|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 13:00 - |
 Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
Ott időzött egy darabig aztán visszafordult. |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
 Yavanna óvatosan kikászmálódott a hegyek közül,és ezt mondta:
-Nagyon-nagyon köszönöm!!!
-Ha te most nem lennél,nem tudom mi lenne velem!!!
-Hogy hívnak???
-Nekem Yavanna a nevem,és én épp a csillagokhoz akartam menni,de nem találtam rájuk,hanem ide tévedtem,ide a semmi közepébe.
Yavanna tudta,hogy nem utasíthatja vissza az ajánlatot,mi szerint van itt egy kanyon,ahol nyugottan megszállhat,de nem akart oda menni.Nem akart,mert a szíve más fele húzta.A csillagokhoz.Mert ott van az igazi hazája,és nem itt,havas hegyek közt.Egy kicsit várt aztán ezt mondta a távolodónak:
-Várj!!!Én nem akarok oda menni...öö..nem mehetek oda...nekem a szívem mást mond...sajnálom....
|
 Egy óriási fény szakadt le az égről és lángolva a kanca felé tartott.
- Üdv! - köszönt, mikor ledobbant elé és kihunytak a lángjai.
- Hadd segítsek! Ha jól hallottam szükséged is van rá! - mosolygott.
Azzal lehajolt és örökké ragyogó szarvával megérintette a sziklákat a pegazus bokája körül, mire azok félrecsúsztak!!!
- Tessék! Szabad vagy! - mmondta elégedetten.
- Hadd javasoljak valamit! Neked nem való ez a hideg hely! Gyere! Van itt a hegyek közt egy különleges kanyon, ahol tetszene neked!
- Gyere! - mondta vidáman és előrekocogott a fagyos ösvényen. |
Yavanna-miután elhagyta a az "örök tél birodalmát"-nem tudott kimászni a "Jég"közül.
Mindig csak hó,csak hó,csak hó,csak hó,és mégtöbb hó......
Yavanna -mikor már nagyon elfáradtak a szárnyai,és már nagyon fázott is-leszált egy havas hegyre,ahol lepihenhetett.Vagy is csak akart pihenni,mert a havas hegyek közt nagyon hideg volt,ezért nem tudott....
Yavanna nagyon fázott.Szinte jéggé dermettek a szárnyai.
-Jaj,valaki,segítség!!!!!!!
-Mentsen meg valaki!!!-Ordította kétségbeesetten.
Ugyanis Yavanna lába beszorult a sziklák közé.
|
 - Ég veled. - modta csöndesen. |
 - Rendben. Akkor Én indulnék is. Ég veled !
*És Ármány elkanyarodott jobbra.* |
-Az enyéim ott vannak. Az erisziek. Menj oda! Útközben mindig nyitva legyen az egyik szemed és mind a két füled!!! Az lenne a legjobb, ha odáig meg se állnál.
Ha odaértél, menj a cseppkőbarlangba. Ott mindig van pár mágikusan meggyújtott tűz, szóval csak a világosság felé menj! Ha odaérsz, mondd meg, hogy Roquen küldött. Ők megvédenek majd. Ha elfogadsz egy jótanácsot, az útközben látott szörnyek külsejét és haladási irányát jegyezd meg és ha odaérsz a barlangokhoz, mesélj róluk! És vigyél magaddal oda hozzád hasonló védelemre szorulókat!
Ne hősködj! De amit megtehetsz, azt tedd is meg! |
*Ármány bólintott.*
- Igen, tudom. |
Roquen mélyen, a lelke legmélyéből sóhajtott egyet.
- Akkor figyelj! Tudod merre van a földalatti barlangrendszer? |
- Értem - *bólintott Ármány.*
- Csak egy baj van: nem ismerek ilyen helyeket.
*És sóhajtott egyet.* |
Roquen bizonytalanul pillantott a másikra.
- Nem hiszem. A sötétség nyilvánvalóan a repülő lények ellen is megalkotott már valamit. Szerintem egy páratlanul erős mágikus védelmű hely, vagy egy erős csoport jelenti a biztonságot. |
- Szerinted a felhők között biztonságos ? - *kérdezte elgondolkodva.*
- Azért kérdezem, mert ott élek, és szeretném tudni a te véleményedet is. |
Könnyedén evezett hátrafelé a beszélgetés során.
- Örülök. Remélem mostmár tágranyitott fülekkel fogsz utazgatni! Javaslom, hogy keresd meg azt a helyet, amit biztonságosnak ismersz és maradj ott pár.... - visszanézett a lényre - évtizedre.... |
- Igen, már elhiszem - *válaszolta.
