|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Fantom megrendülten, tanácstalanul ácsorgott a két csikó közt. Úgy érezte meghasad a szíve! Egyszerre érezte őket olyan közelinek, mint semmi mást a világon, és olyan távolinak, mintha egy másik világ részei lennének. Olyan vékony volt a határ, ami elválasztotta őket, és mégis, kíméletlenül, kérlelhetetlenül magasodott közéjük.....
Egyetlen forró könny csordult le az arcán. |
 Berkenye a föld felé vette az irányt.Leszállt eredeti helyére, majd megvárta, míg párja is ledobban a patak partjára.
Berkenye egy aprót nyerített.Egy pillanatra elmosolyodott, mikor két apró, törékeny csikó kászálódott ki a bokrok közül.Először ijedten figyeltek fel az új jövevényre.Egy pillanat múlva mindketten felbátorodtak-Lassalenta anyjához bújt, míg Gedwey apjához lépkedett.
Egyszerűen csak érezték, tudták, hogy apjuk áll előttük.Gedwey tisztelettel megállt apja előtt, majd odarohant hozzá és szorosan hozzábújt apró szárnyaival átolelve lábait.
Egy pillanat múlva Lassalenta is csatlakozott testvéréhez. |
Fantom szárazon, kérdőn pillantott párjára, csak szemével üzenve neki, hogy mutassa mit akar. Válaszolni már nem volt ereje. |
Így már kezdte érteni Fantom viselkedését.
-Sajnálom!-arra gondolt, talán nem a vezsekedéssel kéne folytatni, hanem Fantomot kéne kihúzna az emésztés alól.
Berkenye nem tudja megmenteni az egész eriszi csapatot, de Fantom boldogságát talán igen
-Szeretlek....és tudom...Te is szeretsz még!Tudom!........Szeretnék neked mutatni valamit!-közölte felbátorodva, nem mosolygott, de hangja kezdett felderülni... |
Árnybaborult az arca.
- Mi történt? Elszakadt az eriszi háló, és mind átkozottak lettünk.....Mind. Ez történt. Sötét és vad tűz emészt...mindenkit....Engem is - mormolta nehézkesen. |
-Elkeveredtem tőled!-mondta csendesen-Pont annyira mondhatnám, hogy elhagytál és játszol velem, mint Te.
-Ó Fantom!Mi történt veled, mondd? |
Megpördült.
- Miért higgyek neked? Lehet, hogy fiatalabb vagyok, mint te, de sokat megéltem! Azt hitted a játékod után majd könnyedén elmosolyodom, megbocsátok, mindent elhiszek, és minden rendbe jön, mintha mi sem történt volna?? Nem vagyok ostoba, sem szívtelen! Nem értelek! Miért, kérlek, mondd meg, miért tetted ezt??? Szeretsz? Akkor miért hagytál el?! Kerestél? Ott voltam, ahol minden nyomorult eriszi! Mit akarsz tőlem most, mondd?! - kiáltotta villámló szemekkel. |
-Annyit kerestelek!Most végre megtaláltalak és most csak úgy elmennél?
-Szeretlek, Fantom!Szeretlek! |
Azt kívánta bárcsak ne szorongatná valami ilyen pokoli erővel a torkát, és bárcsak ne lenne ilyen borzasztóan hideg a mellkasában.
- Nem tudom. Reméltem, soká vártalak.....Mostmár nem tudom mit gondoljak. Összetört a szívem, Berkenye..... |
-Ne!Várj!-eszmélt fel-És.....velem....velünk...mi lesz? |
Újra elfordult párjától, és lassan engedni kezdte, hogy a szél belekapaszkodjon a tollaiba, és elsodorja. |
Tekintete egyszerre lett döbbent, csalódott és magáramaradt.
Nem tudott megszólalni, nem tudott megszólalni.A szeme sem rebbent, csak újabb és újabb könnycseppek jelentek meg a szemében.... |
Elfordította az arcát a szép fehér lényétől. Hosszan hallgatott, csak a lágy szél fújt körülöttük, ahogy gondolataiba mélyedt.
- Mit mondhatnék? - szólalt meg halkan - Nincs mit mondanom. Nem tudom......kik is vagyunk. Te ki vagy, és én ki is vagyok. Sokminden történt. Túl soká voltunk távol egymástól, hogy biztos lehessek abban mit érzek.
Berkenyére emelte sötét pillantását.
- Kerestelek...és nem voltál sehol. Eltűntél a csikóinkkal....És én mostmár nem tehetek semmit. A gazdámhoz kötődöm, aki bajba esett a lényeivel....Én sem vagyok már ugyanaz, aki voltam, hisz eriszi vagyok. Talán jobb lett volna, ha nem találkozunk. |
Könnyes szemmel, szipogva hátrált el párjától.
-Fantom!-szólt hallkan, kétségbeesetten-Mi történt veled?Miért nem szólalsz meg? |
Dermedten, merev testtel lebegett a levegőben a kanca előtt. Nem tudta mit mondhatna. Csikóik már több hónaposak lehetnek, s ő mit sem tud róluk. A kanca...egyszerűen elment......Mit kezdjen azzal, amit érez? Mit mondhatna? |
-Fantom!Annyira hiányozál!-borult a nyakába sírva egy pillanat várakozás után.
|
Fantom lelassult, és megpördült. Berkenye lebegett előtte!!
- Kedves... - nyögte ki elhaló hangon. |
Berkenye mikor hátrafordult, párját biztosan felismerve, szíve nagyokat dobbantott.De ekkor már a mén a levegőben suhant.A szíve megszakadt.
-Fantom!-szólt utána bátortalanul.Csikóra egy szigorúbb tekintettel ráparancsolt, hogy ne mozduljanak, azonnal itt lesz, majd a levegőbe dobta magát.
Követte párját, egyre gyorsult, de teljesen utólérni nem tudta.
-Fantom!Várj meg!Kérlek!-nyerített utána reménnyel és szomorúsággal telt hangon. |
Fantom meghallotta a reccsenést, és a hirtelen zajtól megriadva megpördült, de meg is bánta. Berkenyét látta, ahogy háttal neki távolodik.....sietve......hamar eltűnve pár lomb között.
Elkeseredetten felnyerített, aztán szétnyitotta hatalmas szárnyait, és elviharzott az égen, mint a vihar! |
Fájó emlékekkel és elnehezült szívvel nézett a fekete lény után, mikor egy váratlan pillanatban egy óriási reccsenésre teste megrezdült és egy pillanatra lemerevedett.
Összeszedte magát, s csikóihoz sietett, mire kiderült, hogy Gedwey és Lassalenta kisebb veszekedésbe, lökdösődésbe kezdve törtek le egy ágat, ugyanis a búvóhelynek kitűzött "odú" nem volt épp tágas és kényelmes. |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
Fantom megrendülten, tanácstalanul ácsorgott a két csikó közt. Úgy érezte meghasad a szíve! Egyszerre érezte őket olyan közelinek, mint semmi mást a világon, és olyan távolinak, mintha egy másik világ részei lennének. Olyan vékony volt a határ, ami elválasztotta őket, és mégis, kíméletlenül, kérlelhetetlenül magasodott közéjük.....
Berkenye a föld felé vette az irányt.Leszállt eredeti helyére, majd megvárta, míg párja is ledobban a patak partjára.