|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
 *Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
 Sasha meglepetten fordult a hirtelen közéjük toppant lóféle felé. Milyen érdekes külsejű lény!
- Szia - köszöntötte az idegent. |
 Taa lassan lépkedett kedvenc tavánál mikor erős ám vékonyka hangokra lett figyelmes.Kezdett közelebb menni a léynekhez.Kedvesnek tűntek.
-Sziasztok-köszönt oda kedvesen és reménykedett, hogy nemzavar.
|
Sasha reménykedve kezdett beszélni:
- Nagyon ügyes kis kanca, indigóderes. Unikornis, szép nagy szarva van. Csavart. Zuhatagszerűen leomló, sima a gyönyörű dús sörénye. Szereti a Vizet, tehetséges kislány - mesélte boldog-szomorú ábrándozással. |
 -Kedvesem, ha van is, nagyon távoli, hisz én a sivatagból, Sasha pedig kellemesebb éghajlatról származik!-mosolygott szelíde párjára, s részvéttel fordult a másik kancához.
-Nagyon sajnálom, ami a csikódat illeti...Hogy nézett ki, hátha láttuk valahol.A gazdák tömeges kivándorlásakor a mi gazdánk is fogadott be párat. |
 Mindenkit végighallgatott, de ezt az egyformaságot még mindig nem tudta elfogadni.
-És mégis?Mi ez a hasonlóság köztetek?Senki nem tudja?Valami rokonság csak van köztetek! |
Sasha komoly arccal bólintott.
- Az biztos, hogy rendkívüli történet...És lehet valóság alapja. Hallottam olyasmit, hogy az újszülött csikó erejét nagyban befolyásolhatja egy trauma, amit akkor, a tudata ébredésekor él át. Vannak, akiknek az egész eleme felborul......
Szemei mélyebbek lettek és lágyabbak.
- Anyád nagyon szerethetett téged. Nagy áldozatot akart hozni....És talán a víz az ő akarata miatt mentett meg.....
Felnevetett.
- Az én történetem korántsem ilyen csodálatos. Egy békés és jól szervezett unikornis ménesben születtem, és ott is nőttem fel. A szüleim nemes, erős és hatalmas lények voltak. Szerették egymást, és engem is. Voltak testvéreim, de igazából a ménesben mindenki mindenkinek a testvére volt, illetve így tekintettünk egymásra. Szerették volna, ha felnőtt fejjel kiveszem a részem a ménes vezetéséből, de mikor Astor eljött közénk - itt ábrándos mosoly jelent meg arcán - egy pillanat alatt elcsavarta a fejem! Nagyon-nagyon idegen volt, de amint meglátott, belémszeretett, és nekem tetszett, hogy ez a rejtélyes lény engem választott. Amikor távozni akart, vele jöttem. A három csikónkkal együtt kerültünk ide....Igaz, csak egyikük valódi csikó, akit keresek - vált fájdalmassá a hangja.
- Két csikónk nem egyszarvú....Ők velünk maradtak. Elsőszülött lányunk viszont másik gazdához került, mikor az előző gazdánk elhagyott. Ő unikornis.....
Habár leginkább szomorúnak tűnt, önvád is látszott a szemeiben. |
-Messze Simbelmyne sivatagian túl, egy sivatag birodalomban.Pont a folyó áradása napján.Anyám kiszökött az istállóból, mert nem nyilvánosan akart megszülni.Menekülni akart a pasa "szeretete" elől, aki fogva tartotta, bizonyos háremben.Engem a folyóparton hozott világra mert tovább nem jutott el a fájdalmai közepette....Sajnos az áradó vízben a kimerültségtől megfulladt, nem sokkal azután, hogy engem a megszült.Én viszont nem mentem Anyám után a túlvilágra, hanem a víz vissza sodort-annyira megáradt- szószerint a pasa lábaihoz-épp észrevették, hogy anym nincs a többi kanca közt, s nagy riadóval kezdték volna keresni.Úgy mondják, emlékeztettem anyámra a pasát, ezért ő annyira boldog volt, hogy a szépséges kancája leányára ráakadt, hogy lefújta a riadót, mert már nem érdekelte, mi történt szegénnyel.....Nem tudom, ebből mi igaz, ugyanis ez csak amolyan mese, amit kicsikoromban meséltek nekem a dajkák, mindazonáltal az elemem a víz, ezért talán lehet némi valóság alapja....