Tágranyílt szemekkel nézte eme furcsa és borzasztó lényt. Alig hitt a szemének. Ha ezt nem látja, csak elmesélnék neki, boztosan nem hinné el. De hát így... Kénytelen beletörődni, hogy megváltozott a világ.* |
Roquen folyamatosan evezett hátrafelé. Közben a hegyoldalt fürkészte. És akkor meglátta. Az első nyilvánvaló dolog az volt, hogy most nem érdemes támadnia, csak figyelnie.
A lény, ami előbukkant egy kanyar mögül, legalább akkora volt, mint hat pegazus. De nagy pegazus, nem olyan mint ő!
De csak a lábaiban volt hasonló a lovakhoz. Amiből mellesleg legalább hat volt neki. A túlméretezett test egy krokodiléhoz hasonlított, de mindenütt csápok nyúltak ki belőle, a farok sárkányé volt, de mindenütt tüskékkel és sokkal hajlékonyabb. Abból ítélve, ahogy ez a szörnyeteg mozgatta, sokkal gyorsabban lehetett agyoncsapni azzal a farokkal bármit, minthogy az észrevehette volna. És a feje! A testét borító barnászöld szőr ott csomókba állt össze, amiől elég meghatározhatatlanná vált, de leginkább egy elnyújtott oroszlánfejre hajalt. A száj akkora volt, hogy Roquen kényelmesen belefért volna, de ehhez cseppet sem volt kedve, mivel olyan ragadozófogak voltak benne (több sorban!), amik innen, többszáz méterről is, veszedelmesen élesnek és hegyesnek tűntek! A szemei pedig nagyok voltak és sárgák. És mikor jobban szemügyre vette, feltűnt, hogy a feje tetején is van egy!
Torz volt és biztosan veszélyes. Nagyon veszélyes!
'Nagy falat lesz' gondolta Roquen. De a többiek azért küldték ide, hogy vigyázzon, hát vigyázni fog! Csak épp abban a pillanatban nagyon hálás volt a sorsnak, amiért a szél a dög felől fújt, így talán észrevehetetlenek maradtak a fekete kancával. Bizony. A lénynek dögszaga volt.....És Roquen könnyen el tudta képzelni, hogy voltaképp a lény áldozatainak a szaga ez....
- Nos, itt a szörnyünk. - mondta a pegazus kancának, akit közben utolért.
- Mostmár elhiszed? |
*Ármánynak kedve lett volna ellent mondania, de úgy érezte, ez most nem a legmegfelelőbb pillanat.
Bólintott és felszállt a levegőbe és elkezdett a völgy felé repülni. Visszanézett, és várta, hogy Roquen is jöjjön.* |
Roquen ebből semmit sem vett észre. A nyomot vizsgálta, szaglászta. Remélte, hogy követni tudja, de nem így lett.
A levegő különös hangot hzott. Roquen egy pillanattal később megértette mi történik!
- Gyorsan, szállj fel! - kiáltott a másikra és elrúgta magát.
- Át kell jutnunk a völgy túloldalára! Bármi is jön, veszélyes!!! |
*Ármány ránézett a pegazusra.
Kedve lett volna veszekedni vele, de végül a szótlanság mellett döntött, és lenyelte, amit a másik mondott az imént.* |
Roquen egykedvűen és unottan nézte a kancát.
- Ja, persze! Akkor ez a Te nyomod, csak eddig nem vettük észre ugye? - mondta gúnyosan. |
- Szörny ? Sötét dolgok ? - *kérdezte hitetlenkedve Ármány.*
- Az nem lehet, szörnyek nincsenek, és sötét dolgok sem ! - *mondta leginkább magának, mintha meg akarná efelől győzni magát.* |
- Hát ezért küldtek ide a többiek! Az aha.
Egy szörnyhöz tartozik. Ez biztos! Hiszen ilyet még nem láttunk errefelé és sötét dolgok kezdődtek a világban! |
[414-395] [394-375] [374-355] [354-335] [334-315] [314-295] [294-275] [274-255] [254-235] [234-215] [214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Diadém úgy gondolta, jót tenne neki a hegyilevegő, így eltúrázott a hegyekbe.Hosszú volt az út odáig, és meg is kellett mászni, de megérte, mert a látvány ami elterült előtte leírhatatlan volt.Ezt is gondolta magában:"Ezért érdemes fáradozni!"
Yavanna óvatosan kikászmálódott a hegyek közül,és ezt mondta:
Egy óriási fény szakadt le az égről és lángolva a kanca felé tartott.
- Ég veled. - modta csöndesen.
- Rendben. Akkor Én indulnék is. Ég veled !