|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.19. 16:55 - |
 Fényvihar hetekkel ezelőtt érkezett az emberek faluja közelébe. Akkor betegség tombolt az emberek között és ő végül meggyógyította őket. Végigjárta a falut és minden házba gyógyerőt hintett. De az utolsó házak után úgy elfáradt, hogy túl közel választott rejtekhelyet és az emberek ráakadtak. Elfogták. És mivel csak egyféle ereje volt védelemre, inkább rájuk hagyta, mert nem akarta elpusztítani azokat, akiken épp csak segített. Mellesleg az erejét annyira elszívta a gyógyítás, hogy nem is volt értelme megpróbálni szétsöpörni őket a köteleikkel együtt.
Aztán végül idehozták, mert azt gondolták, hogy egy átlagos istállóból úgyis kiszabadulna (ami igaz volt, ezt nem lehetett tagadni).
Így lassan két hete ült, feküdt, nagyritkán sétált egy szobában, ahol szinte midnenét láncok szorították le. Csoda volt, hogy képes volt mozogni.
Etetni etették, itatni itatták, de egyre jobban elcsüggedt.
'Miért ilyen ostobák? Nem akarom őket bántani! Az eriszieket meg nem akarom hívni...Meg kell tudnom oldani ezt valahogy!' mondogatta magában, mint valami utolsó remény-imát. |
[60-41] [40-21] [20-1]
Fényvihar hamar kiszúrta a két vadmintás lényt és egyensen feléjük repült.
Sérült szárnyai nem voltak tökéletesek, de azért még kiszolgálták. A probléma az volt velük, hogy tökéletes nyomot hagyott a vér és így az emberek épp őt fogják levadászni, ha nem elég óvatos.
- El kell innen tűnnünk! Az emberek látták merre jövünk, én meg nyomokat is hagyok! Gyorsan! Azzal megindult a legsűrűbb erdő felé.
|
 *Nightwish csöndesen állt, s a sötétségbe burkolózva figyelt. Aztán úgy érezte, közbe kell avatkoznia, s a pegazus csődör segítségére indult. Halkan lépkedett, minden léptét puhán elnyelte a homály és a puha föld.* |
 *Csillagszárny vette észre előbb Fényvihart.*
- Nézd - *mondta testvérének és az érkező pegazus felé bökött* - láthatóan jól van.
- Tényleg, látom. De vajon miért ilyen zaklatott ? - *kérdezte magától alig hallhatóan.* |
Fényvihar megnyugodva vette tudomásul, hogy a két fiatal elmenekült, aztán feltűntek neki a sérülései és gyorsan vitorlázásba kezdett.
Végül a két másik után indult, hiszen meg akarta köszönni amit érte tettek.
Aztán olyasmit látott, amitől egyszeriben elfeledkezett a fájdalomról a szárnyaiban és eszelős sebességre kapcsolt a másik két lény nyomában.
Nevezetesen a falusiakat látta, akik pont arra mentek, amerre a pegazusok.
Nyilakkal, íjakkal, hálókkal, kötelekkel felszerelkezve.....! |
*Csillagfürt és Csillagszárny Fényvihar parancsára felrepültek, és minnél messzebb igyekeztek az emberek falujától.
A falu mellett egy erdő állt, afölé repültek, és onnan kémlelték a földet és a levegőt, hátha meglátják Fényvihart.* |
- Most nem szabad hősködni! - szóllt dühödten.
- Ha felszálltok nekem is lesz elég helyem! D emár nincs időnk! Tűnjetek már el!
És hihetetlen őrültséget csinált: megkereste hol nincsenek hálók, rémítő nyerítéssel felágaskodott, végigsöpört a szárnyaival az emberek kezén, így kiverte belőle a fegyvereket és közéjük rontott.
Rövid vágtája után felágaskdott újra, de a mozdulat felszállásban végződött.
Aztán, amint elég magasan volt, keresni kezdte tekintetével a két fiatalt.
Észre sem vette, hogy a szárnyaiból apró vércseppek zápora csepeg lefelé. Hiába, a vasvilla veszedelmes tárgy...... |
|
- És veled mi lesz ? - *kérdezte Csillagfürt.* - nem hagyunk itt ! |
Fényvihar tudata két perc alatt kitisztult. Hála az almának és annak a ténynek, hogy az álmokban ritkán fájnak a sérülések, rádöbbent, hogy ez valóság. Szabad lehet, de itt van két fiatal pegazus, akiket mostmár szintén veszély femyeget.
Feltápászkodott és villámgyorsan peregni kezdett az agya. Ha kimennek egyetlen esélyük van: a repülés.
- Amint kimegyünk, fel kell szállnunk! Különben mind foglyok leszünk, már ha megússzuk élve!
Azzal kitárta szárnyait és kilökte maga előtt két megmentőjét, majd utánuk futott és rádöbbent, hogy elvesztek! Mindenütt vasvillás, kaszás emberek álltak, egyenesen nekik szegezve a primitív fegyvereket.
Ez még nem borzasztotta volna annyira el, de felfogta, hogy innen csak egy felé vezetett út: vissza a tömlöcbe.
'Azt nem!'
És még jobban megijedt, mikor látta, hogy jópáran hálókat hoznak és csak az előllévő tömeg miatt nem tudnak közelebb férkőzni.
Egy lépéssel a két fiatal előtt termett és széttárta óriási szárnyait, így az emberek alig valamit láthattak belőlük. Gyorsan hátraszólt, de úgy hogy az emberek ne érthessék:
- Úgy látom van elég helyetek, szálljatok fel! Gyorsan!
|
*Csillagszárnynak közben sikerült Fényvihar egyik szárnyát is kiszabadítani. Majd amint a lábánál lévő láncot kezdte el taposni, megcsúszott a lába, és egy kicsit a pegazus lábát taposta meg.*
- Jaj, ne haragudj kérlek ! Ez a vacak lánc olyan csúszós. - *majd folytatta a láncok taposását.
Kisvártatva Csillagszárnynak sikerült Fényvihar mind a négy lábát kiszabadítania. Már csak a testén volt egy lánc, meg a másik szárnyán.*
*Csillagfürt váratlanul berontott cellába.*
- Siess Csillagszárny !!! Jönnek !!! Már az út másik végében vannak. - *siettette Csillagfürt Csillagszárnyat.*
- Biztos, hogy ide jönnek ? - *kérdezte Csillagszárny, de közben folytatta a láncok taposását.*
- Igen, biztos - *felelte Csillagfürt.* - kihallgattam Őket, és tuti, hogy ide jönnek.
- Az nem túl jó. - *válaszolta Csillagszárny.* - gyere, te kezd el a másik láncot taposni.
- Rendben - *mondta Csillagfürt.
Mostmár ketten taposták a láncokat. Néhány perc múlva az egyik lánc felmondta a szolgálatot, reccsent egyet, és kettétört. Csillagszárny gyorsan Csillagfürt mellé lépett, és segített Neki, hogy minnél hamarabb készen legyenek.
Néhány erősebb lépéstől ez a lánc is megadta magát.
A két pegazus gyorsan lehuzogatták Fényviharról a láncokat, és segítettek Neki felállni.* |
- Fényvihar vagyok.
Hosszan nézegette az almát, majd lassan kinyújtotta szabaddá vált nyakát és enni kezdett. Alig volt magánál.
'Ez nem valóság' döntötte el végül. 'Csak egy álom. De amíg lehet élvezem.....' |
*Csillagszárny közben nekiállt a láncok összetörésének.*
- Mi a neved ? - *kérdezte a fekvő pegazustól, miközben Ő tántoríthatatlanul taposott a láncokon.*
*Közben Csillagfürt visszavágtatott egy kosárnyi almával. Beadta Csillagszárnynak, aki a fekvő pegazus elé tette, majd Csillagfürt ismételten távozott...* |
Fényvihar ledöbbent a másik jelenlététől és az egyszerű megoldásától. Aztán csak bámulta az önkéntes éhezéstől hatalmasra nőtt, szédelgő szemekkel.
'Ez olyan hihetetlen!' |
*Csillagszárny elkezdte feszegetni a rácsot, megpróbált bejutni a másik pegazushoz. Néhány percig próbálkozott, de nem jutott semmire. Mivel már nem volt több türelme, elkezdte a rácsot rúgni. Igaz, ez elég hangosra sikerült, de meglett a gyümölcse. A rács egyre jobban elhajolt, még 3-4 rugás volt hátra. Megvolt 1 ..... 2 ...... 3 ...... 4..... Mostmár Csillagszárny befért a cellába a pegazus mellé.
- Csillagfürt, addig Te őrködj kint.
*Csillagfürt nem habozott, kivágtatott...* |
Fényvihar csendben és kétségbeesve figyelte őket. Szomorú volt, hiszen nem biztos hogy kiszabadulhat és félt, hogy a másik kettőt is elfogják. |
*Csillagszárny és Csillagfürt beügettek a tömlöc hűs és nedves falai közé. Körbenéztek, és szemükkel a pegazust keresték. Végül a legsötétebb, legnyirkosabb helyen megtalálták a pegazust.*
- Nyugalom, mostmár nem lesz semmi baj - *mondta bíztatóan Csillagszárny.*
*Odaügettek a rács széléhez, majd tanakodni kezdtek, hogy vajon mit is tehetnének...* |
Fényvihar lelke eltelt reménykedéssel. Segíthetnek rajta?
De vajon ők hogy fognak hozzá? Kiszabadulni ki tudott volna, de az valószínűleg a falu fél lakosságának életébe került volna.
Vajon ők tudnak más módot????
|
- Látszólag jól van. - *jelentette ki Csillagszárny. Szavait Csillagfürtnek intézte.*
Hangokat hallottak az út másik rész felől...
