|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.14. 20:55 - |
 *Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.* |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
 -Hát majd meglátjuk jól döntött-e...de ha arra kerül a sor elszakítom őket egymástól-mondta teljes magabiztossággal
|
 Lothela elgondolkozva nézett Liara után.
- Igazad lehet, nekem sem tetszene. Úgy tűnt, mintha annak a ménnek valami megbánnivalója lenne....Azt meg nem szeretem, ha egy férjnek mindig bocsánatért kell könyörögni, eleve az lett volna a helyes, ha nem okoz bajt, amiért szégyenkeznie kell.....Egy eriszi társam, Kyara mesélhetne erről. Ő most egyedülálló anya....... - mondta komoran és keményen.
Aztán Neekára nézett, aki még mindig elgondolkozó arccal sétálgatott.
- Mostmár jól vagy? - kérdzete tőle kedves mosollyal.
 - Igen, azt hiszem - mosolygott vissza.
|
 Liara elkezdett sírni.....Nem tudta mit tegyen...csak nézte a szarván lógó nyakláncot.
Megbökdöste a szarvával....mire az villogni kezdett.....
Liara nem várt tovább Vyare után ment
-Hát egy hódoló....-most vágtatott el Liara
-Hát.....nem tudom jól döntött-e...én nem pártolom
|
Döbbenten nézett a peguni után.
- Ő meg ki volt??? |
 Gyorsan szállt.Liara melett haldolt.
-Bocsáss meg tudom ,hogy nem járt le a nap de ez minden képpen oda kell adnom neked!-mondta gyorsan és szárgya alól elővett egy nyakláncot.Szarván lógott és átcsúsztatta Liara szarvára.
-Nos én magyek is!Várlak!A mezőn leszek!-mondta Liara-nak és felröppent.
|
Mosolyogva bólintott a két lilásrózsaszín lénynek.
- Itt azt hiszem jobb......Akármilyen télis is a táj! - mondta nagy, megkönnyebbült sóhajjal.
Ő nem is akart mondani semmit, még közeli volt az emlék, így csak bólintott. Azután lépdelt tovább.
Kíváncsi lett volna, hogy ez a két kanca esetleg találkozott-e valaha Bitorlóval........Elfintorodott, ha eszébe jutott. |
-Na meg is jöttem-mosolygott rájuk amjd ő is elkezdett legelni
Végre Liara is befutott.....
-Itt vagyok-mondta és elkezdett legelni
|
-Na meg is jöttem-mosolygott rájuk amjd ő is elkezdett legelni
Végre Liara is befutott.....
-Itt vagyok-mondta és elkezdett legelni
|
 Rolygiano lejjebb ereszkedett, majd Ailin mellett érkezett a földre.Kicsit megbukott első fájós lábán, de azért még talpn maradt.
Megrázta fejét majd körülnézett.
-Szép nem?-kérdezt, majd egy puszit adott párjának. |
- Valóban szép itt! - mondta, miután kifújta magát. Belekóstolt a rét füvébe is. Nem sok volt már, ide ugyan nem ért el teljesen a tél, talán mágia, talán a sok fa miatt, de azért nem is volt igazi, harsogó csemege.
- Finom!
Neeka még nem akart enni, inkább nézelődött. |
 Ügetve ért ide.... |
 Beatles követte Vihart, de még egyszer visszanézett.
"Remélem még találkozunk!'-gondolta a síró csikóra nézve, majd begyorsított és már el is tűntek a felhők között. |
 -Apa!!!-kiáltott utána.Olyan jól érezte magát a tollak közt, s most kitépik onnan oly hirtelenséggel, hogy összezavarodott.Vihar után nézett és sírni kezdett.
 A pillantásból mindent leolvasott.Gondolatban sok szerencsét kívánt nekik.
Csitítgatta Diahart, s miután már csak csendesn zokogott, elindultak a réthez... |
 Diahart óvatosan letette a földre.
- Találkozzunk a mezőn, az útbaesik - mondta halkan Diadémnak, majd megcsókolta, szemében mély üzenettel, hogy ez fontos. Diahart megcirógatta, azzal a levegőbe szökkent, és vezetni kezdte Beatlest a messzeségbe. |
-Csak nekünk?-kérdezett vissza-Persze!Mehetünk!
Bár furcsálta ezt az egészet, nem mondhatott mást, minthogy elmegy.Közben arra gondolt, mégis maradnia kellett volna.Olyan jót játszott a kancacsikóval, de másr úgyis mindegy. |
Idegesen ráharapott szája szélére. Gyanakvón nézte újra és újra a csikót jobbról is, balról is. mindenünnen.
