|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.21. 19:41 - |
 Fundamentum hatalmas repülésen volt túl. A pusztában elunta magát, miután az elméje minden merengenivalót végigrágott, így valami új helyet akart keresni magának, ami nyújthat neki valami érdekeset.
De semmi ilyesmit nem talált. Ő nem kalandokat keresett és veszélyeket, hanem valamit, ami kellemesen felpezsdíti az elméjét, egy megoldhatatlan rejtélyt, ami végre lerázza róla ezt a bénító unalmat és hétköznapiságot.
De akár egy magához hasonló lénynek is örült volna. Egy értelmes bölcselőnek, aki megérti.
Végül elfáradt és le kellett szállnia egy megfelelő helyre.
A sivatag sziklákkal megszórt része eszményinek tetszett erre a célra.
Leszállt egy hatalmas, a homok és a szél által szürreálisra koptatott sziklatömbre, becsukta a szárnyait és elnézett a távolba.
'Nemsokára ide kell érnie.'
- Megígérte....Megbeszéltük......
Végül lehajtotta a maga elé húzott, földre fektetett szárnyaira a fejét.
'Én várok.' |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
*Gyorsan úgy fordította szárnyát, hogy a rajta egyre terjeszkedő feketeség (ami az idejét jelezte) ne látszódjon.*
- Hiszen már mondtam, nem? - *kezdte lágyan.* - Kértem egy szívességet, amiért cserébe össze kell hozzak egy találkát. |
 Párjához simult, nem égetve őt lobogó lángjaival.
- Akkor miért nem mondod el nekem mi történt......? Mert ez visszafelé is éppen így igaz......Legalább tudjam, hogy hová és miért kell kövesselek! Mert nem hagylak el.....Bármi is történjék! |
- Természetesen! - *vágta rá habozás nélkül.* - Ott a helyem, ahol a Tiéd! |
Elnevetette magát, és pár hosszú lépést ő is tett kedvese felé.
- Drága, szerelmes bolondom! - kacagott csilogó szemekkel.
- Mindig utánam jössz? |
*Leszállása után helyükre igazgatta szárnyait. Kis ideig csak állt, egy helyben, de nem bírta sokáig. Könnyed, de annál gyorsabb vágtába kezdett, hamar ledarálva a párja és közötte lévő távolságot.* |
Észrevette Csillagszárnyat, és csúszva lefékezett, üvegjárdát hagyva patái nyomán. Egy lapos homokdűnén állt, Csillagszárny a vele szembenlévőn. Némán nézte párját, aztán oldalra biccentette a fejét, hogy sörénye lángoló glóriát formázzon körülötte, és elmosolyodott. Aztán megrázta magát, hogy hatalmas lángjai kicsit veszítsenek erejükből, és kérdőn, csábosan pillantott a ménre újra. |
*Jó ideje haladt párja fölött.
Úgy döntött, kicsit előre repül és nem sokkal párja előtt talajt fogott.
Türelmesen várt.* |
Yadla Gonekh egyszerre tűnt lónak és tűzviharnak, ahogy kitartóan és talán megállíthatatlanul vágtázott a homoktengeren át..... |
 Azért ő is vitt valamit, dehát jócskán kevesebbet bír, mint egy csodaló....
|
 Ingeitum negyedórán belül összeszedett mindenkit, és mindent, amit nem volt szabad otthagyni.
Sebes tempóval indultak neki a távolságnak.......Akármilyen sokan voltak is, a fontosság súlya hajtotta őket előre kíméletlenül. |
Bólintott.
-Akkor induljunk!-s már indult is a tengerpart felé vezető irányba... |
A többiekre nézett.
- Még ez lehet a legtöbb, amit tehetünk a társainkért....Próbáljuk meg! |
Remegőn bólintott.
-S hallottam, hogy új központotok a Rémségek Szigete...Ott van valamennyi "Alapító" nem igaz?Ha most rögtön felkerekednénk,s elmennénk oda figyelmeztetni a többieket?Nem túl gyors, de addigis tudnának róla...sokan! |
| - Erist sem tudjuk már elérni...A háló is valószínűleg ezért szakadt darabokra.....Steel egy ideig úgy tűnt összetart minket, de azután az is odalett..... |
| Mostmár ő is kezdett pánikba esni.-De...csak van valami más forrás!Egyikőtök biztos elég erős, hogy legalább az erősebb, befolyásosabb lényeket figyelmeztesse!Kell lennie valami másnak...például....a gazda-kapcsolat!Eris, mégha pillanatnyilag nem áll abban az állapotban, de rajta keretszül...-halkult el a hangja...Most olyat mondott, amit nem akart...Arra számított, hogy az erisziek arca még jobban beborul... |
Összenézett társaival. Minden arc árnyba borult, sötét lett és üresen szomorú az összes lény tekintete.
- Volt ilyen kapcsolatunk - mondta ki nehézkesen a súlyos szavakat.
- De....néhány napja....eltűnt..... |
| Hosszas csend után megszólalt:-Esetleg, ha átfutnátok ..őm, nem tudom, nálatok van egy bizonyos "empatikus kapcsolat" a többiekkel, amellyel gondolatátvitelben tudtok komunikálni attol függetlenűl, merre vagytok? |
Összecsikorduló fogakkal pillantott a messzeségbe. Ő világéletében vezető volt, s az elrohant, felelőtlen, forrófejű erisziek is az ő számára az ő felelősségét képezték!
Most mihez kezdjen? |
| -Paraziták többfélék...van aki csak egy kisidőre és nem ártó szándékkal szálja meg az illetőt....s van, aki a lelkét szívja ki....Bár az utóbbinál a személy inkább megőrül...a végtagjai hol elernyednek, hol megfeszülnek...Nem gyanítom, hogy ilyen parazita szállta meg, de ha nem tudjuk, mik a szándékai, abban sem lehetünk biztosak, hogy sok jóra akrja használni... |
Borzadva összerázkódott, de a többi eriszi is kimeredt szemekkel nézte Ainát.
- Mondd, Aina, mit lehet ezzel tenni? Ha Asylont megszállták, és valóban fogoly a lelke, a hatalma pedig egy idegené, nagyon nagy bajban vagyunk.....Mind... |
[159-140] [139-120] [119-100] [99-80] [79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fundamentum hatalmas repülésen volt túl. A pusztában elunta magát, miután az elméje minden merengenivalót végigrágott, így valami új helyet akart keresni magának, ami nyújthat neki valami érdekeset. 
Párjához simult, nem égetve őt lobogó lángjaival.
Azért ő is vitt valamit, dehát jócskán kevesebbet bír, mint egy csodaló....
Ingeitum negyedórán belül összeszedett mindenkit, és mindent, amit nem volt szabad otthagyni.