|
Témaindító hozzászólás
|
2006.04.18. 10:37 - |
 * Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. * |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
 Egy nagyobb fagygombóc után a mellette dolgozóra nézett és kirobbant belőle a nevetés!!!
- Hogy...hogy nézel ki? Mintha egy bagolyfiókát kereszteztek volna egy sárkupaccal!!!!! |
- Nem nevetlek ki... - *felelte, de hallhatóan küzdött az előtörő nevetéssel.*
- Jól van, segítek.
*Azzal odalépkedett Asylon mellé és Ő is elkezdett az agyagban turkálni. Közben persze egyre agyagosabb és agyagosabb lett. Hamarosan pont úgy nézett ki, mint Asylon.* |
Elővigyorgott az agyagréteg alól.
- Nyugodtan nevess! Ezt úgysem rejtheted el előlem! És végső soron...rám is rám fér egy nevetés: gyere csak, és segíts! |
*Jóval késöbb Asylon érezése után befutott Zenit és a négy segéd is.
Zenit majdnem elnevette magát Asy láttára, de fékezte magát, hiszen még sincsenek egyedül. De bevallhatja, hogy ha nem lettek volna többen, csak Ő meg asy, akkor már rég röhögőgörcs kerítette volna hatalmába.
Odalépkedett Asyhoz és szemügyre vette az agyagcsomagokat.*
- Bravó, Asylon, bravó. Szép munkát végeztél.
*Visszafordult a többi négyhez.
Erősen koncentrált és elővarázsolt 2-2 darab rendkívül éles baltát és fűrészt.
Ezeket átnyújtotta Nekik.*
- Ezekkel könnyű lesz fát vágni. De ne feledjétek, a legkisebb kárt akarjuk okozni az erdőnek, szóval Asylon tanácsát követve CSAK az öreg fákat vágjátok ki.
*Azzal elszalasztotta mind a 4 segédet.
Visszalépkedett a nyakig agyagos Asylonhoz.*
- Segítsek ? Vagy boldogulsz ? |
Asylon már odaért az erdőbe és most a patak partján tevékenykedett: zsákok és akármi más híján, kisebb-nagyobb gombócokat és tömböket gyártott az agyagból a fagya segítségével.
A teste tiszta agyag volt és a szárnyai már rég ki sem látszottak a mocsokból, de vidáman dolgozott tovább.
'Az utóbbi időben szinte minden vidámmá tesz! Ez olyan....jó!!!!!' lelkendezett és gyúrt és fagyasztott tovább.
'Mert nemcsak erős maradok, de a varázst is használhatom! És végül is....valahol mindenki arról álmodik csikóként, hogy egyszer jól bepiszkolhassa magát....És hát...esetemben...jobb későn mint soha, illetve ami késik nem múlik!' |
 Brünhilde elfogadta a helyzetét: egy kis kiruccanás, és most újra a régi.
'Nem tartozom sehova. És senkihez. Legföljebb az erisziekkel van valami kötelékem. Ezt el kell fogadni.'
Felnézett az égre és még látta Despota testének utolsó arany villanását.
'Valkűr vagyok.' gondolta és két ragyogó könny folyt végig az arcán.
|
*Despota befejezte ezzel a társalgást.
Fogta magát és elrepült szokásos helyére.* |
- Tévedsz.
- Sok mindenben másképp gondokozunk...De ez teljes tévedés. - mondta ki gondolatait.
A víztükröt nézte és messze tévedt gondolatban. |
*Despota ezúttal csöndben maradt.
Nem akarta tovább szítani a dolgokat.
Fejét felszegte és odébb lépett.
Szárnyait kitárta. Már felszállni készült.*
- Azért örülj neki, hogy jobban sérült a lelked, mint a tested. Egy testetln lélek nem tud itt hogyan segíteni.
*Elrugaszkodott a talajtól és elkezdett emelkedni függőlegesen.* |
- Mondtam már, hogy nem tudtam, hogy azok az ostoba emberek ilyen veszélyes dolgokat kaptak!!! - ordította a saját fájdalmaitól és bűntudatától megtáltosodva.
- Nem tudtam, hogy fel fog robbanni! És ebből adódóan azt sem, hogy mekkorát!!!!
- Igen! Valkűr vagyok! Kiváló harcos, igen! De nem látok a Sötétség fejébe!!!! Nem tudhattam, hogy mit ad azoknak a szerencsétleneknek!!!! És ne hibáztass engem, mert van épp elég bajom!!!
- És jobb ha Tőlem tudod, hogy évezredekkel a születésed előtt száműztek!!!! Az okát én sem tudom. A sejtéseim pedig nem tartoznak Rád!!!! Azóta járom a világot és keresem az utam!
- Nem tehetek róla, hogy ez így alakult! Majd ha egyszer megint az Ítélőszék elé visznek, akkor felelek érte! De most nem! És nem Neked!!!! - fejezte be lihegve.
Lehajolt és ivott, mert az összeégett teste újra fájni kezdett és nem akart erre gondolni.
Nem akart a hullákra gondolni. Nem akart a múltjára gondolni és arra, hogy most itt van ez a pegazus, aki elítéli.
Fájdalmas kortyokban nyelte a vizet és próbált normálisan lélegezni.
|
*Despota haragosan pillantott Brünhildére.*
- Mit gondolsz, hányan élték túl ? Te a levegőben voltál elég messze a robbanástól, mégis hogy nézel ki ? Nézz már magadra ! Szerinted ezt valaki is túlélte ? Olyan valaki, aki nem mágikus ? Te is csak azért élted túl, mert mágikus vagy ! Egy halandó ember ilyet nem él túl ! - *fakadt ki belőle.*
- És amikor eljöttem onnan, ahova a robbanás repítette, egy árva lény sem mozdult. Ezt csak azért mondom, hogy tudd.
- Igenis kioktatlak, ha erre van szükség ! Nem tudom felfogni, hogy egy Valkűr ilyet tesz ! Egyszerűen nem fér a fejembe ! Te, akinek akárhány éven keresztül tanították a harcot, Te, ilyet csinálsz ?
*Nagyot sóhajtott, de tekintetét nem vette le Brünhildéről.* |
- Nem akartam gyilkolni. - mondta fájdalmas és hűvös hangon.
- Eris egyébként is megtiltotta. És ha ölni akartam volna, akkor lezárom a kijáratot és rájukomlasztom az egészet. - mondta tárgyilagosan.
- Mint látod, az egész baleset volt, és merem remélni, hogy az emberek is túlélték, mivel épp elfutottak a pincétől, mikor az felrobbant. A központjukat akartam elpusztítani, hogy összezavarodjanak és ne induljanak gyilkolni. Mert ezt akarták.
- Nem tudtam, hogy a Sötétség ily veszélyes fegyvereket adott nekik!
- És ne oktass ki engem a gyilkolásról!
Szánalmas teste megremegett a megrázkódtatástól, ahogy régi emlékek öntötték el az elméjét.
- Soha! |
*Despota mindvégig remélte, hogy Brünhilde fog előbb megszólalni mint Ő. Némán kortyolta a patak hűs vizét.
Végül nem tudta tovább halasztgatni az ivás befejezét, mert hamarosan teljesen teleissza magát.
Felemelte fejét, és Brünhildére nézett. Nem tudta eldönteni, hogy sajnálja, vagy dühös legyen-e rá inkább.*
- Gratulálok az akciódhoz a faluban - *mondta végül régi, kimért hangján (ami cseppet sem volt barátságos).*
- Igazán nemes dolog szenvedni hagyni az áldozatokat...
*Despota egyenlőre ennyit szánt mondani. Szerette volna megértetni Brünhildével, hogy ha már ennyire gyilkolhatnéka van, akkor legalább csinálja gyorsan és fájdalommentesen.* |
Felemelte a fejét és átnézett Despotára.
'Hát...nem lehetek valami szép látvány....'
