Témaindító hozzászólás
|
2006.06.19. 21:21 - |
*Üstökös kedvenc helyén időzött: a korallzátonynál.
Mindig ide jött, ha magányra vágyott, vagy ha valamin komolyabban el akart gondolkodni.
Most egyszerűen csak egyedül akart maradni.
A korallzátony körül repkedett és élvezte a tenger közepe felől jövő hatalmas légáramlatokat.* |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
-Ugyan!Mi nem kinevetünk, csak jó kedvűek vagyunk!És inkább kérdezgess, minthogy magad tapasztald meg a rosszat!
-Ha akarod megmutatjuk a tengert!És ne félj, mellettünk biztonságban vagy!
|
Rauros nagyon elszégyellte magát, hogy ennyire nem tud semmit.
-Elnézést a tudatlanságomért, csak én nem rég számítok felnőttnek, és eddig nemigen engedtek el sehová a nevelőszüleim... így hát nem ismerek sok mindent a tengerről. Meg hát...általában pegazusként vagyok látható... |
Felnevetett.
-Ezek az alapok!Mindegyik tapasztalt sellőló tudja, ezeket a dolgokat.....Az igazi ismeretlenek a tenger mélyén fekszenek..... |
Felnevetett.
-Ezek az alapok!Mindegyik tapasztalt sellőló tudja, ezeket a dolgokat.....Az igazi ismeretlenek a tenger mélyén fekszenek..... |
-Nocsak...-nézegette a kagylót, majd Korall-királyra nézett.
-Mondd csak, ti mindent ismertek, ami tengerrel kapcsolatos?-kérdezte, egy csepp kíváncsisággal a hangjában. |
Odaúsztak.
-Igen!Errefelé sok ilyen fésükagyló van. |
Rauros is mosolygott.
-Lehet...-mondta. Aztán hirtelen rábukkant valamire.
-Ez meg mi?-utalt a csillogó dologra, és közelebb úszott. Jobban megnézve látta csak, hogy egy hatalmas kagylóval van dolguk.
-Egy...kagyló?-nézegette. Ahhot túl nagy volt, hogy egyszerű kagyló legyen, de ahhoz túl kicsi, hogy egy kifejlett sellőló elférhessen benne. |
Erre felnevettek.
-Nem tudni miért, de még ezen nem is gondolkoztunk.Talán a tengeri só miatt.... |
-Értem...-bólintott. Most kezdte alaposabban vizsgálni a környezetét. Sokkal másabb volt, mint ahol felnőtt, a víz kékebb volt.
-Még soha nem láttam ilyen kék vizet...-nézelődött.-Ez valaminek a hatása, vagy egyszerűen csak ilyen? |
-Persze!De nem kúsztunk tovább a partnál továbbra, mert a farkunk nem sokáig vizes.Mi ugyanis csak azzal képesek vagyunk élvezni a szárazföldet, és csak akkor, ha vizes. |
-Nahát! Az csodás lehet. Én nem tartózkodom annyit vízben mint ti, általában unikornisként járom az erdőket.-mondta. -És ti még valóban nem voltatok szárazföldön?-lepődött meg. |
-Hohó!-Lepődött meg.-Mi a tengerhez vagyunk kötve.Eggyé tudunk olvadni a vízzel és uralni minden formályát. |
-Valóban, új vagyok-csapott egyet uszonyával.-először járok itt, de nem nagyon ismerem a környéket. De a levegőt már ismerem-és átváltozott delfinné, felúszott a felszínre, ugrott egyet, és azzal a lendülettel sassá változott. Majd nyílegyenesen visszazuhant, és visszaváltozott sellőlóvá.-Ez az én egyetlen különleges képességem-nézett a két sellőlóra. |
-Narvál vagyok és örvendek a szerencsének.
-Én Korall-király vagyok, és én is örülök Rauros!Nem láttalak még erre felé a vizekben, biztos új vagy!
|
-Üdv!-köszönt.-nos, segítség nem kell, csak épp erre úsztam... egyébkélnt Rauros vagyok. Bennetek kit tisztelhetek meg?-kérdezte. |
Narvál egyszer csak felébredt.Úgyásított és pislogott, mint egy felébredő farkas kölyök.Noha még jó lett volna szundítani, hideg volt, így inkább a tengert válaszotta alvó helyéül. Felébresztette kedvesét és együtt becsobbantak a vízbe.De elszállt az álom és fáradtság szemükből, mert meglátták a szemlélődőt.Odaúsztak:

-Jó napot!Segíthetünk valamit barátom? |
Rauros csodálkozva nézett a két alvó lényre.
-Nahát... nem hittem volna, hogy lesz itt valaki-gondolkodott magában.-Inkább nem ébresztem fel őket... lehet hogy kimerültek.-de nem akart elmenni. Társaságra vágyott, de annyira illetlen nem volt, hogy álmukból felzavarja őket. Egy kicsit arrébb úszott hát, és csendben merengett. |

Most kint napoztak a kiálló szírteken. Fáradtak voltak a csata miatt, de megérte! Egymás mellett, szorosan összebújva aludtak, mint a kígyók.
|
Elégedetten nézett a távolodóra.
Nem....Nem kedvelte ezt a lényt. Eris elfogadtatta vele a történteket, de most újra tüskeként fúródott a lelkébe a honvágy. Sok-sok terve és reménye, álma és vágya dőlt dugába az átalakulással.
És ami igazán elkeserítette, az az volt, hogy nem találta az útját.
Dühödten megrázta a fejét és egy hatalmas fejessel a vízbe dobta magát. |
[77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|