|
Témaindító hozzászólás
|
2006.07.13. 23:27 - |
 - Itt az ideje kicsit porig rombolni ezt a helyet. - hörögte.
 - Ritkán értek egyet Veled, de most kettőnké az élvezet!
A két rettenetes lény lazán sétált végig az utcán. Házakat gyújtottak fel vagy döntöttek össze, az emberek támadásait fel sem vették, majd leölték őket.
Egyedül a gyerekeket és a fegyvertelen nőket kímélték, náluk behunyták a borzasztó halál-jozó szemüket, hogy aztán folytassák a pusztítást....
- Nahát, nahát....Egy lovarda....Te is arra gondolsz, amire én????
Nem is válaszolt....Nekirontott a falaknak, áttörte őket, a lovakat eleresztette (azok rémülten rohantak előle és megjelenő társa elől.
Majd lángot dobott a szénapadlásra és Carsanaummal az oldalán kikocogott a rombadőlő épületből...
- Egyre jobb! - kacagott nekitüzesedve.
|
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
 -Te is!-mondta meglepődve, majd bátortalan mosoly jelent meg száján. |
 Rufus unalmában az emberek falujába érkezett.Nagyon unatkozott, de aztán meglátott egy sárkányt és két emberféle lényt.Gondolta odamegy hozzájuk.Amikor közelebb lépett meglátta Yashát.Nagyon boldog lett hirtelen.Odarohant hozzá és ráugrott.Kettőt-hármat bukfenceztek, majd Rufus leszáált Yasháról.
-Sziijjja!Úgy hiányoztál. |
| -Yasha vagyok!Örvendek Dorcsy!Látom találkoztál Konival!-mosolygott. |
-Dorcsy vagyok.-biccentett.-Egy viszonylag új nevelő.
-És a tiéd? |
| -Szia!Mi a neved? |
Mintha egy kósza gondolatot hallott volna.
'Ez nem Konitól jött...' jegyezte meg magában, és körülnézett. Tekintete egy fehér bundájú farkasfélén állapodott meg. Először kicsit meglepődött, de aztán barátságosan a jövevényre mosolygott.
-Szervusz!-köszönt neki halkan, ügyleve, nehogy Koni vagy a sárkány felébredjen. |
A házak közt hangtalanul lépdelt."Valahol itt kell lennie Koninak...."gondolkozott.Az utcán hirtelen megtorpant.Meglátta a fekete szárnyú angyalt, s mögötte alvó gazdáját.Elmoslyodott.
"Egy újabb taggal bővül a család" |
Mosolyogva nézte Konit és lényét.
'Látszik a gazdi-lény kapcsolat...' jegyezte meg magában. Ő nem álmosodott el, neki nem volt szüksége alvásra. A környéket fürkészte, mintha azt várta volna, hogy felbukkanjon valami, de más életnek nyoma sem volt rajtuk kívül. Nagyot sóhajtott, és az állat nyakának másik felére hajtotta fejét. |
 -Nem csak az én édremem!-moslygott vissza, sújra az alvó sárkányt figyelte.Olyan elmélyeülten nézte, hogy a végén elálmosodott ő is.Az állat nyakára hajtotta fjét és elaludt.Alvás közben a tudat alattiukban valami különös szál fűződött....Ami csak gazdi és lénye közt. |
Elmosolyodva simogatta az állat nyakát. Mikor látta, hogy elaludt, megkönnyebbült hogy már semmi baja nincs.
-Szép munka!-mosolygott Konira. |
Szárnyából megint kitépegetett tollakat, ám azokat összedörzsölve, zselés gél jött létre, ezzel kenegette a sárkány sebeit, amik hamar be is gyógyultak.Amire végeztek, a sárkány márcsak farádt volt.Koni megint megint megetette pár tollával, amire nagyobb erőre kapott, és jobban érezhette magát.
-Így ni!Mostmár jobb lesz!-mondta a hatlamas állat fejét simogatva, aki hálásan piilantott rá és szeme sarkából Dorcsyra.Elaludt. |
-Hát persze!-bólintott Koninak, és együtt elkezdték felmérni, hol vannak a sárkányon sebek. Ahol talált, oda ráfektette a szárnyát, mire az minden alkalommal felizzott, majd újra fekete lett. Konira nézett, és látta, hogy ő is szorgalmasan gyógyítja a sárkány sebeit... |
|
Homályosan látott, majd félelmetesen felbőgött.Nem lehetett tudni vajon mit jelentett, de csontig ható zaj volt.
Dorcsyval egy időben bárodott fel, , majd az üvöltésre kedvesen közelebb lépett, és megszólalt (és persze mosolyogva:) ).
-Jól van, semmi baj!Mindjárt segítünk rajtad!-azzal a sárkányhoz ment, kitépett egy tollat a szárnyából, majd megetette vele-igen nehezen.A sárkány jobban érezte magát, de ott voltak a sebek.
Koni felémrte az állapotát.
-Hozzá képest kisebb zúzódások, de nagyon sok...Segítesz?-fordult Dorcsyhoz. |
Csak hápogni tudott egy poillanatra a döbbenettől. Végül mikor visszatért a hangja így szólt:
-Szerintem... ez egy sárkány...és úgy látszik nincs magánál. Várj csak...-szólalt meg hirtelen, mert a hatalmas lény kinyitotta szinte világító szemét. Dorcsy a veszélyre fittyet hányva közelebb ment hozzá:
-Nem esett bajod?-kérdezte tőle. |
Nem várhatta meg a választ.Először csak egy pontot látott meg a távolban, ami egyre nőtt.Végül kirajzolódott egy szárnyas lény...Feléjük zuhant.
-Vigyázz!-kiáltotta, majd elrántotta a zuhanó lény útjából, majd egy nagy csattanás és földrászkódás.
-Te jó ég!-nézett oda Koni döbbenten.-Mi lehet ez?S vajon megsérült???
|
| -Hol van a szülő földed? |
Vállatvont.
-Nem tudom... talán én is továbbvándorlok, és bejárom a Birodalmat, ahogy azt már pár lényem is elkezdte. Vagy visszamegyek a szülőföldemre... |
| -Folytatom utamat!Te? |
Elmosolyodott. Örült, hogy Koni ilyen boldog lett.
-És ezek után mihez kezdesz?-kérdezte tőle. |
| -Igen!-odnta msoslytól ittasan.Újra vidám volt, és mitha csak az emlékeket látná integetni, szeme távolba meredt. |
[98-79] [78-59] [58-39] [38-19] [18-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
- Itt az ideje kicsit porig rombolni ezt a helyet. - hörögte.
- Ritkán értek egyet Veled, de most kettőnké az élvezet!
-Te is!-mondta meglepődve, majd bátortalan mosoly jelent meg száján.
Rufus unalmában az emberek falujába érkezett.Nagyon unatkozott, de aztán meglátott egy sárkányt és két emberféle lényt.Gondolta odamegy hozzájuk.Amikor közelebb lépett meglátta Yashát.Nagyon boldog lett hirtelen.Odarohant hozzá és ráugrott.Kettőt-hármat bukfenceztek, majd Rufus leszáált Yasháról.
-Nem csak az én édremem!-moslygott vissza, sújra az alvó sárkányt figyelte.Olyan elmélyeülten nézte, hogy a végén elálmosodott ő is.Az állat nyakára hajtotta fjét és elaludt.Alvás közben a tudat alattiukban valami különös szál fűződött....Ami csak gazdi és lénye közt.