|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.10. 18:51 - |
 Diadém hallotta, hogy egy új barlangot fedeztek fel, s gondolta megnézi közelebről. |
[153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Fayu elgondolkozva kanyargott a levegőben, jó messze a víztől.
- Nem lehet, hogy vakok? - kérdezte fojtottan.
 Nagyon tetszettek neki Lindé reakciói, így meglepetten fordult Fayuhoz.
- Hát...lehet.... - mondta kicsit tanácstalanul.
Aztán Lindének felelt:
- Egészen egyedi faj lehet. Én sosem láttam innen kiutat, úgyhogy valószínűleg állandó sötétségben élnek....Hogy a fényeik mire jók....jó kérdés.... |
 Már az úttól le volt nyűgözve, hiszen életében nem volt a föld alatt.Noha az ide út a köveken keresztül valóban nem volt kellemes érzés...Nem egyszer érezte, hogy be fog szorulni...A barlang viszont hatalmas volt, s könnyen mozgott benne!
Amikor megérkeztek, nagyon elcsodálkozott a sárkányok-nemcsak méretük, de-itt levésük miatt is.
-Vízi sárkányok?Itt?Nem kell nekik fény....a kreáltjaik mellett?-nézte el az itt-ott fellebbenő fény játékokat.
-Elképesztő!-tette még hozzá. |
Fayu zárta a sort. A szűk sziklanyílás egy még szűkebb kanyonba vitt, csakhogy a kanyonnak nem volt alja! Sötét hasadék nyílt a föld mélyébe...Fayu elhúzta a száját, de letekeredett a kövek közt, és csakhamar társai mellett találta magát.
- Hol vagyunk? - kérdezte meglepetten.
Sötét Szeráf vigyorogva felelt:
- A Csodák Palotájában! Ez a Birodalom egyik legizgalmasabb helye!
A sötét, halotti csendbe merült nyílásról láthatóan nem hitték el a társai ugyanezt....
- Ó, hát gyertek! - mondta türelmetlenül, és hirtelen balra vetődve száguldani kezdett! A sötét sárkány jól ismerhette a helyet, mert a mozgásából hamar kiderült, hogy ez a földalatti barlang jóval nagyobb, mint a bejárata!
- Hát menjünk - morogta halkan, és itt-ott világítva követte az eriszi lényt. A lángjai azért egészen jó szolgálatot tettek, mert Fayu egyszer alig méterekkel hibázott el egy borotvaéles sziklasort, amik belógtak az útba.
Sötét Szeráf majdnem lehagyta őket párszor, de a szerencsesárkányok nem adták fel, és hosszú-hosszú repülés után a sötét mélységben végre megálltak.
- Nos? - kérdezte mogorván Fayu.
- Csssss! - intette le vigyorogva Sötét Szeráf. Aztán lefelé intett.
Fények lobbantak alattuk! De furcsán.....remegőn.....Egy hatalmas tó felett lebegtek ők hárman! A víz alatti pedig hosszú, karcsú, mesésen kecses és mozgékony alakok keringtek, akik néha fényt lobbantottak fel játékuk közben.
- Vízi sárkányok. A fényük nem tudom mi lehet. De nem tudnak rólunk, az biztos. Párszor még a víz alá is lementem (amit nektek nem ajánlok, mert rettentően hideg), de nem vesznek tudomást másról, csakis magukról. Egyszer-párszor, mikor már nagyon csapkodtam, elmenekültek. Ennyit értem el - húzta el a száját.
Aztán Lindére pillantott.
- Csalóka ám a látvány! Kétszer akkorák, mint Te! |
Egy pillanattal, mielőtt elindult, rákacsintott Fayura.Sötét Szeráf után ment. |
Megbillegtette füleit, aztán biccentett.
- Ám legyen. Én valóban nem vagyok idevalósi.
Sötét Szeráf elégedetten mosolyodott el.
- Jól döntöttél, Lindé! A nagy csata óta én itt éltem, sokmindent tudok mutatni, ami elnyerheti a tetszésed!
Intett farka hegyével, és lekanyargott a sziklák szorosaiba. Megdöbbentő volt látni milyen hajlékony, pedig nem szerencsesárkány.
Az utolsó forduló olyan szűk helyre vezetett, hogy első látásra egyetlen lény sem férhetett át a kövek közt, de Sötét Szeráf betekeredett közéjük, és eltűnt!
- Gyertek csak! Ügyesen álcázott a bejárat! - hallatszott tompán a hangja. |
Aprót kacagott a két hímen.
