|
Témaindító hozzászólás
|
2006.08.12. 15:12 - |
*Shiril az óceánmélységű, nyugodt tóban lubickolt. Azt csinálta, amit merengései alkalmával szinte mindig is szokott: egyszerűen elengedte magát. Csak lebegett, semmivel sem törődve. Mindent elfelejtett, testét pedig átadta a víznek, és az áramlatokra, könnyebb hullámokra bízta magát. Szeretett így a néma csöndben, a felszín alá merülve álmodozni.*
|
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
 *Kapriko nem habozott, egyszerűen megindult a tó belseje felé. Egészen addig lépkedett, míg el nem tűnt a talaj a lába alól. Ekkor egyenletesen tempózni kezdett és kis köröket írt le.* |
 Kis ideig gondolkodott a javaslaton, de ma valóban olyan szép volt a víztükör......
- Rendben, menjünk - bólintott, és keresni kezdett egy sekélyes partot. |
| - Ha úgy gondolod, és persze van hozzá kedved, úszhatunk egyet. - *ajánlotta.* |
Vállatvont.
- Néha jót tesz nekem az úszás, és a víz enyhítheti a fájdalmam. De különösebben nem érdekel ez az elem. |
| - Nekem olyan semleges. - *mondta halkabban. Nem tudta, érdekli-e egyáltalán a pegazust. De személy szerint Ő úgy gondolta, hogy illik elmondania.* |
Megrázta a fejét.
- Nem. Nem tudnám megmondani... |
| - Van valami nyomósabb oka? - *érdeklődött tovább.* |
| - Igen - felelte kissé bizonytalanul. |
*Mosolyogva nézte a pegazust.*
- Rendben. - *mondta és megrázta sörényét.*
- Szereted a vizet? |
Elgondolkozott.
- Talán csak az erisziségem miatt gondolom úgy, hogy a magány is lehet teljes, és hogy a barátság ugyanúgy egy megfoghatatlan dolog, ha létrejön, mint a lélek. Amiről Te beszélsz, az nem barátság. Azt hiszem a "haverság" az azt lefestő szó. Én nem ismerem, de a barátság az lehet, amikor néha minden ok nélkül van kötelék. Nagyon különböző, vagy nagyon egyforma lények közt sem lesz feltétlen barátság.....Talán nincs is ok...Csak véletlenek. Amik esetleg jól végződnek.....A világ fura hely. Néha nincs benne logika. Nem logikus, hogy Te magányos vagy....sem az, hogy én ilyenné lettem...De mégis megtörtént.....Talán a jó dolgok is ilyen logikátlanok. Csak úgy....jól érzed magad valakivel.....Csak úgy tartozol vele valahová....Furcsa, hogy erisziek közt is nagy ellenségek vannak, pedig szorosan össze vagyunk kapcsolva.... - mondta csendesen.
- Én nem vagyok sem kialakult szokásokkal és cselekvésekkel bíró, sem másokkal összejáró, úgyhogy én nem hagylak el. |
- Eleinte a barátságok mindig úgy kezdődnek, hogy a két lény szívesen van együtt egész nap. De miután már egész alaposan kiismerték egymást, rájönnek, hogy egyáltalán nem hasonlóak és ezáltal nincs olyan témájuk, amiről mindketten szívesen beszélgetnének, vagy olyan cselekvés, amit mindketten szeretnének. Erre hamar rájövünk és inkább más berát után nézünk. - *mondta csendesen.*
- Engem rednszerint max. egy hónap múlva mindenki elkerül... |
| - Miért? Te nem tűnsz...különbözőnek. |
| - Csak egy-kettő. De olyan, akivel szívesen együtt lennék akár egész nap, olyan nincs... - *válaszolta őszintén.* |
Meglepődve nézett a lényre, majd mintha egy mosoly jelent volna meg az arcán, és bólintott.
- Talán Neked vannak barátaid? - kérdezte majdhogynem kíváncsian. |
| - Akkor majd türelmes leszek - *mondta, elmosolyodott, majd a vízre nézett.* |
Megütközve nézett a lényre. Ilyesmit még sosem hallott!
Aztán gyorsan a vízre pillantott.
- Nem tudom képes vagyok-e barátságra....Hiszem, hogy új kor jön....de hogy én is változzak....Ehhez idő kell.... |
| - Egy nagy szakasz ért véget az életünkben a csatával. Próbálj meg máshogy vélekedni. Ha Te is gondolod, szívesen leszek a barátod. |
Hosszan a másik lényre nézett.
- Nincsenek. Előző világomban is magányosan éltem, fogságomban tudtam meg, hogy akik társaim voltak, halottak vagy elbuktak. Mire kiszabadultam és idejöttem....nem volt sok kedvem bizakodni - felelte végül komoran. |
| - Én nem erre gondoltam. |
| - Eriszi vagyok - felelte. |
[448-429] [428-409] [408-389] [388-369] [368-349] [348-329] [328-309] [308-289] [288-269] [268-249] [248-229] [228-209] [208-189] [188-169] [168-149] [148-129] [128-109] [108-89] [88-69] [68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Kapriko nem habozott, egyszerűen megindult a tó belseje felé. Egészen addig lépkedett, míg el nem tűnt a talaj a lába alól. Ekkor egyenletesen tempózni kezdett és kis köröket írt le.*
Kis ideig gondolkodott a javaslaton, de ma valóban olyan szép volt a víztükör......