Témaindító hozzászólás
|
2006.06.29. 11:01 - |
- Valóban gyönyörű itt!
- Szeretsz úszni? - kérdezte vidám kihívással a hangjában. |
[255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
33 nappal Miraut hozott valamit a szájában!Ez az a kő volt, amit kerestek!Közös erővel bukkantak rá, s nagy vígsággal kiéáltottak fel, amikor rátaláltak a bokrokban!.....



 


 |

Látta Essena kissé félénk tekintetét.
-Remélem nem zavazok.-mondta bizonytalanul. |
-Tangó vagyok!-válaszolta röviden az érkezőnek. |
*Csodálkozó tekintettel meredt az érkezőre. Sejtette, hogy a tengerparton nem lesz egyedül, de azért ekkora társaságra ilyen rövid időn belül igazán nem számított. Félénk természete miatt ráadásul kissé feszélyezve is érezte magát, ám mindenesetre az arcára erőltetett egy szelíd mosolyt és udvariasan biccentett Éored felé.*
-Essena vagyok. Nagyon örülök, hogy megismerhetlek. |

Mikor közelebb ért, ő is biccentett a kancáknak.
-A nevem Éored.-mutatkozott be nyugodt, mély hangján.
-És a tiétek, ha szabad kérdeznem? |
Mielőtt bármit mondhatott volna megpillantotta az érkező lényt.
Biccentett az érkezőnek.
-Üdv!-köszönt neki és Essenához fordult.-Igen, itt a Birodalomban új vagyok!-válaszolta röviden, majd újra a ménhez fordult.
-Kit tisztelhetünk benned? |

Mélázása közben újabb hangokra lett figyelmes.
'Talán visszajött?' kapta fel fejét, de a hangok nem voltak ismerősek.
Mindenesetre némán közelebb ügetett, és két kancát pillantott meg.
Elcsodálkozott.
'Ilyen népszerű lenne ez a hely az ő körükben?...'
-Üdv!-köszönt nekik félhangosan, hiszen nem akart rájuk ijeszteni. |
*Megdöbbent.*
~A hangja...! De hiszen... ez az unicornis kanca!~*lepődött meg, amint belényilallt a felismerés. Zavarában kényszeredetten elmosolyodott. Ám mosolya szép lassan egy szelíd, barátságos, bár kissé félénken mosollyá szelídült.*
-Az én nevem Essena. -*felelte.* -Örülök, hogy megismertelek. Mondd csak, új vagy itt? |
Egy kicsit ijedten ugrott hátra, de összeszedte magát.
-Oh!Semmi gond!Én sem figyeltem!-mondta mosolyogva-Egyébként Tangó vagyok! |
*Sörényét rázva lépett elő a bokrok közül. Újra meg újra felvetette fejét, de rakoncátlan, kósza tincsei azonban minduntalan homlokába hulltak. Mindez azonban annyira lekötötte, hogy észre sem vette az előtte álldogáló, eget szemlélő mént, mindaddig, amíg bele nem ütközött.
-Oh... jaj! -*hőkölt hátra a váratlan élménytől.* -Annyira sajnálom, ne haragudj! Nem vettelek észre. -*hebegte mentegetőzve.* |
Tangó lassan ügetve haladt el a bokrok mellett.Megállt.
"Nah végre egy nyugis hely!"
Körülnézett és beügetett a bokrok közé.Az eget kezdte nézni....arra gondolt, hogy végre társaságot kellenne keresni.Hisz a Birodalomban még senkivel nem tudott beszélni.... |

Meghökkenve nézett a furcsa kanca után. Pár percig csak így állt, mozdulatlanul, majd lassan ő is továbbindult, a parton sétálva, merengve, ahogy a találkozás előtt is. |
- Igen, csak épp én...nem a pihenés vagy a gondolkodás végett kerestem - motyogta.
- Hanem mert bántanak... - csorgott le néhány könnycsepp a szeméből.
Azzal hirtelen vágtába ugrott, és szélsebesen eltűnt a bokrok közt! |

Meglepődött.
-És ezzel nincs is semmi gond.-mondta nyugodtan.-Mindenkire ráfér egy kis pihenés, ahol végiggondolhatja a dolgokat. |
- Én nyugodt helyet kerestem.... - mondta úgy, mintha élete nagy szégyenét vallaná be. |

Bizonytalanul nézett.
-Tulajdonképpen magam sem tudom merre tartok.-felelte végül.
-Csak...vándorlok.
-No és te?-kérdezte, a kancát fürkészve. |
- Eltévedtél? - kérdezte csendesen. |

Visszafordult, majd megrázta fejét.
-Ne menj...nem éppen ide jöttem, csak éppen itt lyukadtam ki.-vallotta be. |
- Ó, nem kell elmenned, ha épp idejöttél! Elmegyek én! |

Kicsit meglepődve lerázta magáról a vizet. Még sosem látott olyan lényt, akinek vízből volt a sörénye...
Miért tűnt mégis ismerősnek a kanca? Vajon miért?...
-Értem.-mondta sután.-Nos, akkor...talán nem is zavarnék tovább...-mondta, kissé még aggodalmasan fürkészve a lényt, majd megfordult, és távozni készült.
Miért volt az a furcsa érzés...? Éored magában ezen rágódott pár pillanatig. |
[255-236] [235-216] [215-196] [195-176] [175-156] [155-136] [135-116] [115-96] [95-76] [75-56] [55-36] [35-16] [15-1]
|