Témaindító hozzászólás
|
2006.05.09. 23:11 - |
Machos csendben a tó partjára ment és belebámult. A sötétség szinte égette a szemet, az átlag teremtmények például semmit sem láttak volna itt, a tóban is legföljebb a körvonalaikat vehették ki a legerősebb szeműek. Nem úgy ő. Ő kifogástalanul látta magát a tó tükrében és bár már megszokta a külsejét a sok-sok év alatt, mégis most örült, hogy egyedül van. Nem szeretett másokkal lenni, ezalól alig néhányan képeztek kivételt. Az élete kemény volt és óvatosságra, visszahúzódásra, keménységre nevelte őt. Ez volt az egyik oka, hogy miért nem mutatta ki az érzelmeit. A másik az volt, hogy keveseket érdekelt és így már nem is próbálkozot...
Ezért állt most egyedül a tó partján. Fájt ez a mostani, újabb bizonyíték, ami miatt most például nem játszott a többi eriszivel a cseppkőbarlangban. Ide hallotta őket. De nem érdekelte.
'Közülük vajon hányan fogadtak el igazán?' kesergett. Itt, egyedül, megtehette, másnak sosem mutatta volna ki ezeket a gondolatait. A sötétségben volt egyedül igazán őszinte. Máshol kemény és zárkózott. Bár a gazdája is így talált rá és valósággal kirobbantotta abból az életéből, ami korábban az övé volt, hogy helyette egy őrjítő örvénybe lökje. És az is igaz, hogy akkor és ott, szinte rögtön kapott két barátot, akik azóta is mindig vele voltak, ha kellett.
Felkapta a fejét.
'No igen..Innen nézve már nem is olyan rossz.' Visszanézett a tükörbe.
'Ha ők elfogadtak így, akkor nem lehet akkora baj. És Eris is rajong értem. Így.'
Hátat fordított a tónak és ügetni kezdett a vidám zsivaj felé.
- Kösz. - szólt hátra elmentében. - Még jó, hogy van valaki, aki mindig a megfelelő irányba tereli a gondolataim!
- Szívesen - válaszolta a sötétből egy testnélküli hang.... |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
-Nem.bizonyára e hely örzője lehet.De hogy miért?-gondolkodott el. |
Biccentett.
-Örvendek. Egyébként azt az unikornist, Sólymot ismerted?-kérdezte tőle. |
-Enya. |
Most először ő is elmosolyodott.
-Egyébként Mithlond vagyok.-mutatkozott be. |
Elmosolyodott és felemelkedett.
-Nem miattad bktam le.Ha igen, már rég eltűntem volna a íz rendszerzetén keresztül. |
Mithlond még ivott egy kicsit, aztán fejét a vízbe dugta.
-Zavarok?-kérdezte a kancát. |
Rájuk se hederített.Vett egy mély levegőt és lebukott.... |
Csodálkozva pislogott utánuk.
Majd vállatvont, és nyugodt léptekkel a vízhez sétált.
Ahogy inni kezdett, látta, hogy az unikornis kanca, akivel itt maradtak, mintha kicsit fellélegzett volna. |
- Sólyom vagyok - felelte kimérten.
Többet nem mondhatott.
Csengő, kacagó nyerítéssel berohant a sötét barlangba, és leteperte Sólymot!
- Elkezdődött, elkezdődött, Sólyom!!! Gyere! - visított az elképedt csődör arcába.
Mintha rugók lökték volna, talpra ugrott (egyben Triannát is felsegítve), és vidáman felnyerített.
- Akkor gyerünk!
A két fiatal pedig két pillanaton belül eltűnt egy járatban. |
-A nevem Mithlond.-biccentett a csődör felé.
-Csupán gondolokdni, elmélkedni jöttem, vagyis békés szándékkal. Benned kit tisztelhetek meg?-kérdzte nyugodt hangon. |
A kanca nyugodt hangú válasza lehiggasztotta, de a másik feltűnő megint csak felmérgesítette, főleg, hogy érezhetően fölényeskedő volt vele!
- Nincs semmi baj! - csattant fel, és horkantott:
- De Te ki vagy és mit keresel itt? |
Csak megrázta fejét."már megint nő atársaság" gondolta kedvtelenül.Amikor gondolkodott, nem szeretett egynél több lényt megtűrni maga mellett.Viszont most nemis akart elmenni, olyan jól esett a víz.Gondolta nem fog rájuk hederíteni, hátha elmegy valamelyik.... |
Nyugodt, hangtalan léptekkel közeledett a tóhoz.
Gondataiba annyira belemrült, hogy csak akkor vette észre a társaságot, mikor beszélni kezdtek. Annak a csődörnek olyan ideges, harcias hangja volt. Mithlond nem szerette a vitákat, ezért beleszólt:
-Üdv! Valami baj van talán?-kérdzte mindkettőjüket, a maga nyugodt, bölcs jellemében. |
-Nem rossz szándéjú!-mondta nyugodtan és tovább úszkált.Semmipénzért nem ment volna ki. |
- Hát Te ki vagy? - kiáltotta harsányan.
Egy ideje kiszúrta a fürdőzőt, és végül állandó harci készültséghez szokott lénye kitört belőle. Nem értette mit keres a sötét teremben, a hideg vízben az idegen! |
Valóban jól esett neki a hűs környezet.A pára, mintha melengetné.A Tűz birodalmai sok forróság után, jólesett,ez a hűvösség.Bele is gázolt a tiszta vízbe, és úszott kicsit.Itt minden olyan nyugodt volt és csendees:kiváló gondolkodási helynek! |
Követte. |
Hát gyere kövess!Mutatok egy szerintem érdekes helyet!
Majd tovább indult.
(reag a lávafolyam partjához) |
Egy pillanatra megszeppent,de aztán ő is mosolygott Karáttal és követte.
- Nos,....nem is tudom.Amikor még össze-vissza keveredtem őszintén szólva elegem lett az egész barlangból.Még szerencse,hogy Te itt vagy.Szóval,ha ismersz valami érdekes helyet,elmehetünk oda.Legalább valamennyire én is kiismerem ezt a helyet. |
-Látom, hogy arra vársz mondjam meg, hogy merre menj!De nem mondom!-elmosolyodott-Mert akkor még jobban eltévednél!Gyere utánam!-mondta majd elindult kifelé.
-Tulajdonképpen az egész barlangrendszerből szeretnél kijutni, vagy csak innen? |
[296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|