|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 21:47 - |
 *Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.* |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
______________________________________________ |
 Párjához simult.
|
*Jó ideje feküdt a tenger homokos partján, szemben a tenger hol hullámzó, hul tükörsima vízfelszínével. Tekintete a távolba révedt... látszólag csak nézett előre, belül azonban sok mindent tisztázott le magában.
Hova tartozik? Ki is Ő valójában? Mit akar kezdeni a jövőben? És a múlt... hiába teltek el napok, hetek, hónapok... élénken éltek elméjében a történések, Asylonnal való megismerkedése, a rokonszenv... és Evenion. A két szép szempár, amik miatta váltak szürkévé... Teheti, hogy kizárja két igaz barátját, két testvérét az életéből?
Igaz, nem volt minden tejfel az élet... De Ők összetartoznak. kezdettől fogva... örökre...
Szégyellte magát, amiért úgy viselkedett akkor, ahogy... De szüksége volt egy kis időre. Kis?? Ki tudja mennyi ideje feküdt már itt mozdulatlanul...
Rendben kell hoznia. Igen. Meg fog tenni minden tőle telhetőt, hogy ismét összeállhasson a kis csapat. És utána? Nincs utána. Örökre együtt maradnak.
És az az ismeretlen hófehéren ragyogó peguni? Akit oly' sokszor látott már, de sosem tud elég közel kerülni hozzá? nem... erre most nincs ideje... Most más dolga van. Evenion... hátha Ő tud segíteni neki megfejteni a látomást...
A magasba emelte fejét, teleszívta tüdejét a sós tenger illatával és lendületet véve felállt. Megrázta magát, jólesően nyújtózkodott, majd ellökte magát a földtől és pillanatokon keresztül eltűnt a felhők fölött...* |
 Felkacagott.-Akkor kövess!-selindult a virágos mező közepére.
|
 - A legnagyobb örömmel tartok Veled ezen megtisztelő úton! - hajolt meg mélyen Angel előtt, hatalmas szárnymozdulat kíséretében.
|
-Természetesen meglátogatni!Persze csak, ha engeded és állod az anyós tekintetét!-viccelt, hiszen Homály volt az, aki a legjobban támogatta a házaságot! |
Elkerekedtek a szemei, és kirobbant belőle a boldog kacagás!
- Gratulálok! Milyen boldog nap!!! Mit szeretnél csinálni? - kérdezte lelkesen. |
Még mindig a Napot nézte, s elmosolyodott
-Mithrandir!-fordult oda-Megszületett a sógornőd! |
Amikor Angel megrándult, szinte azonnal talpon termett.
- Mi történt?! |
A nap már kiemelkedett a tengerből, de még nem érte el a delet, sőt, még csak kora délelőtt-reggel vége volt, amikor befejezte az evést.Jól lakott!Párja mellé lépett és egy ideig elveszett a Napban...
Hirtelen valami belenyilalt, egy pillanatra reflekszből meg is ugrottak szárnyai.Szeme a Napon felejtődött, bár látszott, már nem azt nézi.
Szüleitől kapott üzenetet.... |
Mithrandir nézegette párjátésmosolygott. A maga részéről nem volt éhes, így inkább csak élvezte a pihenést. |
-Akkor jó.-mosolygott, s újra a napfelkeltét nézte.Egy ideig belemerült a látványba, majd eszébe jutott valami:enni is kellene!Micsoda szerencse, hogy a homokban nőni tud a fű!Ahol már nem volt olyan nedves a homok, ott már el is kezdődött füvesedni a terep, odament és legelni kezdett.Hogy milyen jól esett neki! |
Mithrandir lágyan elmosolyodott, és csókot lehelt Angel arcára.
- Fogjuk rá..... |
-Igen!-követte Mith pillantását, majd ismét a ménre siklott tekintete.Vizsgálón és kicsit bohókásan nézte.-Mostmár minden rendben? |
Mithrandir elmosolyodott és félig leült, félig leheveredett párja mellé, miközben átölelte szárnyával a szeretett lényt.
- Ugyan, hová is rohannánk? - mosolygott őszintén Angelnek, aztán kipillantott a mai nap igazán gyönyörű tengerre.
- Örülök, hogy idejöttünk..... |
Szárnyával rögtön a keresett dolog után kapott.-Nem, még ne legyen reggel, még aludni szeretnék!-mondta a mondta másikfelát márcsak motyogva, majd ásított, s végre ki méltóztatta nyitni szemét, de még álmosan pislákolt.Aztán beadta a derekát, s felkelt, de félig-meddig párjára dőlt. |
 Egy pillanatra hátra kellett lépnie, hogy Illusiona arcába nézzen elkerekedett szemeivel. Aztán meglátta a kanca szemeiben a boldogságot, és lágyan elmosolyodott.
- Akkor tehát......szülők leszünk, szerelmem! - mondta nagy sóhajjal, és gyengéden megcsókolta a gyönyörű, tejtékfehér kancát.
Angel motyogására felfigyelt, miközben nem messze tőle a vizet nézegette.
Mosolyogva visszasétált a pegunihoz, és föléhajolt, hogy homlokon csókolja épp a szarva felett.
- Jó reggelt - nyerítette dallamosan. |
Visszacsókolt.Aztán valami furcsát érzett.Aztán elmosolyodott mert gazdája megüzente az öröm hírt.
-Tenger!-mondta.
-Vemhes vagyok!-mondta megcsókolva párját. |
Héj, álljon meg a menet!Valami hiányzik szárnyai közül....tapogatott, de az a valami nem volt sehol.Félálomban kérdezett.-Mith, hol vagy? |
Mithrandir lassan ébredt fel, de a hűvös hajnal is lassan érkezett hozzájuk.
Kinyitotta szemét, és rácsodálkozott a milliószín égre. Felemelkedett és nyújtózott egyet, persze csak óvatosan, hogy Angel ne ébredjen fel.
'Gyönyörű a nap......' gondolta, és elmosolyodott. |
[402-383] [382-363] [362-343] [342-323] [322-303] [302-283] [282-263] [262-243] [242-223] [222-203] [202-183] [182-163] [162-143] [142-123] [122-103] [102-83] [82-63] [62-43] [42-23] [22-3] [2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kis idő múlva Fátum és Lúthien megérkeztek a tenger partjára. Fátum nem szeretett itt lenni. Sehol egy biztonságot nyújtó bokor, vagy fa. A tenger vizéből nem ajánlatos inni. Egyszóval semmi sem jó. Másrészről meg nem szerette a vizet. Így hát tisztes távolságot tartott a víztől.*
Párjához simult.
Felkacagott.-Akkor kövess!-selindult a virágos mező közepére.
- A legnagyobb örömmel tartok Veled ezen megtisztelő úton! - hajolt meg mélyen Angel előtt, hatalmas szárnymozdulat kíséretében.
Egy pillanatra hátra kellett lépnie, hogy Illusiona arcába nézzen elkerekedett szemeivel. Aztán meglátta a kanca szemeiben a boldogságot, és lágyan elmosolyodott.