|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.17. 19:55 - |
 A fennsík szélén álldogált. Végignézett a végtelennek tetsző, kopár tájon és mélyen elmerült elmélkedéseiben. A világról, magáról és úgy általában mindenről. Sok dolgot nemm élt meg, sokmindent hallott már, de filozofálgató személyisége miatt szeretett mindent alaposan átgondolni. Hátha tanul belőle. |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 kirara most felállt és lindult megkeresni valakit aki társaságot nyújt, mert nem szeretett egyedül lenni.Először csak lépésben aztán egy kicsit gyorsabban és a végén már szélsebesen futott a puszta közepébe, mert sehol senki.... |
A pegazus a magasban körözött, miután elült a szélvihar, amin ideérkezett.
A kicsiny lény, aki alatta ismerkedett a tájjal, nagyon idegennek tetszett. |
| Kirara gyors futás közepette érkezett a pusztaságra.Nagyon meglepődött a nagy ürességtől, ilyet még nem látott.Belehempergett a földbe, aztán felállt.Nyúltózkodott egyet aztán lefeküdt, de fejét felemelte és figyelte a pusztaságot! |
 - Benne vagyok!
*A hegyek irányába fordult.* |
 - Gyerünk a hegyekbe! - javasolta. |
| - És mégis merre tovább? - *kérdezte csodálkozva barátjától.* |
Bólintott.
- Akkor gyerünk innen! |
- Úgy van.
*Kis szünetet tartott.*
- De tudod semmi kedvem korábban a Sötétbe menni. Még semmi jele annak, hogy lesz csata. Amíg meg nem muszáj, nem megyek oda. |
| - A fiadnak szüksége lesz Rád..... - morogta halkan válaszul. |
- No, hát akkor a lényeget tudni fogod.
*Draugra mosolygott.*
- Amíg akarod, maradok... |
- A háló a nagyobb dolgokat automatikusan közvetíti. - bólogatott.
- Most például tudom jól, hogy az erisziek java a sötétségben van Érzem a nyomást.....
Megrázta a fejét.
- Nem kell tolmács. Én Alapító vagyok. Az a minimum, hogy tudjam mi a helyzet az erisziekkel, főleg ha naaaaagy-naaaaaagy többségről van szó.
- Mikor indulsz? - kérdezte elhaló hangon. |
| - Mondd, a hálótok közvetíti a nagy meglepettséget, vagy a kétségbeesést? Mert ha igen, akkor tudni fogsz róla... Vagy egyszerűen csak kérj meg valakit, hogy tolmácsolja a dolgokat. |
Bólintott.
- Épp ezért nyomasztó, hogy semmit sem tudunk. Pontosan ezért........... |
- Boldogabb lennék, ha kevésbé hasonlítanának egymásra. Akkor könnyebb dolgunk lenne...
*Sóhajtott.*
- Reméljük kimarad ebből a csatából. Még csak az lenne szép, ha ő is ellenünk jönne... |
Dühében túl nagyott csapott farkával, és ha nem akart maradandó sérüléseket okozni a mellette lebegő Üstökösnek, ki kellet pördülnie.
Vad szaltózás után végül vállvonogatva morogni kezdett:
- Izabóék sem tévedhetetlenek.....Bár én a magam részéről fontolgattam, hogy megkeresem, és ha másképp nem megy lánggal oldom meg a kérdést, hogy megtudjam ki ő, végül nem maradt rá idő.....Eltűnt, a Sötétség meg a nyakunkra mászott. Meg a két kanca végig bízott benne. Most azonban, hogy ők eltűntek, már semmit sem tudunk róla....SEMMIT!
Morgott, és újra szeldelni kezdte a levegőt.
- Tényleg nem tudjuk mit akarhat......Valamelyest láttad már, nem? Értelmes, rejtélyes, tehetséges.....Ha tudnám ki.....A pokolba ezzel! A két kanca fiának tűnt! De most semmit sem tudunk! Semmi sem biztos!
Aztán gúnyosan, keserűen nézett Üstökösre.
- Legalább elmondható, hogy még több dolog közös bennük Zenittel.....Az Örökös is sajátos lény, ha elemeit nézzük, nem? Meg nem mondtam volna, hogy ahhoz képest, hogy a Sötétség Örököse, mégsem azon kell aggódnunk, hogy melyik pillanatban öljük le. Sőt! A cél az, hogy megvédjük............ |
*Üstökös eltátotta a száját.
Nem tudott erre semmit mondani. Túl sok volt ez így egyszerre.
Mély levegőt vett.*
- Jól van, nem lesz semmi baj - *próbálta nyugtatni magát.*
- Majd megoldjuk... valahogy...
*Nem bírt magával.*
- De hogy a fenébe történhetett ez meg?!?!?! - *fakadt ki.*
- Ez egyszerűen nem lehet!!!!!! |
Óriásit üvöltött.
Aztán csak megszólalt értelmesen:
- Igen....Mi is ezt hittük. ÉS MEKKORÁT TÉVEDTÜNK!!!!!!!!!!!!!
Újra ordítozni kezdett.
- Asylon nem a két kanca kölke. Izabó kiszakadt a testéből a Félelemben. Egy lélek meg követte...Van ott elég szabadon! Én is tudom. - mondta hirtelen összezuhanva, majdnem elhallgatva, de csak folytatta: - Így került Steelbe.....Így nyert testet......De bárki is ő....Nem a két kanca fia.......És nagyon....NAGYON jól bánik a Sötétséggel!!!!!!!!! Nem tudjuk mit akar....Eltűnt.....
Újra hörögni kezdett.
- Steel eltűnt, Izabó nemkülönben.....Mostmár Te is tudhatod hány Alapító maradt a Csatára.....Én meg nem mehetek..... |
| - Hát Én még azt hallottam, hogy nagyhatalmú, ígéretes, örökölt mindkét szüleitől igen rendesen adottságokat... de úgy összességében pozitív dolgokat. |
Megrázta a fejét.
- Értem...akkor lemaradtál, de nem erre voltam kíváncsi.
- Úgy értem általában mit tudsz róla. Mint lényről. Mit hallottál Asylonról? |
*Üstököst hideg zuhanyként érte ez a két hír.*
- Semmit. Én még ott tartottam, hogy mindhárman együtt vannak. |
[188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
A fennsík szélén álldogált. Végignézett a végtelennek tetsző, kopár tájon és mélyen elmerült elmélkedéseiben. A világról, magáról és úgy általában mindenről. Sok dolgot nemm élt meg, sokmindent hallott már, de filozofálgató személyisége miatt szeretett mindent alaposan átgondolni. Hátha tanul belőle. 
kirara most felállt és lindult megkeresni valakit aki társaságot nyújt, mert nem szeretett egyedül lenni.Először csak lépésben aztán egy kicsit gyorsabban és a végén már szélsebesen futott a puszta közepébe, mert sehol senki.... 
- Benne vagyok!
- Gyerünk a hegyekbe! - javasolta.