|
Témaindító hozzászólás
|
2006.05.01. 19:39 - |
 Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
Kényelmesen leszállt, a maga feszes, örökké elegáns és hatalmas-terjengős módján, majd behúzta a szárnyait és körülnézett.
'Szép, virágos, tavaszi mező, friss fűvel. Sehol senki és semmi. Jó!'
Azzal élvezettel legelészni kezdett, nem kímélve füvet és virágot. Elvégre ínyenc volt!
|
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
 *Evián nem felelt Estel szavaira. Mit is felelhetett volna ?
Fejét letette a selymes fűre, behunyta szemeit, és Ő is elaludt.* |
 *Estel lepillantott Eviánra, majd mosolyogva mellé heveredett. A fű nagyon selymes volt, az egyszarvú pedig melegítette őt, így nem fázott.*
-Csak reggel el ne piruljak. -*viccelődött Estel.* -Nem mindennap ébredhet az ember ilyen kedves csődör oldalán.
*Ezután lehajtotta fejét a karjára és békésen elaludt a füvön.* |
*Evián ránézett Estelre.*
- Nem. - *rázta meg a fejét Evián.
Amint a rét közepére értek, kinézett egy finom, puha részt, és lefeküdt.
Felnézett Estelre a földről.*
- Ha gondolod mellém fekhetsz. - *mondta.* |
*Estelnek feltűnt az egyszarvú hirtelen hallgatagsága.*
-Szerettél volna még kérdezni valamit? -*nézett rá kíváncsian a lány.* -Csak nyugodtan, örülök, ha beszélgethetek valakivel. -*Mosolygott rá Estel bíztatóan.* |
*Evián figyelmesen hallgatta Estelt.*
- Igen, képzelem, hogy nem lehet kellemes az erdőben futni...
*Miközben a rét közepe felé sétáltak, újabb kérdések jutottak az eszébe, de végül csöndbe maradt. Nem akart tolakodónak tűnni.* |
*Amaurëa bólintott.*
-Köszönöm. Régebben sokat éltem erdőtündék között.... -*magyarázta a lány Eviánnak.* -...és az erdőtündék a legügyesebb teremtések a földön. Fák tetejére épített gyönyörű házakban élnek. Így osztoznak a természettel. Ők nem vágják ki a fákat a házuh felépítéséhez, és a fák engedik, hogy az ágaik közt éljenek. Roppant nagy ügyesség kell az ágakon-lombokon való mozgáshoz. Sokmindent tőlük tanultam.
-Mellesleg... -*tette hozzá.* -...az erdőben amúgy körülményesebb lenne futni. Én akkor is mezítláb járok, amikor nincsenek patáim. És a gallyak meg kövek olykor szörnyen vágják a lábam, amikor nem egy ilyen kellemes, füves tisztáson vagyok.
*Ezután ő is megfordult, hogy visszasétáljon a rét közepére.* |
*Evián követte Estelt. Minden apró neszre figyelt. Ilyenkor este jobban hasznát vette a füleinek, mint a szemének.
~Nagyon ügyesen fut, ahoz képest, hogy csak 2 lába van.~
Aztán amikor elérték a rét szélét elismeréssel szólt Estelhez:*
- Ezt nevezem ! Tényleg jjól, gyorsan, ügyesen futsz ! Most mennjünk vissza a rét közepére. Ott kényelmesebb a fű, ahogy már mondtad. Ott jobb lesz aludni, mint itt. |
| -Rendben, semmi mágiá.* -mondta Amaurëa, majd elmosolyodott és könnyed léptekkel futásnak eredt. Könnyedén és gyorsan szalad, ügyesen kerülgetve az akadályokat, egészen a rét széléig.* |
*Evián elismerően hallgatta Estelt.*
- Jól van, látom már, hogy nem kell téged félteni. - *mondta mosolyogva.*
- Hadd lám azt a gyors futást ! - *és gyengéden megbökte Estelt, hogy elinduljon.*
- Próbálj meg lerázni - *mondta, majd gyorsan hozzátette* - de mágia nélkül ! |
-Nem kell szőr! Van rajtam ruha! -*ellenkezett Estel, és végigsimított a gyémántosan csillogó, hófehér kelmén, amit viselt.*
-Igaz, ősszel és télen eléggé szellős... de azért ki lehet bírni. -*vont vállat a lány.*
-Ami meg a vadállatokat illeti; igaz, hogy külsőre megváltoztam, de a spirituális erőm azért megmaradt... Vagyis ugyanúgy képes vagyok mágiát használni, mintha semmi sem törént volna. Egy egyszerű vadállat semmiképp sem árthat nekem. Na persze, ha egy nálam erősebb pegazussal, vagy egyszarvúval akadnék össze, akinek nagyobb varázshatalma van az enyémnél... Nem mondom, akkor bizony bajban lennék. De ilyenre eddig még nem akadt példa.