-Hé, héj!-választotta szét őket.-Két oldalam van, nem?És igen, valóban nincs szükségem két kísérőre!
És Szeráfhoz fordult:
-Noha Fayu-ha igaz-mindent látott már, én mégis téged választanálak, mint idegen vezető:Ez a hely számomra nem igazán érdekes-sok szikla.Viszont te, aki eddig itt éltél, biztos tudnál mutatni izgalmas és szép dolgokat erre!
Aztán Fayu-hoz fordult:
-Mivel az idegen vezető szerepe foglalt, kéne nekem valaki, aki mint jól bevállt utazó társ, állna mellém!
-Megaztán...a három szerencsés szám! |
- Lindé és én véletlenül találkoztunk. Mivel fajtársak vagyunk, és megörültünk a ritkaságszámbamenő rokonságnak, hát úgy döntöttünk együtt utazgatunk, és keresünk pár sárkányt, csakhogy Lindé szokja a Birodalmat, és persze élvezze! - mondta eltúlzott udvariassággal, és közben visszatolakodott Sötét Szeráfot lökdösve Lindé mellé.
- Örülök, hogy találkoztunk! - szusszantotta elégedetten, mikor újra ő vitorlázott a nőstény mellett.
- Ó, értem már - bólogatott, és hasuk egymásnak feszült Fayuval, ahogy újra lökdösődni kezdett. A két hím elképesztő párbajba fogott: cukros udvariassággal tologatták egymást jobbra-balra.
- Ha eljöttetek idáig, hát igazán körül kell néznetek! Habár Te már mindent ismersz, majd én körbevezetem ezt a hősnőt! Nem kell fáradnod! - mosolygott Sötét Szeráf.
- Ó nem fáradtság! Úgyis biztosan sok érdekes helyet tudsz mutatni, amit még sosem láttam!
- Lindé bizonyára nem igényel ennyi kísérőt!
- Ó, szerintem egyetlen kísérőre sincs szüksége! Én pusztán élvezem, ha vele utazhatok!
- Azt meghiszem! De biztos, hogy ő is élvezi?
- Hát szerintem megmondta volna, ha nem! Hisz van szája! Szépen szóló hangja is van! Én már hallottam a dalát!
- Szerintem nem nagy dolog valaki énekét hallani, ha eléggé boldoggá teszed ehhez!
És ez így ment hosszú-hosszú ideig...... |
Fayura mosolygott, majd Szeráf megjegyzésére hallkan kuncogott.
-Lindé vagyok.Örülök a találkozásnak, Sötét Szeráf! |
Fayu boldogan, hálás mosollyal nézett társára.
- Nagyon köszönöm! Talán nem ment volna időben a kiszabadítása....
Lindé felé fordult.
- Ugye jól vagy? Remélem nem esett bajod....Ígérem, hogy soha, de soha többé nem kell szűk helyekre menned miattam! - mondta bűnbánón.
- Milyen aranyos! - jegyezte meg gúnyos, széles vigyorral.
Aztán végigfutatta szemeit a nőstényen.
- Nem is rossz az ízlésed....... - tette még hozzá.
A nagy, ragyogó lény elé tekergett.
- A nevem Sötét Szeráf, kisasszony! Kegyedben kit tisztelhetek? - kérdezte bájosan, miközben szinte félresöpörte az elképedt, tátogó Fayut. |
-Köszönöm!-mondta még mindig elképedve-honnan került elő ez a sárkány?És.....ismerik egymást Fayu-val?Ő az, akit kerestek?
-Nagyon köszönöm-imsételte újra, már sokkal hálásabb hangon. |
- Máris megyek! Ne ess pánikba! Maradj nyugton, és lélegezz! Kiszabadítalak! - kiabálta Lindének, és kínlódva visszaketeredve hozzá, nem is törődve megcsavarodptt tagjaival, elkezdte lehányni a követ a nöstényről. Kifejezetten örült, hogy hangjából nem hallatszott saját riadalma, és annak is örült, hogy túlságosan rémült volt arra gondolni, hogy mihez fog kezdeni a nagyobb sziklákkal......
Fújtatva, tüzesen küszködött tovább rétegről rétegre.
- Ennek van elegánsabb módja is - jegyezte meg hirtelen egy érdeklődő, higgadt, szórakozott, kaján hang felette.
Sötét Szeráf szinte kényelmesen feküdt el egy hegyoldalon, de most, miután alaposan kiélvezte Fayu döbbent arcát, felemelkedett néhány kecses szárnycsapással, és félreintette a karcsú szerencsesárkányt. Az nagy nehezen felemelkedett, mire a sötét, olyannyira hasonló lény leereszkedett.
