|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 21:18 - |
 *Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
 *Despota is elvigyorodt.*
- Miért, mi annyira rosszban vagyunk, hogy párbajozzunk ? - *kérdezte kajánul Despota.* |
 Draugherit a feje mozdítása nélkül nézte az aranyficsúrt, és mikor látta közeledni, elvigyorodott. Így vigyorogva nézte a felé magasodó alakot és vigyorogva állta a pillantását is. (Valahol a megrökönyödés is szórakoztatta!)
Aztán egy rövid idő után halkan ezt mondta:
- Sssss! Fel ne ébredjenek! Most, bocsásd meg nekem, de nem alkalmas az idő a párbajra!
Azzal tovább vigyorgott a maga rémisztő módján. |
*Despota sokat bohóckodott a vízben. Végül 5-10 perc pancsolás után kiügetett a partra. Jól megrázta magát, így alig maradt vizes.
A kíváncsiság persze nagyon hajtotta a trió felé. A vízben nem sikerült kitalálnia, hogy mitévő legyen, de addig eljutott, hogy közelebb megy hozzájuk, aztán majd hozza a helyzet.
Így hát közelebbsétált az unikornishoz és a két pegunihoz.
Amikor már elég közel volt hozzájuk, észrevette, hogy Draugherit ébren van. Nem kicsit lepődött meg ezen a tényen. Megrökönyödve állt előttük, és farkasszemet nézett Draugherittel.* |
Draugherit sosem aludt igazán, ha nem az otthonában volt. A sárkányösztönök egy ici-picit részét mindig ébren tartották, de egyébként is pár óránként teljesen felébredt, körülszimatolt anélkül hogy mozdult volna, hiszen két másik lény kispárnájaként szolgált, majd visszaaludt.
Mikor az aranyficsúrt jelezték a vészcsengői, először fel akart pattanni, de aztán arra gondolt, hogy egyébként sincsenek annyira szörnyű viszonyban, hogy rögtön harcolnia kelljen és azzal csak felébresztené Üstököst és Steelt.
Így inkább hagyta a fejét a földön feküdni, de mindkét szemét nyitvatartotta és le sem vette az aranyficsúrról. |
*Despota az erdő felől ügetett a hármas csoporthoz. Nem vette őket észre, csak egy kicsit megmártózni jött ki az erdőből.
Beügetett a tengerbe, megfordult hogy körülnézzen, minden rendben van-e, és akkor észrevette a három fekvő állatot.
Hunyorított, hogy jobban lássa, kik is vannak ott. Két alakot fel is ismert. Az egyik Draugherit volt, a másik Üstökös, a harmadikat nem ismerte fel. Majd villámcsapásként ötlött az agyába, hogy azt az unikornist ismeri, hiszen összefutottak már egyszer az erdőben. Ő volt Steel.
Nem tudta eldönteni, hogy mi tévő legyen. Jól ijessze meg őket ? Ezt az ötletét végül elvetette...
Mivel nem tudta, mi tévő legyen, ezért egy pillanatnyi megoldást talált. Megmártózik, hiszen ezért jött ide. Majd közben kitalálja mi tévő is legyen.
Azzal fogta magát, és bevágtatott a tengerbe.* |
Draugherit egész mélyre süllyedt a sötét pihenésben.
Alig hallotta Üstökös megjegyzését is.
Nemsokára teljesen elsüppedt. |
| *Üstökös bólintott.* |
És ezzel a kör le is zárult. Steel Draugherit oldalának dőlt és behunyta szemeit, ő pár percig még kémlelte a láthatárt, majd végül behunyta a szemeit és ő is szunyókálásba süllyedt.
- Pihenjünk. - mondta nyugodtan társainak. |
- Semmi - *válaszolta kurtán Draugheritnek.
Már sokkal jobban volt, de nem volt semmi kedve felállni, ezért visszahajtotta feját Draugherit nyakára.* |
Draugherit már félálomban volt, mikor Üstkös hirtelen mozdulata visszarántotta az ébrenlétbe.
- Mi az? |
*Üstökös felvidult, amikor látta, hogy végleg elment a két kanca.
Fejét felemelte Draugheritről és az arcát kezdte fürkészni.* |
 *Ninda még dühösen prüszkölt egyet a csődör felé, aztán megfordult és elügetett.*
-Gyere már! -*rivallt rá húgára még mindig sértődött hangján.* -Az erdőbe megyünk, a kis tisztásra! -*jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.* -Igyekezz!!! |
Draugherit elégedetten sóhajtott egyet.
- Remélem mostmár nyugtunk lesz! |
 *Minda megkönnyebbülésében reszketeg sóhajt hallatott és fellélegzett, de félt, hogy ennek még folytatása lesz... de tévedett, nővére, Ninda annyiba hagyta a dolgot. Nyílván úgy gondolta, hogy a csődör belátta, hogy nem neki volt igaza és most mélységesen szégyelli magát, sőt, még válaszolni sem mer. Minda tudta, hogy a csődörnek inkább talán fontosabb dolga van, mint két kamaszkorú kancával törődni, és ezért nem torolta meg a szemtelen beszédet, de volt annyi sütnivalója, hogy ezt a feltételezését ne közölje Nindával és meghagyja nővérét abban a hitbe, hogy a csődör beismerte a hibáját és most bűntudat mardossa. Félénken fordult Nindához:*
-Most már mehetünk, ugye? -*hangja riadt és sürgető volt, s benne volt az is, hogy legszívesebben minél gyorsabban itt hagyná ezt a helyet.* |
| *Üstökös nyugtatóan Draugherit nyakára helyezte fejét, onnan kémlelte a fejleményeket. Kíváncsi volt, hogy erre mit lép a kanca.* |
Draugherit három másodpercig hezitált.
