|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.31. 21:01 - |
 Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Ezidáig nem történt semmi, de jobb volt az óvatosság.
Még csak a hegyek lábánál jártak, a kanyonhoz pedig hosszú az út!Ki tudja addig mi éri őket. Lilinára nézett maga melett és kicsit jobban lett.
'Nem vagyok egyedül. Nem vagyok egydül...' |
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
 Hosszan, kedves arccal nézett a csikóra, de pillantása mintha távolabbra ért volna el a kisebb lény arcánál.....
- Nem, ennyire azért nem fontos dolgok - mondta végül, merengő mosollyal.
Megfordult, és elindult lefelé, elvégre nem volt miért maradnia.
|
 -Tényleg?És mik azok?Talán megmented álmaid szerelmét egy vad és óriási orgtól?
-Vagy megkeresed a Fekete Átkok.......aaa pegazus kalózok kincseit? |
- Egyelőre nincsenek olyan szörnyek, akikre vadászni kellene - mondta nyugodtan.
- De vannak más dolgok, amik ugyanolyan fontosak, ha nem fontosabbak..... |
-Hát akkor veled megyek!-határozott.
-És már nem vadászol szörnyekre?-kérdezte-Segítenék neked! |
Elmosolyodott.
- Egyelőre nincs konkrét célom - felelte lazán.
- Csak utazgatok. Nyugodtan velem jöhetsz! |
Már inkább hagyta a durcázást.Teljes szívéből örült, hogy Tennoio itt van vele.
-Nem!Dehogy!-mosolyodott el.
Felröppent, s átölelte a csődör nyakát.
-Hová tartasz?Veled mehetek? |
- Ezek szerint épp elkerültük egymást - mosolyodott el keserűen.
- Remélem nem kerültél bajba azalatt az idő alatt! |
-De azthittem társak vagyunk!Szerencsecsill
-Különben meg egy eriszi kanca mondta, hogy hagyjalak ott....én nem akartalak magadra hagyni! |
Tennoio szemeiben mintha kihunyt volna a fény, és csak némi idővel később felelt:
- Úgy hozta az Élet, hogy sokmindent el kellett intéznem. A Félelemben és másutt is.....mozgásba lendültek a dolgok. Olyanformán kellett jelen lennem több helyen is, ahogy soha korábban. Amikor magamhoz tértem a barlangokban, nem voltál sehol, így azt hittem visszatértél a társaidhoz. Reméltem jól vagy, és elindultam tenni a dolgomat - mondta tompa hangon, nehézkesen. |
Lidércfény teljesen össze volt zavarodva.
Örült, hogy itt van Tennoio, de eddig hol volt.Egyfelől nem akart durcáskod, másfelől viszont igen.
-Igen!Rég....Hol voltál eddig?Annyit kerestelek! |
Talán a Sors akarata volt, talán Szerencsecsillag távoli jókívánsága hatott, talán csak egyszerű véletlen volt, de mielőtt különleges vágtája elérte volna teljes sebességét, meghallotta a kiáltást a szélnek hála. Hosszú csúszással fékezett, makacsul nekifeszítve lábait a magas hónak, lesunyva fejét.
Aztán lassan, mintha nem hinne a füleinek, megfordult, és szemeivel keresni kezdte a hang forrását.
- Lidércfény! - szakadt ki belőle a hatalmas kiáltás, amikor megpillantotta a fekete lényt. Alig néhány szempillantásba került neki odaérni a kis, szárnyas lény elé.
- Rég találkoztunk - mosolyogtak ködkék szemei a csikóra. |
-Tennoio!-kiáltott mégis utána, de nem mozdult a helyéről. |
Egy pillanatra megállt, hogy összeszedje magát, és erőt gyűjtsön az előtte álló feladathoz. Aztán nagyot sóhajtott, és egyre gyorsuló, szédítő vágtába ugrott a felfelé vezető úton! |
Lidércfény elhagyta volna végre et a szörnyű hideg helyet, amikor a távolban meglátott egy igen ismerős unikornist a hegyre felvezető úton baktatni.
-Tenn......-kiáltott volna, de valamiért meggondolta magát.
Mikor utoljára látta, akkor szinte holtan feküdt.Felépülése után viszont (Lidércfény szerint) nem is kereste őt.
Tehát Lidércfény úgy gondolta Tennoio elfelejtette őt.Másrészt nme akart újra visszamenni a fagyasztóba.
Ígyhát csak tekintetével követte a távolodó csődört. |
Tennoio az irdatlan hegyek talapzatánál állt meg. Márcsak a kiterjedés is, ha a magasságot nem nézte, elképesztő nagyságot éreztetett. Mintha mágia ide vagy oda, a természet előtt mindenképp fejet kellene hajtania a magafajta kicsiny egyszarvúnak. Egyszerűen....átható és lehengerlő volt!
Fohászt mormolt magában, hogy megtalálja Lidércfényt, és rálépett a felfelé vezető útra.... |
-Tennoio eriszi...a sötétség idején együtt harcoltunk...-húzta ki magát büszkén, mert nem jellemző, hogy egy alig 2 éves csikó csak úgy csatába megy.....
-Nah nem baj...valaki majd csak segít megtalálni őt!
-Viszont én innen mentem...nem tudom ti merre tartotok! |
 Kapueera a kis fekete pegazus felé fordult.-Nem sajnos nem ismerek ilyen nevü lényt.-Aztán Felhöcskére nézett.
 -Nem sajnos én se tudok segiteni.-
|
Amikor felkerült az unikornis hátára, meglepődötten nézett maga elé, de inkább hagyta magát, hisz nem akart megfagyni.
A határon aztán leugrott cipelője hátáról, mert azért itt már sokkal jobb idő volt.
-Köszönöm, hogy kihoztatok!Véletlenül nem ismeritek Tennoiot? |
 Pink Puppy ki nyujtozkodott-Na itt van a határ.Sajnálom de nekem menem kell késébe vagyok egy találkozott beszéltem meg az egyik lényel és már 1 napot késtem.-
-Persze nyugodtan meny csak nekünk úgy sincs más dolgunk.Hát viszlát.-
Pink Puppy amilyen gyorsan csak tudott futott és mivel itt már nem volt hó itt könyebb is volt futni.
|
-Persze hogy kivezetünk....hogy pontosabb legyek inkább kiviszünk ha nem bánod.-Mondta és felültette a csikót a hátára.
Käpueera csak ámult de inkább csöndben követte a kancát.
Pink Puppy is el csodálkozott hisz nem is így ismerték meg Felhöcskét,most olyan anyáskodó és bölcsnek tünt.
|
[265-246] [245-226] [225-206] [205-186] [185-166] [165-146] [145-126] [125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Illu félelemmel eltelve vezett a karavánt. Érezte a többiek kínjait, a harc hevét és tudta, hogy magát is fétenie kell, hiszen a sötétség lényei idekinnvoltak.
Hosszan, kedves arccal nézett a csikóra, de pillantása mintha távolabbra ért volna el a kisebb lény arcánál.....
-Tényleg?És mik azok?Talán megmented álmaid szerelmét egy vad és óriási orgtól?
Kapueera a kis fekete pegazus felé fordult.-Nem sajnos nem ismerek ilyen nevü lényt.-Aztán Felhöcskére nézett.
-Nem sajnos én se tudok segiteni.-
Pink Puppy ki nyujtozkodott-Na itt van a határ.Sajnálom de nekem menem kell késébe vagyok egy találkozott beszéltem meg az egyik lényel és már 1 napot késtem.-