|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.14. 07:19 - |
 Angel épp most kelt föl felhő ágyából.Nagyot nyújtózkodik, majd szárnyai kitárulnak, hogy megtegye a napi első repülését a táj fölött. |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 Érezte párja aggodalmát, és nagyon jól esett neki.
Nehezen állta meg a mosolygást, de végül inkább csak átölelte ő is Angelt, és hagyta, hadd álljon még a világ. |
| Először meglepődött rajta, majd elengedte magát.Észre se vette, milyen régóta hiányzott neki ez.Utána hozzásimult, persze szárnyaival még biztonság kedvéért tartotta Mithet, mivel -gondolta-nem volt elég erős.... |
Hosszú utakat járt be, de végül kiért a Fényre.
A Sötétség nem hatolt a lelkébe, hiába voltak a gyötrelmek, amiket rabsága idején elért.
'Hálával tartozom.....sokaknak...' gondolta.
Kinyitotta a szemeit, és feltámaszkodott.
- Angel.... - mondta halkan, párja szemébe nézve.
Aztán a világ feloldódott, és minden kín tovatűnt, ahogy megcsókolta a ragyogó pegunit. |
Álmai csendesek voltak és jámborak, azonban valamilyen módon mindig Mithrandir körül forogtak (Pl:olyan színű térségben volt, mint kedvese). Végül felébedt.Örömmel vedte észre, hogy párja sebei szinte begyógyultak. |
| Fáradtan süllyedt az álmok közé. |
| Megérkeztek.Mostmár nyugottabban repült , tudván, hogy párja rendben van.Lefektette a puha felhőre, mellé telepedett és elaludt- már mosolyogva, örömteli szívvel. .... |
 -Renben, a varázserdőre gondoltam én is. jövök már!-mosolodott el hirtelen Starshine és utánavágtatott Méregnek, majd felröppent a levegőbe.
-Akkor irány a varázsos vízesés!-kiáltotta. |
 -Őőőőm....A Varázserdőben születtem, az egy nagyon védett hely!Menjünk oda a varázsos vízeséshez!Az tetszeni fog!
Azzal vágtázni kezdett a levegőben.
-Gyere utánam! |
Starshine ámulattal nézte, ahogy csikója tovább alszik a ködön, mintha mi sem történt volna. Aztán észbekapott, mikor Mérge fölemelkedett, és néhány szárnycsapással ő is a levegőben volt. Kérdezett:
-Rendben. És most hova menjünk akkor? Gondolom nem maradhatunk az égbolton... |
-Nem kell felébresztened, de innen muszály elmenni!
Koncentrált és zöld köd kezdett imbolyogni a kiscsikó körül.A köd lassa felfelé szállt és vele együtt a csikó is.Méreg a hátára irányította a ködöt és aztán a köd eltűnt.
-Majd én viszem!
Most fehér és kék köd kavargott körülötte, aminek segítségével a levegőbe tud emelkedni! |
Starshine körbenézett, és mikor tekintete megállapodott Méregen, látta, hogy csikóját nézi. Halkan kérdezett:
-Szerinted felébresszem? Hisz olyan békésen alszik.-és elmosolyodott, látva kicsinyét, amint fordul egyet, és közben mosolyog. |
-Hát igen!Senki nem gondolta, hogy pont ez a hely a veszélyes amíg meg nem jelentek a sárkányok és az orkok!Én is szerettem ezt a helyet, azért is mert ritkán jutottam fel!De mostmár csak a tájékoztatás céljából, és a védelmezés céljából járok ide fel!
Közben a csikót nézte! |
-Veszélyes?-lepődött meg Starshine- nos, ezt nem tudtam... Spartannak akartam megmutatni a felhőket, de itt elfáradt a repüléstől, úgyhogy most el is aludt-azzal szeretettel nézett csikójára. |
-A nevem Méreg!Mit kerestek itt zezen a sötét helyen?Kívülről szép, de veszélyes!-nézett a csikóra.
|
-Üdv!-köszönt vissza Starshine-látom, Spartant már észrevetted-utalt az unikornis halk hangjára- a nevem Starshine. Hát a tiéd? |
Méreg messziről kémlelte a kiscsikót és anyját!Gondolta, hogy egy csikó nem lehet veszélyes, de hát a mai világban minden megtörténhet!Odaügetett a kis pároshoz!
-Üdv!-mondta halkan, mert látta, hogy a csikó alszik! |
Starshine felkelt fia mellől, de csenden, nehogy felébressze. Kinyújtóztatta tagjait. Nem is tudta meddig pihent a felhőkön, de már frissnek érezte megát. |
 Starshine úgy döntött, ez a hely megfelelő számára és csikója, Spartan számára a kezdéshez. Spartan igy is csak kis távolságokra tud repülni, igy megpihentek a felhőkön.
-Anya?
-Mondd, Spartan.-mosolygott Starshine.