- Ne aggódj, kihozunk onnét ! - *szólt be az ablakon még gyorsan Csillagszárny, majd eltűnt...*
*Csillagfürt berángatta Csillagszárnyat egy bokorba. Ott lekuporodtak a földre, és várták, hogy elcsöndesedjenek a körülmények.
Az emberek épp az Ő bokruk előtt haladtak el, de nem vették őket észre...* |
Fényvihar teljesen bezárult pár napja. Nem evett, nem ivott és nem mozgott. Az emberek közül párnak feltűnt, de akik segíteni akartak, azokat hamar leszólták 'Úgyis csak trükk!' mondták.
És még több láncot tettek rá, de ő már nem is tiltakozott. A láncok most a földhöz szorították a szárnyait és még így, fektében is, a lábait, de ő már alig érezte. Messze kóborolt, miközben a szemben lévő fal nyirkos köveire meredt.
Fényvihar a kékesfehér eget látta, amiben száguldott és érezte a pengeként vágó jéghideg levegőt. Alatta az otthona: a fjordok kristálytiszta, mesekék vize és a jeges partok.
És egy ember. Egy ember aki őt nézi, ő leszáll hozzá és együtt sétálnak, majd a hátára kapja és repülnek és ő is boldog és az ember is! Meg kellett erőltetnie az elméjét, hogy kicsikarja belőle a nevet és hogy ez nem álom, hanem emlék.
'Eris.....' maga előtt látta a lány aggódó arcát. 'Nem lesz baj....Tudom, hogy mit tennél ha bajom esne.... Ezért vigyázok magamra.....Ígérem....Ha minden kötél szakad elmegyek.....Nem lesz baj....' mondta a sötét szemeknek ,amik megnyugodtak és tovatűntek.
És amire várt megtörtént! Valaki benyihogott hozzá. Egy pillanat alatt zuhant a mennyei emlékekből vissza a tömlöcbe és minden kitisztult és megkeményedett.
Felkapta a tekintetét és szemügyre vette hihetetlenül kék, kemény tekintetével a látogatót. |
*A tömlöcnek volt egyetlen egy kis ablaka, amin rácsok díszelegtek.
Ezen a rácson bekukkantott egy pegazus. Nagyon elcsodálkozott, mert egy magához hasonló lényt pillantott meg.*
- A tömlöcben egy pegazus ? Csillagszárny, ez ugye nem szokványos ?
- Nem, nem szokványos. - *válaszolta Csillagszárny Csillagfürtnek.
Majd Csillagszárny halkan benyihított a tömlöcbe az idegen pegazusnak.* |
Fényvihar hetekkel ezelőtt érkezett az emberek faluja közelébe. Akkor betegség tombolt az emberek között és ő végül meggyógyította őket. Végigjárta a falut és minden házba gyógyerőt hintett. De az utolsó házak után úgy elfáradt, hogy túl közel választott rejtekhelyet és az emberek ráakadtak. Elfogták. És mivel csak egyféle ereje volt védelemre, inkább rájuk hagyta, mert nem akarta elpusztítani azokat, akiken épp csak segített. Mellesleg az erejét annyira elszívta a gyógyítás, hogy nem is volt értelme megpróbálni szétsöpörni őket a köteleikkel együtt.
Aztán végül idehozták, mert azt gondolták, hogy egy átlagos istállóból úgyis kiszabadulna (ami igaz volt, ezt nem lehetett tagadni).
Így lassan két hete ült, feküdt, nagyritkán sétált egy szobában, ahol szinte midnenét láncok szorították le. Csoda volt, hogy képes volt mozogni.
Etetni etették, itatni itatták, de egyre jobban elcsüggedt.
'Miért ilyen ostobák? Nem akarom őket bántani! Az eriszieket meg nem akarom hívni...Meg kell tudnom oldani ezt valahogy!' mondogatta magában, mint valami utolsó remény-imát. |
[60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fényvihar hetekkel ezelőtt érkezett az emberek faluja közelébe. Akkor betegség tombolt az emberek között és ő végül meggyógyította őket. Végigjárta a falut és minden házba gyógyerőt hintett. De az utolsó házak után úgy elfáradt, hogy túl közel választott rejtekhelyet és az emberek ráakadtak. Elfogták. És mivel csak egyféle ereje volt védelemre, inkább rájuk hagyta, mert nem akarta elpusztítani azokat, akiken épp csak segített. Mellesleg az erejét annyira elszívta a gyógyítás, hogy nem is volt értelme megpróbálni szétsöpörni őket a köteleikkel együtt.
*Nightwish csöndesen állt, s a sötétségbe burkolózva figyelt. Aztán úgy érezte, közbe kell avatkoznia, s a pegazus csődör segítségére indult. Halkan lépkedett, minden léptét puhán elnyelte a homály és a puha föld.*
*Csillagszárny vette észre előbb Fényvihart.*