|
Témaindító hozzászólás
|
2006.06.02. 17:19 - |
 Fényvihar a Nagydomb tetején állt.
A csatán merengett.
'Mindnyájunkban mély nyomokat hagyott...Talán (remélem) nem felejtjük el soha....'
Ő, csodával határos módon sérülés nélkül úszta meg. De társai sokáig jártak a fejében. És a csata mozzanatai is.... |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
 Hihetetlenül cinikus, gúnyos mosolyra húzódott az arca, és hosszan felszisszent:
- Mindenki magából indul ki. Remélem nem akadsz össze az üldözőimmel, ha te nem vagy velük... - sóhajtotta, és ügyelt rá, hogy a mintás lény meghallja a hangot...a mágia kegyéból..... |
 -Megölni?Biztosíthatlak, hogy nem magam fajtákat fognak akkor rádküldeni!
-Szánalmas vagy...-mondta még utoljára és hátatfordítva a ménnek elindult a dombról lefelé. |
Hűvös szórakozottsággal válaszolt:
- Az csak a gyengék sajátja. Engem megölni akarnak, mert nem hajtottam végre időben egy utasítást. De ha magadfajtákat küldenek csak rám, van okom remélni - húzta el a száját.
Aztán vállatvont, és bár a kanca minden rezdülését érezte, megfordult és elindult lefelé. |
Carnivalt egyáltalán nem izgatták a csődör sértései...
-Az Én múltamhoz semmi közöd!-szólt már kicsit mérgesen, de tudta, hogy ez a lény reménytelen, inkább lenyugodott.
-Nah és Te?Csak nem számúztek?-kezdett akkor inkább ő is gúnyolódni. |
Jigsaw ráhagyta a lényre bűbája felszámolását. Kíváncsi volt, hogy ha még párszor elismételnék uggyanezt, a kanca észrevenné-e egyáltalán, hogy mikor tépi darabokra egy trükkös, rejtett későmágia.
- Nekem legföljebb a magadafajták a bajom! Az ostobák, akik azt hiszik félrevezethetnek. Akik nem látják, hogy a szánalmas kis mondandójuk nem hat meg! Ezzel az aggódó álcával csak magadra hozol szégyent! Habár.....Nem is tudom hogy kerülhetett ide egy ilyen csíkos liba. Lehet, hogy téged tényleg elengedtek, hogy ne rontsd tovább a másik világ levegőjét...... - csikorogta lenézőn, kegyetlen pillantással. |
-Te meg vagy hibbanva!-mondta a ménnek, majd előrébb lépett.Egyet dobbantott, sóhalytott egyet, majd minden kontúr visszaállt eredeti helyére.
-Nem vagyok én kém, és senkinek sem vagyok az űzője!Életemben nem láttalak még......Üldözési mániád van?-kérdezte aggódó hangon és kicsit furcsán is.
Hátralépett eredeti helyére és belefújt a levegőbe.Ahogy belefújt a levegőbe a világosság szétterjedt ezen a területen.
-Mondd!Mi bajod van?
|
Megállt, és a lényre meredt.
- Ha jól sejtem, Te kém vagy, vagy esteleg az űzőim segítője. Nem áll szándékomban feladni magam. Senkinek! Így egyetlen kiutat látok - mondta megdöbbentően higgadtan, csakhogy alig egy pillanattal később a tér teljesen bizonytalanná vált, minden sötét lett, mintha az éj mélyére kerültek volna, és a dombok felolvadtak ebben a majdnem-valóságban.
Ami sűrűsödni kezdett az idegen körül..... |
-Lehet, hogy nem vagy Birodalmi, de most itt vagy!-feleselt, miközben elugrált a támadások elől.
-Tulajdonképpen mi bajod van velem?Vagyis miért volt jó nekem támadni?-kérdezte, majd megállt.
Egyenlőre Carnival még nem akart varázsolni, de amikor a csődör támadott, vagy félreugrott, vagy egy jót belerúgott.Nem akarta erejét pazarolni, csak ha nagyon muszály!
|
Kegyetlenül felkacagott a rúgás után! Hát igaza volt! És lám, ez a hazug senki még kiabálni mer! Hát akkor most megkapja!
