|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.26. 16:02 - |
 Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
A mezőn nem volt mindenütt jó fű, de az erdő mellett különlegesen finom, selymes, lédús virágok nőttek. |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 Fürgén osont ki a lombok közül. Körülszimatolt, nézelődött, hallgatta a szelet, majd hátrafordult, és vakkantott.
 - Utálok így élni! - fakadt ki az egyik előlépő nőstény. Elkeseredettnek és kimerültnek tűnt.
- Örökké csak osonunk! Mintha görények lennénk, és nem is farkasok! Ez megalázó! Elegem van, elegem van!
 - Lehetne rosszabb is! - jegyezte meg a harmadik előlépő szelíden.
- Egyre jobban vadászunk!
|
 Kérdőn pillantott pegunira.
- Tehát a lelked mélyén sem maradt egy kevés sem? Harcos lettél, és semmi több vagy más? Most sincs más vágyad vagy álmod vagy elképzelésed? Amit titkolsz, amit féltesz? |
 -Egy háborús világban nem lehetett vágyakat szőni....mikor mindenkit egy valami érdekel....pláne, ha csikó voltam.
|
Harapott még egyet a ronda növényből, és elindult a fák mentén.
- Nincsenek emlékeid saját vágyakról? Még a kiképzések előttről? |
Csak bólintott. |
Biccentett.
- Hát ezért nem küldelek el Angealhoz. Ő egy pillanat alatt valódi harcost csinálna belőled, aki egészen biztos lenne magában minden tette és gondolata felől. Magabiztosan élhetnél. De kétlem, hogy önként álltál be bármilyen seregbe, ha mindig így hoztál döntéseket....És így nem lehetsz harcos sem. Egyelőre nem - mondta nyugodt hangon, de először nem maróan. |
Figyelmesen hallgatta végig Balareiót, s a kérdések valóban megfogták.Visszagondolt múltjára, a hibáira, s belátta, hogy igaza van a ménnek.
Megingadta fejét, mert képtelen volt egy "Nem"-et mondani. |
Ingatta a fejét. Higgadtan, némi szomorúsággal felelt:
- Akkor mégsem hallgattál rá eléggé, ha sokszor nem cselekedtél vele. Az lenne a dolgod, hogy teljes mértékben ez a bizonyos "magad" légy. Anélkül nem lehetsz erős vagy tiszteletreméltó. És sok képességed, erőd nagy része örökké rejtve marad előled, elérhetetlenül....Hiheted, hogy azáltal lehetsz nagy harcossá, hogy parancsokat követsz és aláveted magad mások akaratának. De ez nem igaz. Gyenge szolga leszel csak ezen az úton. Ó, nem lényeké! A saját tehetetlenségedé. Sosem leszel képes lázadni, amikor kéne....Ha igazdán hallgatnád arra a "magadra", tudnád, hogy néha meg kell állni és nemet mondani. És talán nem csak magad, de a beosztottaid miatt. Néha ez a bizonyos "magad" érezheti a bajt, amit más nem. Belesétálsz minden csapdába a parancsok miatt, vagy tudod, hogy mikor kell ellenállnod? És képes lennél ellenállni? |
Gondolkodás után válaszolt.-A "magam" egy olyan lény, akiben soha nem csalódom, bár én sem ismerem pontosan.A "magam" egy olyan személy, akit nem tudok megmutatni a világnak, mert nem tudom, hogy kell...elnyomták.Viszont bennem akkoris megvan, s hallgatok rá, de sokszor nem cselekedhettem vele. |
Bölcs képpel bólogatott, aztán egyszerű hangon feltette az egyszerű kérdést:
- És ki vagy Te?