A szőre és a tollai szinte teljesen leégtek róla, a bőre pedig vörös volt, néhol még az is leégett róla!
De a gyógyvarázs miatt ezt nem érezte és máris elindult benne a gyógyulás. Pár nap...Talán pár hét...és újra szolgálhatja tovább Eris céljait.
De nem akart megszólalni...
Nem tudta mit is mondjon.
Aztán egy nyugtalanító gondolata támadt.
Ő most embereket bántott (csaknem gyilkolt), akiket valahol Despota magához tartozónak vél. Vajon most harcra kell felkészülnie?
Végignézett magán...Inkább a halálra........
Töprengve nézte a csődört.
|
*Despota elrepült az erdő fölött. Szemével egyre Brünhildét kereste. Látta, hogy súlyosan megsérült, így meg akarta keresni, hogy lássa, jól van-e.
............
Aztán egyszer csak, amikor már Despota szinte atz hitte, hoghy nem fogja megtalálni Brünhildét, megpillantott a patak mellett.
Leszállt a patak másik oldalára, pont szembe Brünhildével. Lehajtotta fejét és inni kezdett...* |
Brünhilde hosszú pillanatokig küzdött a kínnal. Aztán feladta és a mágiához nyúlt. Lesétált a patakhoz és inni kezdett, miközben arra gondolt, hgy mi történik most az emberek falujában. És hogy vajon mi lehet Despotával....
A legutóbbi látogatása óta odaát a varázslata megerősödött és most gyógyító varázst árasztott szét a testén. Lassú folyamat, de gyorsabb, mint ha természetesen kéne tűrnie és a fájdalom már nem gyötörte....
|
 Draugherit belebámult a víz tükrébe.
Aztán unottan ezt gondolta: "Ez nem válasz...."
Végül elrúgta magát és felrepült a fák fölé.
Kényelmes vitorlázással megkereste és megtalálta Álmot, így leszállt mellé, de nem szólt.
|
 *A kanca bólintott.*
-Jól van! -*felelte csöndesen Álom, de csak ennyit mondott, és folytatta tovább útját. Még egyszer megtorpant, és anélkül, hogy visszanézett volna, hátraszólt a csődörnek.*
-Gyere utánam, ha megnyugodtál.
*És ezzel szélsebes vágtába ugrott. Elszáguldott a patak közeléből, és mikor végül lefékezett, a kis tisztáson találta magát.* |
| - Komolyan gondoltam. - mondta érezhetően őszintén. |
*Fekete Álom megtorpant. Hallotta párja kiáltását, de nem válaszolt. Tudta, hogy Draugherittel csak a düh mondatja ezeket a szavakat, így méltatlannak találta őket a válasza. Álom végteleül türelmes tudott lenni. Draugheritnek viszont épp ez volt a gyengesége: Két másodperc elég volt rá, hogy hihetetlenül felhúzza magát és kiakadjon. Álom tudta, hogy párja elképesztően forrófejű, épp ezért nagy hasznát vette nyugalmának és türelmének.*
Végül jeges nyugalommal kitért a válaszadás elől és halkan megszólalt:
-Ha megnyugodtál, gondold végig mégegyszer, mit kérdeztél! -*mondta csöndesen, és elfordult.* |
[509-490] [489-470] [469-450] [449-430] [429-410] [409-390] [389-370] [369-350] [349-330] [329-310] [309-290] [289-270] [269-250] [249-230] [229-210] [209-190] [189-170] [169-150] [149-130] [129-110] [109-90] [89-70] [69-50] [49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
* Khorall rövid repülés után meg is érkezett a patak mellé. Könnyed mozdulattal leszállt, majd megállva a kis patak mellett elkezdett inni. *
Egy nagyobb fagygombóc után a mellette dolgozóra nézett és kirobbant belőle a nevetés!!!
Brünhilde elfogadta a helyzetét: egy kis kiruccanás, és most újra a régi.
Draugherit belebámult a víz tükrébe.
*A kanca bólintott.*