*Aztán Eviánra mosolygott majd kacsintott egyet.* -És meglepődnél, ha látnád, milyen gyorsan és ügyesen szaladok. |
*Evián szemöldökráncolva válaszolt:*
- De nem fázol ? Egy deka szőr sincs rajtad !
*Majd tovább faggatózott.*
- és nem félsz, hogy megtámad valami vadállat ? Vagy akármi ? Egy dühös pegazus, unikornis, vagy peguni ? Így még el sem tudsz szaladni ! |
-Hogyhogy hol? Hát a földön. -*nézett kissé értetlen-meglepett arccal Eviánra.* -Keresek egy csöndes tisztást, vagy rétet. Ott általában sokkal selymesebb a fű, mint az erdők mélyén. Te nem vetted még észre? És egyszerűen lefekszem és a tisztáson alszom. -*mondta olyan hangon Estel, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga.*
-Tulajdonképpen most is azért jöttem erre a rétre, mert a nap már lemenőben volt... De nagyon hálás lennék a társaságodért. -*mosolygott Estel boldogan és hálásan Eviánra.* -És igazán kedves vagy, de szórakoztatni nem kell. Hiszen már az magában szórakoztató lesz, ha többé nem kell egyedül töltenem az éjszakákat. Örömmel veszem, ha velem ezentúl velem tartasz. |
- Azthiszem, ezeknek az időknek ezennel vége. Én szívesen megyek veled, bárhova is mész. Ha akarod, még szórakoztatlak is. - *mondta mosolyogva.*
- De ha fáradt vagy, akkor aludhatunk is. Tényleg ! Hol szoktál ilyen alakban aludni ? - *kérdezte kíváncsian.* |
*A lány vállat vont.* -Nem túl sok mindent, mivel eddig senki se volt, akivel együtt bármit is csinálhattam volna... Ilynekor általában csak sétálgatok, énekelek, vagy lemegyek a patakpartra, és csak ülök és egyszerűen áztatom a lábam... -*felelte eltűnődve Estel.*
-Egyébként egyáltalán nem baj. -*mosolygott Eviánra.* -Szólíts nyugodtan Estelnek, ha az jobban tetszik.
(Tünde nyelvtan, ha nem érdekel, ne olvasd! Az "Estel" szó jelentése remény, míg az "Amaurëa" hajnalt-t jelent.) |
*Evián örült, hogy egy kicsit jobb kedvre derült Amaurëa Estel.*
- Rendben, akkor maradok az Estelnél, ha nem gond. - *felelte.*
- És ilyenkor (este, éjszaka) mit szoktál csinálni ? |
| -Teljesen mindegy. -*nevetett a lány.* -Ahogy jobban esik. |
- Ebben a témában nem tudok mit szóni, ugyanis nem ismerek még itt egyetlen lényt sem...
*Kicsit hátrébb lépett, hogy kényelmesen fel tudjon állni Amaurëa Estel.*
- Hogy szereted, hogyha Amaurëa - nek neveznek, vagy ha Estel - nek ? - *kérdezte Evián.* |
*Amaurëa elmosolyodott a kedves gesztusra, és gyöngéden megsimította az unicornis puha orrát.*
-A fajtátok... elnézést kérek! Szóval a fajtánk nem kedveli az embereket. A legtöbbjük tart tőlük, a másik fele pedig megveti őket. -*mondta csöndesen, szomorú hangon.* -De örülök, hogy te nem tartozol közéjük. -*mosolyodott el ismét a lány. Egy darabig még a fűben üldögélt, aztán felállt.* |
- Lehet, hogy azokkal a lényekkel már történt negatív dolog, ami kapcsolatban volt az emberekkel, vagy tündékkel. De mivel velem még nem történt ilyen, lehet, hogy ezért nem szaladtam el egyből... - *találgatott Evián.
Aztán vígasztalóan odadúgta orrát Amaurëa Estel lehorgasztott fejéhez.* |
-Nem, nem kéne. -*válaszolta csöndesen a tündelány.* -Nem bátnok senkit sem, bárhogy nézzek is ki.
-Csak általában minden uniornis, pegazus és peguni fél a kétlábúaktól, akár tünde, akár ember. Még tőlem is. -*szomorodott el Amaurëa.* |
[457-438] [437-418] [417-398] [397-378] [377-358] [357-338] [337-318] [317-298] [297-278] [277-258] [257-238] [237-218] [217-198] [197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Michaelangelo elfáradt. Hosszú út vár még rá, minek szenvedjen? Ha siet, véthet egy ostoba, felesleges hibát és megsérül és sosem ér célba. Jobb, ha lassabban jár és tovább él. Jobb, ha vigyáz magára és minden rendben lesz. Annyira nem sietős a dolga.
*Evián nem felelt Estel szavaira. Mit is felelhetett volna ?
*Estel lepillantott Eviánra, majd mosolyogva mellé heveredett. A fű nagyon selymes volt, az egyszarvú pedig melegítette őt, így nem fázott.*