Várt egy kicsit, oldalra biccentett fejjel, majd újra kérdezett:
- Ki ez a "magad", aki maradsz? Biztos alapokon nyugszik a saját magadról alkotott kép? Biztosan tudod miatta, hogy ki előtted való és ki messze nem? |
-Saját öntudatom!-dobbantott egyet lábával határozottan-Meghajlok az előttem valók előtt, de mindig magam maradok. |
Finoman húzta el a száját és kerekítette el a szemeit, hogy ne legyen túlzó a belőle áradó gúny:
- Ennyi? Csupán ennyi? És itt, a Birodalomban ki az elöljáród, akinek a rongya vagy? Mert a válaszodból az derül ki, hogy tulajdonképp bármit meg lehet veled tenni. Ennél, bevallom, többet vártam volna. Márcsak elemed folytán is többre vagy hivatott, minthogy gépezet légy....Hol a büszkeséged? Az elveid, amik vezetnek? Az erkölcs, e név tisztessége, a nemesség? Hol a lelked? Van szíved, aminek a szenvedélye utat mutat ott, ahol már semmi más nem vezet?
Megcsóválta a fejét.
- Ha valóban csak harcos volnál, csak az akarnál lenni, minden kicsiny porcikád azzá vágyna, már tudnám, hogy ki segíthet neked....De jelenleg abban sem vagyok biztos, hogy egy tökürszemélyiségnél mennyivel vagy több. Mi vagy te? Még egyszer kérdezem: mi vezérel a mindennapjaidban, például most, velem? Mi az, ami vezet, ha magadra hagynak, és azt mondják: tedd azt, amit akarsz! |
-Hogy jól teljesítsek az előttem járóknak.-monda ki nyíltan, "És magamnak..." tette hozzá gondolatban, büszkén....Úgy tűnik, mégis szorult belé valami öntudat! |
Elgondolkozva figyelte a pegunit egy darabig, majd nyugodtan válaszolt neki:
- Ígéretes lény vagy, ha ösztönből sikerült ráakadnod. Majd kipróbáljuk, hogy nem véletlen volt-e. De meglepő, hogy egy katona nem tudja a gyógynövényeket kihasználni. Úgy tudtam a magadfajták egész kis hadosztályokért felelősek, akik, ha olyan helyre kerülnek, ahol nincs gyógyító, csakis a vezetőjük eszében bízhatnak. Tehát például mérgezés, betegség esetén a megfelelő növényben......Nos, talán mindegy. Végülis nem kerülsz vissza oda többé, így hagyatkozhatsz a gazdádra és a birodalmi orvosokra - tette hozzá.
- Vagy tanulhatsz még - mászott be a sűrűbe.
- Mi vezérel a mindennapjaidban? - kiáltott ki váratlanul. |
-Valóban, Koni ismeri őket.Én viszont nem ismerek egyet sem különösebben.Ezt csak megérzésből találta...-felelte őszintén. |
Balareio tűnődve nézte a fiatal lényt.
- Hányféle növényt ismersz? Akármilyen célra......A gazdád ebben nagymester, nemde? |
Érdeklődve hallgatta mestere mondandóját.Mint néma, bólintott egyet, de ezt tejes figyelemmel! |
- Áh! Ez az! - nyihogott fel.
Odalépedelt, és enni kezdte a tüskéket! Jópár percig majszolta a különös eledelt, azután kiegyenesedett.
- Tűzelemű lényeknél megesik, hogy az elem tűltelíti a lény egyes részeit, szerveit. Ez a növény kiváló állapotjavító ilyenkor. Én legalábbis mindig ilyesmit használtam, mert a régi tanítóm is óvott a Kitörésektől.... - magyarázta ténykedését. |
Tanácstalanul a lába elé bökött fejével-a növényre. |
Észrevette, hogy az ifjú lény újra őt figyeli. Felegyenesedett, vett néhány mély levegőt, majd megkérdezte:
- Mi az? |
[358-339] [338-319] [318-299] [298-279] [278-259] [258-239] [238-219] [218-199] [198-179] [178-159] [158-139] [138-119] [118-99] [98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Könnyedén kiügetett az erdősávból, majd megállt, körbenéeztt és nekiesett a fűnek.
Fürgén osont ki a lombok közül. Körülszimatolt, nézelődött, hallgatta a szelet, majd hátrafordult, és vakkantott.
- Utálok így élni! - fakadt ki az egyik előlépő nőstény. Elkeseredettnek és kimerültnek tűnt.
- Lehetne rosszabb is! - jegyezte meg a harmadik előlépő szelíden.
Kérdőn pillantott pegunira.
-Egy háborús világban nem lehetett vágyakat szőni....mikor mindenkit egy valami érdekel....pláne, ha csikó voltam.