Témaindító hozzászólás
|
2006.10.29. 12:49 - |
Kártesz a hegyoldalakon sétálgatott.Csodálta ezt a csillogó helyet.Tetszett neki a sok varázserejú kristály, ami felett nem létezett erő.Gyönyörködve sétálgatott, de magányosan |
[433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
- Nem érted, hogy én tudom hogy kell kijutni, de nem velem van a baj?! Ezt a helyet megszállta a Sötét!!! - kiabálta felfortyanva, mivel nem akarta kimutatni mennyire megijedt. |
-De eltudsz, ha nagyon akarsz!Ha csak arra gondolsz, és megnyugodsz!Ha ellazulsz és csak a célodra gondolsz!Vagy ha más nincs akkor gondolj valami nagyon szépre!
-Ezekkel a gondolatokkal sétálj előre és tuti, hogy kijutsz! |
- Utálom ezt a rémes helyet! - borzolta össze a szőtér.
- És nem tudok innét elmenni! |
Kártesz szélsebesen kezdett repülni utána.Leért hozzá.
-Mi a baj?Valahogy úgy érzem, nem nagyon tudsz elviselni engem!
-Ha valami baj van velem, vagy mással, nyugodtan mondd meg! |
Torensz repült és repült, és már látta, hogy lassan kiér a Hegy feletti légtérből, így örülni kezdett.
Aztán hatalmasat puffant valamin, és félájultan zuhanni kezdett lefelé.
Csak a föld fölött tudta magát kicsit lefékezni, de így is csúnyán megütötte a lábait, amikre ledobbant.
De alig vette ezt észre.
Egy gondolat tombolt a fejében: 'Nem engedett ki a Kristály!' |
-Nah!Mennem kell!-Es egy szárnycsapás és eltűnt! |
Torensz nem is lassított. Száguldott tovább.
- Tökmindegy! Égnek áll a szőröm ettől a helytől, mindentől és mindenkitől itt! - kiabálta Yashának. |
-Már vártalak!Ja!...Ők a barátaim!Látod, akivel az előbb találkoztál, teljesen olyan mint én!
-Látom!-Válaszolta röviden.És előrébb ügetett a levegőben, mert nem egy társaság kedvelő lény. |
Yasha, aki eddig csak nézett, most feleszmélve rohant Tornesz után.
-Héj!Nyugi, nyugi!Nincs vész!A lény nem akar bántani.-érte utol. |
Torensz hihetetlen sebeséggel zúgott a talaj felett. Vissza se nézett.
'El innét! El innen minél messzebb!' |
Nem talált a karmolás.Nem tudta mit művel a macska, de nem is érdekelte.
Kártesz is szemben találta magát Roollal, de ő nem ijedt meg, csak nézte.Egy pillanat múlva megismerte.
-Rooll?
-Igen!Te biztos Kártesz vagy!
Válaszolt azzal a suttogó halálhanggal, de Kártesszal mégis barátságosabban.
-Szia!Pont így képzeltelek el!
|
A riadt macska győzött az ész felett: Torensz karmai kivillantak, és ő sziszegve-fújva a rémlény arca felé csapott vele.
Fogalma sem volt, hogy eltalálta-e, vagy sem, de nem is ez érdekelte.
Hanyatt vágta magát, de aztán hátrafelé repülés helyett a földnek fordult egy teljes hátrabukfenccel, és szorosan összezárt szárnyakkal zuhanni kezdett. |
-Ne!Várj!Valami nagyon nem jó itt!Nem vagyunk egyedül!-Mondta Kártesz hasonmása után kiabálva.
Aztán Torensz hirtelen szembekerült Roollal!
Rooll egy darabig csak nézett aztán morgott egy óriásit!
-Ki vagy te és mit keresel itt Halandó!-Mondta úgy ahogy vele bántak és bánnak ma is, olyan erős, rémisztő hanggal! |
Dühítette, hogy hasonmása lelassult, így előreszágudott!
Gondolta, majd visszakanyarodik hozzájuk. |
-Hááát már kíváncsi vagyok nagyon és igen, izgulok!
egy pillanatra megállt és lassan ment tovább! |
-Semmi baj!-mondta halkan Torensznek, majd Kárteszhez fordult-És izgulsz? |
Hanyagul csapott egyet szárnyával, vállrándításképp.
- Én nem foglalkozom a szellemekkel. Ne haragudj Yasha, de az nem én formám.
Egy csavarral kíváncsian végigmérte Kárteszt.
- Érdekes lény lehet.... - mondta neki. |
Bólintott.
-Én születésemtől fogva ezzel az erővel rendelkezem, viszont semi képp sem csatlakoznék azokhoz, akik megölték a családomat..... |
Kártesz kicsit úgy érezte, hogy kihagyják a beszélgetésből, ezért beszállt a traccsolásba:
-Az én gazdimnak most lesz egy pegunija aki már meghalt és a teste újra éledt, tehát szellem.szóval volt már odaát és le is tud menni.De még nem érkezett meg, úgyhogy agazdim is csak egyszer látta.De nemsokára átjön a birodalomba...
Szólt közbe. |
- De elég egyszer ehhez az erőhöz férkőzni...és akkor többé nem lesz megállás, nem lesz menekvés az élőknek. - mondta csendesen.
- Nos, - folytatta hangosabban - egy úgysem fogja megmondani, egyről nem biztos, de valószínű, hogy szellem, egy pedig....nos róla nem lehet tudni. Ő olyan.....fura...Van még kettő, akiknek van teste, de mindkettő volt már odaát...Vagyis...majdnem...Igazából nem voltak....De erről nem szokás beszélni.
Elhallgatott, és suhant tovább. |
[433-414] [413-394] [393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|