-Sokáig hittem a mesének, de felnőtt fejjel nem szentelek neki nagy figyelmet..... |
- És hogyan születtél? - kérdezte kíváncsian. |
-Hm-gondolkdott el.-Még nem hallottam róla.Bár igaz, nincs hétköznapi múltam, ettől függetlenül a homlok kövem még nem hozott semmi teljesen váratlan eseményt. |
Megrázta a fejét.
- Arra gondoltam, hogy Te akkor azon lények közé tartozol, akiknek nem hétköznapi a sorsa, a léte. A homlokköves lények nem normális máguslények - mondta, majd elpirult és gyorsan hozzátette:
- Ezt nem negatív értelemben gondoltam!!! |
-Te meg unikornis, s a sörényed is sötétebb.Nahát, mégsem vagyunk annyira hasonlók! |
Ő is elnevette magát.
- Lehetséges! Én biztosan nem tudok ikertestvéremről! De Te homlokköves lény vagy! |
Elmosolyodott Ailin szavain.
Ő inkább nem szólt bele ebbe a párbeszédbe, amúgy sem tudott volna mit mondani.
Szárnyával szorosan átölelte párját, s várta, hátha kiderül mi folyik itt...... |
Pont tőle kérdezi?ki szintén ezen töri a fejét?S tehet ő róla egyáltalán?!
Végül szórakozott nevetésen tört ki, s így felelt:
-Ha csak nem valami élő varázslat valamelyikünk, sem ikertestvérek, akkor minden bizonnyal a sors véletlenje! |
Nézte, nézte a lényt előtte, és nem tudta mire vélni a dolgot! Nagyon nem tűnt a Sötétség trükkjének.....
- Van...szabad tudnom.....lehetne....miért hasonlítunk ennyire? - bukott ki belőle végül a kérdés, némi hebegés után. |
Ő is azt hitte, hirtelen kilépett testéből, s most arra néz vissza, annyira hasonló volt az előttük álló kanca.
Aztán mégis szóhoz jutott:
-Én A...Ailin vagyok, ő pedig a párom, Rolygiano.
De többet nem tudott mondani, csak kisebb fajta sokkban állt, s farkasszemet nézett Sasha-val.... |
Ezt a fajta hasonlóságot már nem hagyhatta szó nélkül, így vett egy mély levegőt, és a párhoz lépdelt.
- Üdv! Sasha vagyok! Ti kik vagytok? - kérdezte lassan, le nem véve szemét hasonmásáról. |
Rolygiano még sokáig szárnyaiba zárva tartotta Ailint, majd egy utolsó csók után elengedte.
-Mihez kezdünk most?Itt maradunk?-kérdezte.
A tóhoz akart lépni, hogy igyon, de egy idegent pillantott meg a tó túloldalán.Hátra akart fordulni szólni Ailinnak, de hirtelen visszakapta fejét az idegen felé.Elnémulva, döbbenten ingatta meg fejét.
"Ailin?"-gondolta, de hátranézett és szerelme ott állt mellette....Nem tudta mire vélje ezt.....meg sem szólalt inkább... |
Sasha a családja "elveszett bárányát" kereste, ki tudja mióta kutatva, keresztül-kasul bejárva a Birodalmat. Nagyon hiányzott neki a lánya! És tudta jól, hogy ez igaz párjára és két velük maradt csikójára is.....
Aggódott is, és szerette volna, ha láthatja és hallhatja, hogy lányuk épségben, boldogan él.
Kimerülten és szomorúan lépdelt a fenyves melletti tóhoz, hogy szomját oltsa. A mohó kortyolás közben sörénye belehullt a vízbe, és ez is csikóját jutatta eszébe, aki ezt örökölte tőle.
Merengés közben figyelt fel rá, hogy a víz nem csak felőle fodrozódik. Mások is lehetnek tehát itt! Óvatosan kerülte meg a kis bozótost, ami takarta az idegent, és kicsit zavarba jött, amikor egy párra bukkant. De aztán a döbbenettől leesett az álla, és megfeledkezve magáról kilépett a fák közül.
Tökéletes mása állt a fehér pegazus szárnyai között, csak homlokköve volt!! |
Mellette maradt.Még mindig szeppent volt egy kicsit.A víztükröt nézte. |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Sasha meglepetten fordult a hirtelen közéjük toppant lóféle felé. Milyen érdekes külsejű lény!
Taa lassan lépkedett kedvenc tavánál mikor erős ám vékonyka hangokra lett figyelmes.Kezdett közelebb menni a léynekhez.Kedvesnek tűntek.
-Kedvesem, ha van is, nagyon távoli, hisz én a sivatagból, Sasha pedig kellemesebb éghajlatról származik!-mosolygott szelíde párjára, s részvéttel fordult a másik kancához.