- Ne merd azt mondani, hogy vigyázzak! - sziszegte a fehérbundás hímnek, majd a kőhalom felé fordult, és ráfújt, ahogy más szikrát, lángot, füstöt fújna.....De Sötét Szeráfból semmi nem tűnt fel....csak a sziklák tűntek el....a semmibe.....egytől-egyig.
- Voilá! - mondta büszkén a sárkány, felröppenve Fayu mellé. Lindé sértetlenül, szabadon feküdt a köveken alattuk.... |
A tömbök között valóban kígyóknak tűntek felülnézetből.Ő nem ismerte ezt a hejet, ezért minden nyílásba bekiáltott, hátha elér a keresettekhez a hívó szó!Nyugtalanította, hogy megint sötét lesz, ráadásul valamiért a földön nem látott olyan jól, mint a légben (éjszaka).
Épp egy áthidaló sziklacsoport alatt bújt át, amikor nem vigyázott, s a kelleténél jobban meglőkte a "híd lábát", így az egész "tákolmány ráomlott.Beszorult.-Fayu!-kiáltotta rémülten és kétségbeeseten |
Kanyargó, ezüstösfehér kacskaringó jelent meg az égen, ami csak nőttön nőtt. Nem is volt egyedül! Azután a kacskaringókból kivált Fayu és Lindé, és a karcsú hím meredek zuhanással letekergett a sziklák közé. Nevetve küzdött meg a sziklatömbök közötti veszélyes, vad széláramlatokkal, míg le nem ért a kövek aljára, a szűk kanyonkákba. Furcsa volt, ahogy kicsiny lábain egy óriási, ragyogó kígyó módján csúszkált a kövek közt, néha ide vagy oda bedugva a fejét, de tény, hogy egyszer sem szorult be.
Nagyon kereste azt a bizonyos rést, bejáratot, amiből annak a bizonyos érzetnek kellett kiáradnia, de eleddig nem találta!
- Micsoda mélység a korábbi magasokhoz képest! Bukott angyalt játszom itt! - mormogta, de ezt is tréfának szánta.
Felnézett a kiszélesedő hasadékból az szabad égre. Hamarosan le fog menni a Nap...Nem örült volna annak, hogy a sötétség itt találja őket, de egyfelől már nem kellett sötét lények rohamaitól tartani, másfelől meg az ébredező "rokonok" legalább nem kerülik el őket itt.
Legalábbis.....remélte. |
 Bólintott, azzal felszállt, és elsodorta a szél.... |
 *Nem akarta a szárnyas lényt feltartani.*
- Örültem, Roheryen. - *búcsúzott.* |
| Már lassan a felszállást tervezte a barlang előtt.... |
| *Követte a pegazus kifelé a vízből. Mikor kiért, megrázta magát, mindenfelé vízcseppeket szórva.* |
Roheryen morogva rázta szárnyait, remélve, hogy hamar megszárad, majd valami helybenhagyásfélét morogva kiügetett. |
*Nem sokkal a pegazus mellett érkezett meg, vizet fröcskölve minden felé.
Jó adag vizet köhögött ki, majd feltápászkodott és megrázta magát.
Hunyorogva tekintett a fény irányába és azonnal jobb kedve kerekedett!*
- Ez az! |
Hirtelen a víz egy nagy dugóhúzóba vitte be, ahol már nem volt levegő, csak víz a csűk kőcsőben, de Roheryen makacsul kitartott, fejét védve szárnyaival.
Aztán hirtelen a járat egyenesbe fordult, ő pedig kiröppent a vízből, bele egy nagy, sekély tóba.
Felkelt, és körülnézett. Egy vízesésből robbant ki, és most egy nagy barlangban állt, aminek széles bejáratában napfény ragyogott.
- Csodás - nyögte őszintén. |
[153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém hallotta, hogy egy új barlangot fedeztek fel, s gondolta megnézi közelebről.
Fayu elgondolkozva kanyargott a levegőben, jó messze a víztől.
Nagyon tetszettek neki Lindé reakciói, így meglepetten fordult Fayuhoz.
Már az úttól le volt nyűgözve, hiszen életében nem volt a föld alatt.Noha az ide út a köveken keresztül valóban nem volt kellemes érzés...Nem egyszer érezte, hogy be fog szorulni...A barlang viszont hatalmas volt, s könnyen mozgott benne!
Bólintott, azzal felszállt, és elsodorta a szél....
*Nem akarta a szárnyas lényt feltartani.*