaz, amit tettem, ami formált, és amivé lettem...úgy éreztem jó....És ebben a Sötétségbeli fogságom is benne volt! De azután....néha-néha olyan furcsa dolgok történtek.....amiket nem értek....Másra.....kellett..támaszkodnom.....Nem boldogultam egyedül.....És ez...nagyon fájt, mert összezavart....Nem tudtam az vagyok-e, aki voltam....Aki akartam lenni! De kellet ta segítség.....El kellett fogadnom...És valahogy sikerült is..... Nagyot sóhajtott. - De legutóbb is elfogtak! Engem! Milyen harcos, milyen valkűr az ilyen gyenge lény?!?!?!?! És megint elfogták a lelkem is....És én....elbuktam.....És ha Te nem vagy......Más nem fért volna hozzám....He Te nem jössz.......Én már a sötétség  rabszolgája lennék.....Mi történt velem? Mivé lettem?! Elbuktam! Úgy, ahogy csak elbukni lehet.....Ez szégyen.......Túl nagy.......Engedtem neki! Mondta még mindig a lávára meredve, és a szemeiben remélte, hogy nem látszik.....a kétségbeesés.

Despota

Előzmény | 2006.10.01. 20:31 - #4

*Despota nem messze Brünhildétől megállt. A pegazus szemeit fürkészte.* - Mi bánt?

Brunhilde

Előzmény | 2006.10.01. 18:53 - #3

Brünhilde a forró láva vörös fényében valósággal izzott. A folyam szélén állt, és szárnyait szétterjesztve belebámult. 'Ki vagyok? Mi történik velem?.....' Akkor vette észre, hogy Despota utánajött. 'Ő.....Épp ő......'

Ghost

Előzmény | 2006.05.19. 21:20 - #2

Ghost hamarosan felébredt.Lassan elkezdett isszasétálni a kis tóhoz.

Ghost

Előzmény | 2006.05.18. 19:43 - #1

Ghost mélyen a lávafolyamra bámult.Nézte ahogy csepegnek bele a könnyei. Mostmár úgyérezte, hogy őt mindenki kerüli, nem szereti, kivéve Lagúna, de ő most messze járt. Később, nem gondolt már semmire.Fáradt volt. El is aludt a fal mellet, nem akart már ő semmit se.

[49-30] [29-10] [9-1]