- A legrosszabb rémálmod vagyok! És nem vagyok birodalmi! - üvöltötte, és rárontott a lényre! Az egész dombtető sötét és homályos lett mögötte, ahogy száguldott előre! |
Ahogy tudott felpattant a földről a fájdalmakkal mit sem törődve.Egyenlőre nem tudott mit szólni annyira meglepődött, de aztán csak kitört belőle az indulat.
-Mit képzelsz ki vagy Te?Nem találkoztam még ilyen .....ilyen....ilyen lénnyel a Birodalomban!Hát...nem....ki...vagy mit.....Áááhhh.......
-Nehogy azthidd, hogy megijedek tőled!-tört fel.
Elméjét bezárta, hogy még egy varázsló sem tudott volna vele mit kezdeni, majd akkorát rúgott a lénybe, hogy az majdnem visszarepült a dombtetőre.
-Mégegyszer!Ki is vagy Te?
|
Megvillant a szeme. Ez a lény gyanúsan viselkedett! Nagyon gyanúsan....Hasonlított őrá....de kanca volt! Hogy került ide? Még egy szökevény lenne? Lehetetlen.
Akkor viszont....kém...vagy őt üldözi!!!
Fenyegetőn meglendült, és egy pillanattal később már a mintás idegen oldalában volt. Hatalmasat lökött rajta, hogy a lény meghemperegjen a domboldal füvében! De nem állt meg! ment utána! |
Carnival látta a csődör szemein, hogy nem fog sokáig maradni, főleg, ha hozzá sem szól.De nem akart megszólalni.Inkább csak figyelte.Egy fél másodpercre sem vette le szemeit az idegenről.
|
Jigsaw felért a dombra, de nyugodt nézelődés, kutatás helyett rá kellett döbbenjen, hogy van már ott valaki! Bizalmatlanul állt az idegennel szemben, komoran, szinte fenyegetőn méregetve a csíkos-mintás alakot.
Nem akart szólni, de már fontolgatta, hogy elmegy. |
Patadobogásra kapta fel fejét, ami ráadásul közeledett.Nem elbújt, vagy menekült, inkább megnézte ki közeledik.Ahogy meglátta a lényt, megörült neki, mert úgy érezte és látta, hogy hozzá hasonló lélek.
Nem ment vissza eredeti helyére, ott ahol volt...bevárta a lényt.
|
Jigsaw nem találta helyét ezen a világon! Gyűlölt itt lenni, gyűlölt itt küszködni a nemkívánt létezésért.....Itt semmi sem tűnt igazinak és tisztának!
Ráadásul tudta jól, hogy a nyomában vannak.....
A domb, amire felfelé kaptatott, ideálisnak látszott némi felderítésre. |
Carnival állt a domb tetején és élvezte a szelet.Sörénye lobogott a szélben és ő behunyt szemekkel "tűrte".
Megrázta fejét, majd kinyitotta szemeit és körülnézett....
|
Carnival állt a domb tetején és élvezte a szelet.Sörénye lobogott a szélben és ő behunyt szemekkel "tűrte".
Megrázta fejét, majd kinyitotta szemeit és körülnézett....
|
*Kicsit lemaradva követte párját* |
 Biccentett és zúgott tovább, lassan lehagyva a szelet!!!
|
*Vonásai elméllyedtek párja szavait hallva. Valóban helyes Neki odamennie?*
- Rendben. - *mondta, magát is meglepve.* - Menjünk. Amiben tudok, segítek. - *ígérte.* |
[310-291] [290-271] [270-251] [250-231] [230-211] [210-191] [190-171] [170-151] [150-131] [130-111] [110-91] [90-71] [70-51] [50-31] [30-11] [10-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Fényvihar a Nagydomb tetején állt. 
Hihetetlenül cinikus, gúnyos mosolyra húzódott az arca, és hosszan felszisszent:
-Megölni?Biztosíthatlak, hogy nem magam fajtákat fognak akkor rádküldeni!
Biccentett és zúgott tovább, lassan lehagyva a szelet!!!