-Anya, hogyhogy nem esünk le a felhőről? Nekem egyszer azt mesélted, a felhő párából van.-és Spartan nagyon elcsodálkozott ezeken a felhőkön.
-Tudom, Spartan, vannak olyan varázsfelhők-bökött az egyik felhőre Starshine- amik szilárdabbak, de űezeken is csakis kizárólag a varázslények tudnak megmaradni.
-És miért?
-Na, látod, ezt én sem tudom-gondolkodott el Starshine.
-Értem.-de látszott, hogy nem érti, aztán lefeküdt anyja mellé, és elaludt, mert nagyon kifáradt a repüléstől. Starshine is lepihent, de ő nem tudott aludni, nem volt rá szüksége soha. Dea zért odaheveredett csikója mellé, és pihent. Azon gondolkodott, hogy miért hagyta el őt a régi párja. Ugyanis mksot éppen csikóján kivül senkije sem volt, de szüksége lett volna egy társra, aki segít neki a nevelésben. Starshine szeméből lecsöppentek a csillogó könnyei. |
 Kicsit nézte a vergődő alakot, majd így szólt:
- Sajnálom, de remélem megérted: nem kockáztathatom meg, hogy egy magadfajta ellenséggé legyen, vagy csupán veszélybe sodorjon engem.
Felemelte a kezét, és ráfújt, mintha hűteni akarná. A levegő kékesfehér fénnyel felizzott körülötte, a haja lobogni kezdett, pedig szélcsend volt, és a szemei hófehéren ragyogni kezdtek!
A keze már valamiféle energia-gömbben látszott csak, ami szikrázott, ragyogott, és borzalmas ereje lehetett, mert maga a Varázs hullámzott belőle.
- Sajnálom. - zúgta a szél körülöttük, Eris szája nem mozdult.
A következő pillanatban hozzvágta a gömböt a varázslóhoz!
Akkora erő szabadult el, ami szétvitte a felhőket körülöttük, és irdatlan, kék tűzgyűrűvel szétterjedt az égen, izzó varázsszálakat hagyva maga mögött a kékségben.
A varázserő gyilkos tombolása lassan elült, Eris pedig a magasban lebegtette magukat. A felhők...az energia.....és Danyel minden ereje odalett.
Közönyösen nézte a kéken szikrázó, félájult lényt maga előtt.
- Nos, megúsztad. Élni fogsz. Elnézésedet kérem a.....brutalitás miatt, de hát....mondtam: nem kockáztathatok. Érdekes....mi, a többi nevelő sosem tapasztaltunk magunkon semmi zavart. Mindenesetre...nem dícsérni akarom magam, de ügyes trükk volt nem gondolod? Belehalhattál volna, de sikerült megóvnom az életed. Gyakorolhatnád kicsit az elméd és a lelked védelmét. Tudom, mostanában sok dolog ért...De legyen erős az akaratod, és ne engedd meginogni a stabilitásod. Ez...mostanság...eléggé hasznos dolog. Az ilyen és ehhez hasonló támadások kivédése végett.
Vállatvont, és intett egyik kezével.
A hirtelen támadt szélroham a semmiből kezdte újrateremteni mindenféle hőingással a felhőket, majd tovatűnt.
A Boszorkányúrnő leengedte a mágust a fehér bolyhok közé, aki lassan már nem fénylett, majd még egy gunyoros pillantást vetett rá.
- Vigyázz magadra.
Hátatfordított a srácnak, ellépdelt a felhő szélére, hatalmas, sárkányszárnyas démonféleséggé alakult, és elrepült. |
Kicsit nézte a boszorkányt, és közben azon gondolkodott, hogy közepesen beképzelt, vagy egyenesen 100 % -os egoista. Végül a teljesen beképzeltnél maradt.
Hirtelen felkiáltott, és a fejéhez kapta a kezét. Térde összerogyott, majd ezüstkés defenzív pajzsok jelentek meg körülötte. Hirtelen indított egy pszichotámadást, de akaratán kívül. Valaki megtámandta, vagy pedik egy kitörése van! |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Angel épp most kelt föl felhő ágyából.Nagyot nyújtózkodik, majd szárnyai kitárulnak, hogy megtegye a napi első repülését a táj fölött.
Érezte párja aggodalmát, és nagyon jól esett neki.
-Renben, a varázserdőre gondoltam én is. jövök már!-mosolodott el hirtelen Starshine és utánavágtatott Méregnek, majd felröppent a levegőbe.
-Őőőőm....A Varázserdőben születtem, az egy nagyon védett hely!Menjünk oda a varázsos vízeséshez!Az tetszeni fog!
Starshine úgy döntött, ez a hely megfelelő számára és csikója, Spartan számára a kezdéshez. Spartan igy is csak kis távolságokra tud repülni, igy megpihentek a felhőkön.
Kicsit nézte a vergődő alakot, majd így szólt: