|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.01. 22:42 - |
 *Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
zeironra néezz.*
- Na, megérkeztünk. Ez a pusztaság sziklás része, de ezt Te is látod.
*Gyönyörködve végignézett a tájon.* |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
*A válasza csupán egy prüszkölés volt, melyet összekötött egy sörényrázással.
Nem messze a barlang bejáratától leheveredett és fülelt, mikor csendesedik el a vihar.* |
 - És ki tudja, hogy mikor dől össze végül - mormolta halkan, merengőn, valahonnan a talaj sötétjéből.
|
*Félrehúzta száját és odébb sétált.*
- Nem véletlenül áll pont itt ez a barlang - *válaszolta ridegen, Azírára sem pillantva.* |
- Honnan tudod?! - kérdezte félelmében epésen, és lelapult a földre. |
*Mikor végre kiprüszkölte magát, közelebb lépett Azírához és csodálkozva vette észre a kanca rémült pillantását.*
- Mi a baj? A vihar miatt? Áh, ne aggódj, ide nem ér be.
*Körbepillantott.*
- Jó kis barlang ez! |
Azíra reszketett a barlang mélyén. Szerinte igenis sekély volt a barlang, és szinte rimánkodott mindenféle hatalmakhoz, hogy ha ezt túléli, visszamegy a régi, viharmentes világába és jó lesz! |
*Kidugta a szélvédett barlangból a fejét, hogy felmérje gyorsan a terepet, de gyorsan vissza is húzta, prüszkölések közepette.
A homok belement az orrába és a szemeibe.* |
Szinte szélviharként zúgott be a mén mellett a barlangba! Alig fékezett, épphogy nem puffant neki a kőlyuk túloldalának. Lekuporodott, szinte a sziklához és a sziklába bújt, és nagy szemekkel nézett kifelé. Nem is hallotta mit mondott Meznokto! |
*Néhány perces gyors ügetés után a távolban megpillantotta az első sziklákat.
Körülöttük egyre sötétebb lett, ahogy viharfelhők gyülekeztek az égen.
Mikor a sziklákhoz értek, már javában dörgött és villámlott az ég. Bármelyik pillanatban eleredhetett az eső.
Gyorsan szemlélődés után kiválaszott egy "földszinti" barlangot és betessékelte Azírát.*
- Tudom, nem a legkényelmesebb... - *vallotta be.* |
Kíváncsian követte. |
 Felnevetett.-Azt hiszem tudok egy helyet!-és elkanyarodott a Havas Hegyek felé. |
Kezd melegem lenni! Mit szólnál valami hűvösebb helyhez?-javasolta. |
| Messze szárnyaltak...amikor kiértek a pusztából, Bátor megkérdezte kedvesét:-Hova menjünk? |
Elmosolyodva biccentett a szülőknek.
-Mégegyszer köszönöm a megtiszteletést.-mondta nekik barátságosan, majd csatlakozott kedveséhez. |
Mosolyogva szüleihez fordult.-Anya, apa!Jó volt titeket újra látni, különösen téged, apa, de már engem is szólítanak Simbelmyne vidékei...Ha nem veszitek zokon, mi elviharzunk Riával!
 -Rendben, kicsim!De vigyázzatok egymásra!
|
Sokatmondóan elmosolyodott.
-Miért is ne?-súgta vissza. |
Nincs jobb, mint amikor egy család együtt van!Azonban mindenkinek van magán élete....
-Mit szólnál, ha ellátogatnánk máshova is?-súgta Ria fülébe. |
Most, hogy kezdte megismerni Bátor szüleit, magában mosolyogva döbbent rá, hogy belsőleg mennyire is hasonlítanak.
Ezt persze nem mondta ki hangosan, de biztos volt benne, hogy ezt kedvese szülei is így érzik. |
| Szermelmes tekintettel nézett vissza párjára, s megcsókolta ismét. |
Szeretetteljesen nézett Bátorra, és nagyot mosolygott, mikor édesanyja megjegyzését hallotta. |
[286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Pallas néhány órai repülés után megérkezett társával a pusztaság sziklás részére. Ez volt a legközelebb a tengerparthoz.
- És ki tudja, hogy mikor dől össze végül - mormolta halkan, merengőn, valahonnan a talaj sötétjéből.
Felnevetett.-Azt hiszem tudok egy helyet!-és elkanyarodott a Havas Hegyek felé.
-Rendben, kicsim!De vigyázzatok egymásra!