|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 -Hát nekem ez kicsit nehéz lenne!-nevetett.
4 lábbal tényleg elég nehéz lett volna utánozni Niniát, ezért csak a fejét dugta ki a vízből.
Persze teljesen elengedte magát pihenése képpen. |
 Megrázta a fejét, és kényelmesen felúszott a felszínre. Hanyatt feküdt, és mint valami vidra, evezgetett nagyjából egyhelyben.
|
Csak mosolygott Nina viccelődésén.
-Persze, persze!Ho, szeretnél pihenni?Itt helyben?-kérdezte mosolyogva. |
Csak mosolygott az elismerésen.
- Értem. Akkor nem csodálkozom többet! - viccelődött.
- Pihenhetnénk kicsit? |
-Köszönöm!-mondta-De bele kellett húznom, hogy ne kapj el!Te is nagyon gyors vagy!És el is kaptál!-mosolygott.
-Azért Én is vízilény vagyok!A lábak nem akadályoznak a vízben!Sőt!Talán még segítenek is!
|
- Á, nem! Nem, képtelen lennék! Teljesen kimerültem! - rázta széles mosollyal a fejét.
- Nagyon gyors vagy! Nem hittem, hogy lábbal így lehet úszni! - mondta elismerően. |
Végre megállhatott.
-Huhh!Ez jó volt!De most fuss, mert Én vagyok a fogó!-mosolyodott el ravaszul.
-Persze, ha még van kedved játszani! |
Ninia elszántan űzte tovább a lényt, minden erejét beleadva uszonyaiba, hogy végre zúghasson a vízben!
Sebessége kezdte elérni a kilőtt puskagolyóét, és a következő percben pedig egyszerűen elsodorta magával az utolért Roditét, aki végre most nem tudott kikanyarodni előle! |
Rodite kicsit elbámészkodott és ezáltal valamiért le is lassított, de aztán eszébe jutott, hogy nincs egyedül és hátranézett.
Ninia szorosan mögötte.Elmosolyodott és begyorsított.Már elég mélyen voltak így hát elfordult, hogy ne csak lefelé haladjanak.
Csak úszott előre, és közben szemmel próbálta tartani a fogót. |
Ninia felfelé küzdött éppen, amikor meglátta Roditét, aki már lefelé tartott! Fékezett, és meglódult felé a vízben, hátha épp elkapja emelkedés és süllyedés további folytatása nélkül!!! Nem tudta a mén észrevette-e, de nem is törődött a lopakodással, hanem mint egy vad vihar rontott előre! |
Lassan felért a vízfelszínre.Fent egy pillanatra kinézett, levegőt vett (bár a vízalatt is megy neki a levegő vétel) majd újra lebukott a víz alá és a part felé indult.
Hogy nina nehogy azt higgye ki akar menni, inkább lefelé folytatta útját.Ezzel biztosan jól össze is zavarta a fogót. |
Ninia már előre mosolygott, hisz csak métereken múlt, és elkaphatja a lényt! De az az utolsó pillanatban felfelé fordult, és a vízbűbáj hihetetlenül túlsodorta Ninát, aki elképedésében még fékezni is elfelejtett!
Nagynehezen tudott csak lassítani, és újra Rodite után eredni, ezúttal önerőből, felfelé. |
Még bírta az iramot, de azért kezdett kifáradni.
Szárazföldi és egyben vízilény létére, mégis akadály volt a vízben a négy lába.A lábaival hajtotta magát, mégis nagyobb felület - nagyobb ellenállás.
Azért meghúzta utolsó lélegzetében a futást, majd inkább felfelé fordult és arra indult tovább. |
Zúgott a lény után, de kezdte vesztett ügynek érezni a fogócskát!
Azután mágiájához folyamodott, hogy a víz kicsit erősebben lökje előre....épp csak annyira, hogy Rodite már ne érezhesse magát biztonságban! |
Úszás közben hátranézett, hogy Nina követi-e.
Szerencsére még egyikük sem unta meg a játékot, így hát rohant tovább a tenger közepe felé. |
Ninia kcisit kifújta magát, miközben állandóan mosolygott.
Lám, elkapták, és kezdett kételkedni abban, hogy ő ugyanerre képes lenne, de nem akarta feladni a játékot!
Vett még pár mély levegőt, majd lendületet vett, és a mén után kezdett száguldani! |
Ninia még nem is tudta, hogy megpecsételte menekülését, azzal, hogy a part felé indult.Rodite ugyanis "sarokba" tudta szorítani.
Ahogy közeledtek a part felé Niniának lassítania kellett, Rodite pedig gond nélkül megbökte uszonyos patájával.
-Elkaptalak!Te jössz!-mosolyodott el ravaszul, és már indult is a tenger végtelensége felé. |
Megdöbbent! Ügyes, korábban az életét megmentő trükkökkel le sikerült ráznia Roditét, de alig néhány percre! Ahogy a nyílt víz felé száguldott, elkerekedő szemekkel látta, ha hátra-hátralesett, hogy a különös testű lény pillanatokon belül utol fogja érni! Nagyokat visongott, nevetett, és vad pörgésbe fogott, hogy újra buborékokat kavarjon. Amikor már Rodite talán ha két méterre lehetett, buborékuszályát egyenest rákanyarította a ménre farokuszonya segítségével! Azzal kilőtt újra, épphogy kikerülve a kapálózó patákat, amik a vizet csapkodták, de ezúttal a part felé zúgott, mint egy torpedó!
- Kapj el, gyerünk! - nevetett a hippocampus-féle játszótársnak. most se nyert sokat a trükkel....Csak rettentően szédült, a szaltók miatt, és alaposan elfáradt! |
Rodite egy pillanatnyi meglepődés után már száguldott is utána.
Eleinte a kanca magautánhagyott buborékoktól nem látott semmit, de aztán a kanca eltűnt.
Körülnézett, megrázta fejét, majd újra szétnézett.Nem kellett sokat keresgélni.Ninia rég lehagyta és úszott el a messzeségbe.
Rodite nyerített egyet, majd úszott is utána.
Lassan kezdte is utólérni. |
| - Te vagy a fogóóó! - visította kancás lelkesedéssel, és farokuszonyával megcsapva Roditét, örvények közt elszáguldott! |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
-Hát nekem ez kicsit nehéz lenne!-nevetett.
Megrázta a fejét, és kényelmesen felúszott a felszínre. Hanyatt feküdt, és mint valami vidra, evezgetett nagyjából egyhelyben.