|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.22. 12:55 - |
 Nemes a párjával, Kavarkáddal poroszkált a kopár sivatgban.Vízet hoztak sokat magukkal, ha éhesek lennének akkor meg Kavarkád inycsiklandó gyepet varázsol köréjük.
|
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
 - Én csak egyszerűen át akartam vágni a sivatagon.......Nem jó hely ez, de nem tudtam kikerülni...Egy pegazus a társam, de folyton másfelé jár, mint én, így egyedül kell kikeverednem innét. Sajnos, valahogy át akartam jutni a tengerpartra, és rosszfelé jöttem. Így tévedtem be ebbe a homoktengerbe... - mondta halkan.
|
 Eltüntette a vizet.
-Hmmm!Mya!Szép név!-mondta miközben körülnézett.
Oda sem figyelt, viszont a távolban sem látott senkit.
-Amúgy hova siettél az előbb?-kérdezte végre Myára nézve. |
Nem értette mi ütött a peguniba! Úgy viselkedett, mint egy csikó!!!
Felemelte a fejét, de a pajzsot nem tüntette el. Hosszan, bizonytalanul nézegette a lényt. Próbálta kiismerni, de nem nagyon ment......
- Mya a nevem - monda végül halkan.
- Nem vagyok szomjas..... - tette még hozzá. |
Sylor kihúzta magát.
-Még be sem mutatkoztál!Feltételezem nem is akarsz.....
-Szívesen játszanék még, de előbb innék!Jah és úgy tudom sivatagban vagyunk!
Sylor félreállt.Patájával kapart egy nagyobbacska gödröt, majd beleérintette szarvát.A gödörben víz tört elő.Sylor inni kezdett, amjd eltávolodott a víztől.
-Kérsz?-kérdezte. |
Mya megijedt és pajzsa még ragyogóbb lett.
Nem értette ezt a lényt! Mit akar? Miért viselkedik így? Most akkor valóban támad, vagy játszik, veszélyes vagy nem? |
Felemelte fejét és nemesen biccentett.De ez is csak vicc volt...
-Ím előtted áll a sivatagok királya..aaa nagy Syyylooor!-nevetett.
Látta a kanca arckifejezését, ezért inkább nem várt a válaszára.
-Most mit vagy úgy oda???Vagy játszani akarsz?-kérdezte hirtelen.
Újra támadó állásba állt és kicsit közelített. |
- Ki...Ki vagy te? - kérdezte inkább gyorsan, kapkodva, rémülten, de azért követelőn. Igazából meg sem hallotta a lény szavait, csak azt látta, hogy támadóan áll vele szemben! |
-Hó-hó-hó!Nyugi!-próbálta leállítani a kancát.
"Hát persze!Kanca!"-nyugtatta magát.
Közben a védekezés kedvéért ő is beállt a saját támadó állásába.Csillogó szarvát a kancára szegezte.
-Nyugi!Nem akartalak megijeszteni!És bántni sem akarlak!...Talán....Na jó csak vicceltem!Hova tartasz!Segíthetek kijutni!-magyarázkodott, bár nem tudta miért is. |
Vagy három métert repült oldalra, és mire ledobbant a homokba, már le is szegte fejét, szembefordulva az idegennel!!
Vastag, ragyogó kék fénykupola zárult köré, erős védőpajzsa volt sokszor az egyetlen reménye. És most, mikor a torkában dobogott a szíve, szüksége volt erre a védelemre! Reszketett, ha nem is akarta kimutatni......
'Micsoda öszvér vagyok! Dehogy unikornis! ÖSZVÉR! Észre sem vettem, ahogy jött!' szidta magát mardosón. |
Sylor már épp elmerült gondolataiban és a lábaira bízta magát, mikor érzékei jeleztek.
Egy ijedtnek tűnő kancát látott átrohanni keresztül a sivatagon.
kanca felé vette az irányt, amjd mikor odaért beállt mellé és felvette lépésének ritmusát.
-Üdv!-szólt-Hova sietsz ennyire? |
Apró, sietős léptekkel sietett keresztül ezen a tájon. Remélte hamar átér. Már megtanították neki, hogy hogyan maradhat életben, de azért szabadulni akart innen. |
Sylor vad vágtában, néha kirúgva érkezett kedvenc helyére, az óriási pusztába, a sivataga.
Boldog volt, hogy újra itt, lehet és most tele volt energiával, játékkal.
Nem lett volna rossz a társaság, de nem bánta, hogy egyedül lehet.Legalább ábrándozhat.Csak vágtatott, és közben gondolataiba, álmaiba süllyedt.... |
 Biccentett.
Lassan át is értek a sziklák közé... |
 -Hát igen ez a tömeg megköveteli a komoly előkészületeket. |
Több órai ki- be- össze- vissza- le- és felpakolás után végül kész voltak végre! Ködláng végignézett az előttük kanyargó soron, a középütt lépegető hegyen (Glaedr-en), majd nagyot sóhajtott.
- Olyan hihetetlen, hogy egyetlen éjszaka ennyi gondot okoz! Hrippa már nagyon várhat ránk.... |
 A két érkező megvolt...
-Látom kirucantatok egy kis regeli tornára, mi?-vigyorgott Ködlángékra.Végig nézett a csoporton, majd az égre...Olyan csábítók volt a fellegek.Később odament kis szégyenkező pillantással Íziszékhoz-Öhm, ha nem gond, elmennék!Vagyis ez persze, hogy nem gond, de...a sátram....igaz, hogy nagy, de nem nagyon súlyos...
Rámosolygott a szeleburdi sárkányra.-Menj, csak majd elintézzük...
-Háh, köszönöm, Ízisz, istennő vagy!-és a légbe kapott, s hamar el is tűnt...kis porfelhőt maga után hagyva.... |
| Vágtába ugrott, s felért a buckára.A többiekkel tartott, s ő is csomagolni kezdett! |
Ködláng elmosolyodott azokba a gyönyörű, fekete szemekbe. Közben csak haladt felettük a hatalmas Nap, egyre forróbbá változtatva a sivatagot......
 - Megyünk tovább! Talán Ti maradni akartok? - kiáltott hirtelen a párra, a bucka tetején.
A tábor java már csomagolt..... |
| -És mindig tetszettek is!-érintette össze az orrukat. |
Ködláng Ízisz elé lépett és hatalmast csókot adott neki!
- Mindig is szerettem, ha tetszenek a bókjaim! |
[243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Nemes a párjával, Kavarkáddal poroszkált a kopár sivatgban.Vízet hoztak sokat magukkal, ha éhesek lennének akkor meg Kavarkád inycsiklandó gyepet varázsol köréjük. 
- Én csak egyszerűen át akartam vágni a sivatagon.......Nem jó hely ez, de nem tudtam kikerülni...Egy pegazus a társam, de folyton másfelé jár, mint én, így egyedül kell kikeverednem innét. Sajnos, valahogy át akartam jutni a tengerpartra, és rosszfelé jöttem. Így tévedtem be ebbe a homoktengerbe... - mondta halkan.
Eltüntette a vizet.
Biccentett.
-Hát igen ez a tömeg megköveteli a komoly előkészületeket.
A két érkező megvolt...
- Megyünk tovább! Talán Ti maradni akartok? - kiáltott hirtelen a párra, a bucka tetején.