Témaindító hozzászólás
|
2006.06.03. 11:51 - |
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
*Ayame szinte a semmiből rontva elő azonnal az orkok között termett, és nyolc erős, izmos lábával sorra kaszálta le a bestiákat. Volt, akit fejberúgott, hogy reccsenve berepedt a koponyája, volt, akinek csak a sípcsontját zúzta szilánkosra, és volt, akinek több bordája is darabokra tört egy-egy hatalmas rúgásától. Pár hosszúnak tűnő perc leforgása alatt végzett... az összes ork holtan, vagy harcképtelenül haldokolva hevert a tó körül...*
-Jól vagy? -*fordult az egyszarvú csődör felé, miközben patáiról igyekezett letörölni a ráragadt, fekete vért.*
|
Keriador kisétált a fák közül és a tó partjára ment.
Lehajolt, ivott, majd felemelte a fejét és megszimatolta a szellőt, ami összeborzolta a sörényét és a tó vizén apró fodrokat hajtott fel.
Nagyot sóhajtott, és kihúzva magát megfordult, vissza a fák felé.
'Hát ez is eljött végül.....'
A fák közül rengeteg ork rontott elő! Körülvették, visszaszorították a vízpartra, lándzsák mutattak a teste minden pontjára, és az orkok gúnyosan nevették, röfögték az öreg egyszarvút.
- Üdv. - morogta, aztán a sötét fenevadak rárontottak! |
- Rendben, mennyünk ! - *válaszolta Üstökös.* |
- Itt a vízparton minden rendben. Gyerünk beljebb az erődbe! - villant meg a szeme. |
- Igen, mindenki megúszta kisebb nagyobb zúzódásokkal vagy törésekkel. Azthiszem, csak Leolan és Átok sérültek meg komolyabban.
*Ismételten elgondolkodott.*
- Hát igen. Maradt még jócskán a Sötét harcosokból. Ezért is vagyok itt. Keresek és pusztítok. |
Draugherit elgondolkodott.
- Csikó? Ha jól sejtem, az a szerencsétlen lehetett "horgony". Érdekes lehet....Túlélte.....- mélyen elmerengett. De végül feleszmélt.
- Örülök, ha mindenki, aki csak megúszhatta, megúszta!
- De érdekes idők jönnek....Nekem is maradt elég harcolnivaló..... |
*Üstökös helyretette szárnyait, és szembe állt Draugherittel.*
- Nem fogok belemenni a részletekbe, mert akkor estig itt állhatunk. Szóval, a lényeg: Miután megmentettél, Steel tönkretette a vár fédőburokját, a többiek meg végeztek a maradék szörnyekkel. Aztán elpusztították a Sötét NagyUrat, aki után egy kiscsikó maradt, akinek most Én vagyok a nevelőapja.
*Itt elgondolkodott. Mondja azokat is el, amiket Maud, Miraut és Steel mondtak neki ? Vagy azokat vajon tudja Draugherit ? Végül úgy döntött, nem mondd egyenlőre többet.*
- Azthiszem, nagyjából ennyi. |
Draugherit is megpasolta a másikat a szárnyaival.
- Rendben, kvittek vagyunk. - kacsintott vissza.
- Mik történtek azután? Eris kihozott és bár nagy vonalakban hallottam, hogy győztünk és remélhetőleg senki sem halt meg, de semmi másról nem tudok.
- Mondd, mi történt!
|
*Üstökös mérhetetlenül boldog volt, hogy Draugheritet ismételten láthatja.
Mikor egymáshoz értek, átölelte mindkét szárnyával, fejét pedig barátja hátára tette.*
- Úgy örülök, hogy nem esett bajod ! - *mondta.*
- És köszönöm, hogy megmentettél. Mostmár kvittek vagyunk. - *e szavak közben felemelte fejét Draug hátáról, szembenézett Vele, és kacsintott egyet* |
'Csak kiszúrt!' vigyorodot el.
És szép elnyújtott vágtában ő is megindult a másik felé. |
*Üstökös felemelte fejét. Körbenézett és a távolban megpillantott egy lényt. Alaposabban szemügyrevette. Fehéren izzó szarv, sárkányszárny... ~Ez nem lehet más, csak Draugherit~- ujjongott magában.
Gyorsan elkezdett barátja irányába vágtatni.* |
Draugherit hangtalanul levitorlázott a fenyves egyik tisztására és a tó felé indult. Mikor kibukkant azonnal észrevette barátját jókora távolságra, de nem szólt, csak megállt a víz partján.
'Vajon észreveszel?' nevetett magában. |
*Üstökös békésen sétálgatott a fenyvesben. A meleg naptól és a fullasztó melegtől megszomjazott.
Kisétált a tóhoz, ami a fenyőerdő mellett helyezkedett el. Megállt a tó partján, lehajtotta fejét, és inni kezdett annak vizéből.* |
[393-374] [373-354] [353-334] [333-314] [313-294] [293-274] [273-254] [253-234] [233-214] [213-194] [193-174] [173-154] [153-134] [133-114] [113-94] [93-74] [73-54] [53-34] [33-14] [13-1]
|