Bizonytalan volt magában......Ezzel nem tréfálhat! Talán nem is nagyon kellene erről beszélnie magával Beatles-szel! A bizonytalansága, ha hibázik, nagyon nagy bajt csinálhat....Vihar gyűlölte azokat a hibákat, amiket valaki kapkodás miatt okozott, és alig némi figyelmességgel el lehetett volna kerülni......
Végül úgy döntött bizonyságot szerez, ami tudta jól, hogy nagyon nehéz lesz, hisz a hálónak vége, de nem azért volt az egyik legrégebbi lény, nem azért volt pár és apa, kalandok veteránja, hogy feladja! Amúgy is, ha jól átgondolta, a helyezet nem volt kilátástalan.
- Beatles, meg kellene néznünk egy vidéket. Neked és nekem - mondta hirtelen. |
Beatles lassított.
"Vajon miért néz rám minden percben?Mire gondolhat most?"-nézett Viharra.Az ezután következő kérdésen viszont nagyon meglepődött.
-Hát...őőőmm!Nem nagyon emlékszem!Bár arra nagyon emlékszem amikor apu elment egy csapat pegazussal, anyu meg egyedül védett meg egy sárkánytól!Akkor elég harcias volt!Vagy hogy érted? |
Vihar erre lehajtotta a fejét, és elmerült gondolataiba, a "robotpilótára" bízva a lábait, hogy továbbra is kifelé tartsanak az erdőből. El a hidegtől....
De Vihar Beatles sorsán járatta az agyát. Ez a csikó, ellentétben a szárnyaiban nyújtózkodóval, magára volt hagyva mindenféle hidegben, mindenféle értelemben.....És Beatles igenis olyan ismerős volt!!!! Valahonnan.....
Vihar újra és újra rásandított, méregette, törte a fejét, hogy honnan érezheti az ismerősséget......Honnan csenghetnek visszhangzóan a fülében a szavak.....
'Vajon láttam volna valamikor, a Birodalmon kívüli útjaimon, mikor még nem is eriszi voltam, a szüleit? Vagy őt ismerem valahonnan, máshonnan? Vagy csak képzelődöm?' faggatta magát, zavartan, küszködve.
Aztán hirtelen beugrott neki a megoldás! Mint derült égből a villámcsapás, érte el a megvilágosodás!!! Hökkenten, levegő után kapkodva nézett Beatlesre, sőt, meg is torpant, ahogy gyanúja egyre erősödött.
- Beatles....mire emlékszel anyádból? Milyen lény volt? - nyögte ki végül, meredt szemekkel nézve a fiatal lényt.
- Harcias....volt? - kérdezte furcsa hangon.
Nem mert bizakodni, nem mert semmi konkrétat mondani, sőt, a hangjával is vigyázott, de Vihar így is érezte: szinte égnek állnak a tollai az idegességtől! Ha nem téved.....ha igaza van......ha Beatles csak egy kicsit is emlékszik.....
De nem akarta folytatni a gondolatot sem, csak nézte a csikót, várta a válaszát....... |
Egy pillanatra összerezzent.
-Igazából...nem sokra!Apukám egy nagy éjfekete pegazus, anyukám pedig barna és ehér foltos volt!Mindketten úgy szerettek, ahogy senki mást!...Nagyon hiányoznak! |
| - Mondd Beatles, mire emlékszel a családodból? - kérdezte, miután egy ideig nézte a mellette haladó csikót. |
[616-597] [596-577] [576-557] [556-537] [536-517] [516-497] [496-477] [476-457] [456-437] [436-417] [416-397] [396-377] [376-357] [356-337] [336-317] [316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Lúthien csöndesen legelészett a réten, és közben fülét hegyezte. Nem hallott fura zajokat, így tovább rágcsálta a friss, zsenge füvet, és közben magában merengett.*
-Hát majd meglátjuk jól döntött-e...de ha arra kerül a sor elszakítom őket egymástól-mondta teljes magabiztossággal
Lothela elgondolkozva nézett Liara után.
- Igen, azt hiszem - mosolygott vissza.
Liara elkezdett sírni.....Nem tudta mit tegyen...csak nézte a szarván lógó nyakláncot.
Gyorsan szállt.Liara melett haldolt.
Rolygiano lejjebb ereszkedett, majd Ailin mellett érkezett a földre.Kicsit megbukott első fájós lábán, de azért még talpn maradt.
Ügetve ért ide....
Beatles követte Vihart, de még egyszer visszanézett.
-Apa!!!-kiáltott utána.Olyan jól érezte magát a tollak közt, s most kitépik onnan oly hirtelenséggel, hogy összezavarodott.Vihar után nézett és sírni kezdett.
A pillantásból mindent leolvasott.Gondolatban sok szerencsét kívánt nekik.
Diahart óvatosan letette a földre.