Aztán....
- Rendben!
Odakocogott Steel ás Üstökös kettőséhez, majd kényelmesen karikába gömbölyödve lefeküdt melléjük, úgy, hogy az arca egész közel legyen a másik kettőéhez. |
*Minda holtra váltan, reszketve állt az ijedtségtől. Remegő lábai nem akarták tovább vinni. Rémülten pillantott vissza a pegunira. Nem értette, hogy ő mivel szolgált rá erre. Hiszen az ég világon semmit sem csinált. Legalábbis semmi olyasmit, amiről úgy vélte, hogy rossz vagy megbántotta volna vele azokat a hatalmas, fenséges állatokat. Nővére felé pillantott, és látta, hogy nővére viszont a legkevésbé sem riadt meg. Minda igyekezett mintát venni testvéréről, Nindáról és gyorsan összeszedni magát, de nem sikerült úgy a dolog, ahogy szerette volna. Arcáraól valamelyest sikerült eltüntetnie a riadt grimaszt és valami nyugalomfélét eröltetni magára, de lábai változatlanul reszkettek. Látta, hogy nővére bőszen igyekszik visszavágni és magéban, hangtalanul könyörgött: ~Kérlek, fogd be a szád! Csak most az egyszer, Ninda! Ne hergelt del őket még jobban.~*de úgy látszott, hiába. Ninda peckesen megfordult és visszaügetett.*
*Ninda egy szemernyit sem riadt meg. Merészen fordult szembe a pegunival és pár lépést visszaügetett, majd sértődött, büszke hangon kikérte magának: -Először is nem vagyok kölyök!!! Másodszor is, adok én neked másokat hátba támadni!!! Undorító alattomos dolog!! Ráadásul kancáakt!! Fújj! Csődör az ilyen?! Vagy inkább patkány?! Micsoda dolog!! Plána, ha még felnőtteknek sem tartasz minket... Minden kiscsikó után tűzgolyókat hajigálsz, mondd csak?! Miért a gyengébbeket bántod? |
*Üstökös a két kancát figyelte, ahogy távozni készülnek.
Majd tekintete Draugheriten akadt meg. Igazat adott a csődörnek, mégis csitítóan szólt hozzá:*
- Gyere ide a kedvemért Draugherit, és ne törődj velük. Úgysem érthetik... |
Draugherit felhúzta magát.
'Fogalmuk sincs!!!!!Nem is sejtik!!' remegett.
Érezte hogy a harag felgyülemlik benne, a szarva újra fehéren izzott és hátborzongató bömböléssel a kis kanca után kiáltott:
- Na idefigyelj! Majd ha Te élsz túl három halál-lehetőséget, akkor megvitatjuk, hogy hogyan is kell viselkedni egy mindenlében-kanál kölyökkel!
Azzal egy forró, de nem különöseben veszélyes tűzgömböt vágott a kis barna kanca után úgy, hogy épp a lába után lobbanjon egy nagyot és épp csak elkerülje a a fehéret. |
*Üstökös kezdte magát sokkal jobban érezni. Ismételten kinyitotta szemét, lendületett vett, felemelte a fejét, és az oldalára feküdt. felállni nem volt kedve, mert lábait ehhez még túlságosan fáradtnak érzete.
Csak most vette észre a két jövevényt. Kicsit sem örült Nekik. Mivel gyengének érezte magát, úgy érezte, hogy ki van szolgáltatva. Ezért szúró pillantásokat vetett a két érkezőre, és mindegy egyes mozdulatukat figyelemmel kísérte.* |
[484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
*Üstökös leszállt a tenger kavicsos partjára. Elfáradt a hosszú repüléstől. Belesétált a tengerbe hasig, hogy hűtse magát a melegben.*
*Despota is elvigyorodt.*
Draugherit a feje mozdítása nélkül nézte az aranyficsúrt, és mikor látta közeledni, elvigyorodott. Így vigyorogva nézte a felé magasodó alakot és vigyorogva állta a pillantását is. (Valahol a megrökönyödés is szórakoztatta!)
*Ninda még dühösen prüszkölt egyet a csődör felé, aztán megfordult és elügetett.*
*Minda megkönnyebbülésében reszketeg sóhajt hallatott és fellélegzett, de félt, hogy ennek még folytatása lesz... de tévedett, nővére, Ninda annyiba hagyta a dolgot. Nyílván úgy gondolta, hogy a csődör belátta, hogy nem neki volt igaza és most mélységesen szégyelli magát, sőt, még válaszolni sem mer. Minda tudta, hogy a csődörnek inkább talán fontosabb dolga van, mint két kamaszkorú kancával törődni, és ezért nem torolta meg a szemtelen beszédet, de volt annyi sütnivalója, hogy ezt a feltételezését ne közölje Nindával és meghagyja nővérét abban a hitbe, hogy a csődör beismerte a hibáját és most bűntudat mardossa. Félénken fordult Nindához:*